A terápia szó hallatán mindenkiben más és más gondolat ébred. Van, akinek összeszorul a gyomra, van, akit hidegen hagy, és vannak, akiknek saját élményük van róla – vagy egyik, vagy másik oldalról. A terápia hatalmas kitartást igénylő önismereti utazás. Önfeltárás, flow-élmény, mély pontok, a határaink átlépése – ezek biztosan alappilléréi a terápiának. De pontosan mivel ajándékoz meg minket ez az önismereti út? És milyen módon jelenhet meg a pozitív pszichológia a terápiás folyamatban? Ezekre a kérdésekre keres választ vendégszerzőnk, Halászi Kata – Irvin D. Yalom – A terápia ajándéka című alapműve mentén. [Vendégcikk]
Azt mondják, mindig az első lépés a legnehezebb. Belátni, hogy igen, vannak olyan sebek, amelyek bármilyen elszántan is harcolunk, nem fognak tudni maguktól begyógyulni. Ilyenkor nem gyengeség elfogadni egy olyan ember segítségét, aki azt tanulta hosszú éveken át, milyen módszerrel segíthet feldolgozni, helyére tenni a múlt/jelen sebeit.
Félelmetes dolog belevágni egy terápiába, rábízni valakire lelked legrejtettebb titkait. Azt hogy esendő vagy, hogy melyek a félelmeid,
mintha azt mondanád egy számodra akkor még vadidegen embernek: „Tessék, itt a lelkem, zsonglőrködj vele!”
Holott nem erről van szó, de valahol el kell indulni. Számtalan triggert, negatív dogmát hordozunk magunkban, hozzuk magunkkal az örökölt sorsot (pl. Orvos-Tóth, 2018), aztán innen is, onnan is kapunk még sebeket.
Az út sok-sok kalandot rejteget…
Ezeket a negatív tapasztalásokat kell átfordítani a hasznunkra, ami csak akkor működik, ha alázatosak, türelmesek és kitartóak vagyunk. A terápiás folyamatba vetett hitünk az, ami végül meghozza gyümölcsét. Ebben nagy segítségünkre lehet, ha a pozitív pszichológia szemszögéből ragadjuk meg a dolgokat, és tudatosan próbáljuk megélni a folyamatot, mögé látni a történéseknek, hogy milyen pozitív változást, fejlődési folyamatot indíthat be bennünk.
Pozitív pszichológia a terápiás folyamatban
A pozitív pszichológia a traumák és a negatív életesemények helyett a pozitív minőségekre és lehetőségekre koncentrál. A problémákra mint megoldandó feladatokra tekint. Törekszik a fejlődésre (Oláh, 2004).
Az alkalmazott pozitív pszichológiának köszönhetően a pozitív érzelmek és erősségek is nagyobb hangsúlyt kapnak a terápia során. Tulajdonképpen a terapeuta segít egy pozitívabb emberképet kialakítani. Hiszi, hogy a személyiség folyamatos fejlődésben van, és képes megvalósítani önmagát. Az egészséges ember nem az, aki nem küzd problémákkal, hanem az, aki tudja, hogyan birkózhat meg a felmerülő nehézségekkel. Ha tisztában vagyunk az erőforrásainkkal, ellenállóbbakká válunk az élet viharaival szemben (Szondy, 2011).
E mentén szeretném bemutatni, én hogyan látom a terápiás szerepeket, illetve mi játszódhat le a terapeutában és a kliensben.
Szerepek a terápiában
Igyekszem két részre bontani a terápiát: a terapeuta, illetve a kliens szemszögéből – itt-ott átfedésekkel; s ezáltal rávilágítani arra, hogy kinek mi a célja, illetve ki milyen inspirációt tesz bele a terápiás folyamatba.
A terapeuta
Mindenkinél személyre szabott terápiát alkalmaz. Felmérve az igényeidet, a személyiségedet, a sebeidet, a fejlődési szintedet, a viselkedési mintát, melyet magaddal hoztál – kezd bele a folyamatba. Nagyon odafigyelve dolgozik, hogy tényleg támogatni tudjon, de bizonyos mértékben a saját személyiségét – önmagát, mint embert – is beleviszi. Mindez nagyon felelősségteljes hozzáállást kíván, hogy megmaradjon az egészséges terápiás határokon belül, de mégis érezhető legyen, hogy a személyiségének egy bizonyos része is jelen van a beszélgetésben.
Vigyázni próbál rád, ismerve a saját és a te határaidat is. Közben ő is fejlődik veled együtt, tanul tőled, együttérez veled. A jó terapeuta olyan, mint egy világítótorony, aki nem teszi meg helyetted az utat, hiszen azt neked kell, de világít a fényével. Ez a legtöbb, legjobb, amit tehet.
A kliens
Annak a helyzetnek az elfogadása, amit a terápiás folyamatban megélünk, nehéz lehet. Ebben segíthet az egyre erősödő belső kontrollérzetünk, illetve a belső határaink felfedezése. A terápia lényege az „itt és most”-ban rejlik, a kettőtök egymáshoz való viszonyulásában. Néha jönnek a flow-élmények, néha pedig óriási terhet cipelsz, de ha kitartó és bátor vagy, akkor a munkádnak meglesz a gyümölcse.
Őszintén beszélsz, dolgozol magadon, megteszel minden tőled telhetőt. A folyamatban az egyre erősödő bizalom megadja azt a légkört, ahol meg tudsz nyílni, és be tudod emelni a személyiséged minden apró rezzenését. A terapeutád a világítótornyod lesz, akire számíthatsz, aki tényleg a fejlődésedben kísér. Irvin D. Yalom így fogalmaz A terápia ajándéka című könyvében: „…a páciens kapcsolati problémái manifesztálódnak a terápiás kapcsolat »itt és most«-jában”.
Melyek is a terápia ajándékai?
Összefoglalva mindazt, amit eddig megtettél magadért, legyen az akár önismereti témájú cikkek, könyvek olvasása; önkontroll, annak egy mélyebb szintű tapasztalása, a terápia által… mintha egyszer csak arra ébrednél, hogy még jobban megnyílik a szíved, hogy nyitottabb vagy az érzések, érzelmek felé. Most nézzük a legfontosabb ajándékokat.
Hála
A terápiás folyamat során egy teljesen más, pozitívabb szemléletet sajátítunk el. Ennek köszönhetően megtanulunk hálásabbnak lenni – mind a kicsi, mind a nagy dolgokért. A hála érzése felemel, és egyfajta nyugalmat ad a lelkünknek, hiszen kinek nem jó arra gondolni, hogy mennyi mindent megadott az élet, hogy minden nap érdemes felkelni, és hálával telt szívvel gondolni érzésekre, élményekre, emberekre, arra, hogy fokozatosan haladunk az utunkon.
👉A hála megélése már gyermekkorban is kiemelten fontos, erről itt olvashatsz bővebben.
Félig teli pohár
Nem mindegy, hogy a poharat félig üresnek vagy pedig – a pozitív pszichológia lencséjén át – félig telinek látjuk. Megtanulunk elengedni dolgokat, belátni, hogy mindennek elrendelt ideje van, ezáltal elégedettek leszünk azzal, amink éppen van, hiszen minden mulandó, a jó is és a rossz is, viszont arról mi döntünk, mire is fókuszálunk.
Türelem
Miért olyan hosszú és rögös az út az önmegvalósítás felé? Talán azért, hogy megtanuljunk fókuszált állapotba kerülni, ami akkor adatik meg, ha türelmesek vagyunk magunkhoz és másokhoz. Ha mindig csak a flow-élmények tüzében élnénk, az elveszítené a különlegességét, és többé már nem lenne élmény.
A fejlődés egy olyan folyamat, amiben magát az utazást érdemes élvezni, hiszen az utazás célja nem a megérkezés, hanem az út, melyet bejársz. Ez tesz minket azzá, akik vagyunk, amit képviselünk.
Légy jó másokhoz, légy jó magadhoz!
Csak akkor tudunk másokhoz jók lenni, ha magunkhoz is jók vagyunk. Türelmesek, nem túl szigorúak, el tudjuk ismerni az eredményeinket, büszkék tudunk lenni magunkra. Ha a growth mindsetet, azaz a fejlődési szemléletmódot képviseljük, már egy nagy lépést tettünk meg előre.
Mit is jelent ez tulajdonképpen? Azt, hogy a képességeink nincsenek kőbe vésve, kitartással, türelemmel fejleszthetjük azokat. Akik így gondolkodnak, sokkal jobban szeretik a kihívásokat, mélyebben belevetik magukat az önismeret kacifántos, de annál előrébb vivő kalandozásaiba, mert egyszerűen rendületlenül hisznek a fejlődésükben.
Szeretet
Egy idő után rájövünk, hogy bizony a szeretet mint fogalom, mint az élet mozgatórugója és éltetője, egészen sokszínű. Mindig új szintekre lépünk, megtanulunk többet adni magunkból, a jóból, az esendőségünkből. Megengedjük magunknak és a másik félnek is, hogy úgy lásson, ahogy eddig még magunkat se láttuk. S ez nem csak a terápiás kapcsolatra érvényes:
Egy egészen új önmagunkat adhatjuk a barátainknak, a szerelmünknek is.
Megengedhetjük párunknak, hogy valóban a társunk, a másik felünk legyen, hogy kézen fogjon, és hazavezessen, haza abba a biztonságba, abba a szeretetteljes közegbe, ahol otthonra talál a lelkünk.
A szeretet új utakat nyit…
Szeretet, milyen gyönyörű szó. Sok nyelvben nincs külön kifejezés a szeretetre: az angolban a szerelem/szeretet: love, a német nyelvben: Liebe. A magyar nyelvben azonban külön szó van rá: szeretet.
Szeretet magad iránt, mások iránt. Az önfeltárás részeként alapvető érzések (nyitottság, közérzet, pozitív életszemlélet, megfontoltság, hála érzése) hatványozódnak bennünk, és rájövünk, mennyire magas szintre lehet emelni bizonyos érzéseket, bizonyos momentumokat.
„És mi lesz, ha vége a terápiának?”
A terápia végső célja nem örökké tartó boldogság és kiegyensúlyozottság. Sokkal inkább szól arról, hogy az a biztonságos közeg, amiben együtt dolgozik kliens és terapeuta, az megteremtse a sebek gyógyulásának lehetőségét.
A hegek örökre ott maradnak, de kevésbé fognak fájni, gördülékenyebben nézünk szembe a gondokkal – pozitívabb életszemléletünknek, megküzdési stratégiáinknak, rezilienciánknak hála.
A terápia mindenki számára mást ad, egy azonban biztos: soha nem leszünk már azok, akik voltunk, lesz egy fejezet a könyvünkben, ami két részre határolja az életünket, a terápia előttire és utánira.
A terápia vízválasztó.
Ez a kapcsolat azért gyógyító, mert a terapeuta minden tőle telhetőt megtesz, hogy a kapcsolódás, tapasztalás tiszta legyen, ítéletmentes és elfogadó. S természetesen a legfontosabb, hogy ezt szeretettel tegye.
Az ébredéshez soha nem lehetünk túl öregek.
– Irvin D. Yalom
Az utolsó találkozást a terapeuta és a kliens között úgy képzelem el, hogy a kliens kisétál az ajtón, ugrik egy nagyot, és kiált egyet: „Ez az! Megcsináltam!”, közben pedig könnyes szemmel, kicsit szomorúan halad és távolodik el attól, mely megváltoztatta. Mert a búcsú mindig fáj, de ugyanakkor hatalmas büszkeség lehet lezárni egy korszakot, egy ekkora lelki utazást.
Szeretném megköszönni a lehetőséget, mint vendégszerző. Nagy megtiszteltetés nekem erről írni nektek. Köszönöm minden kliens nevében minden világítótoronynak a támogatást és a segítséget!
Felhasznált szakmai tartalom
- Fredrickson, B. (2015): A pozitív érzelmek hatalma – A boldogság evolúciója. Akadémiai Kiadó, Budapest.
- Oláh, A. (2004): Mi a pozitívuma a pozitív pszichológiának? Iskolakultúra, 11. 39–47.
- Orvos-Tóth N. (2019): Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.
- Szondy M. (2011): Optimizmus, életminőség és pozitív pszichoterápia. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(1). 203–223.
- Yalom Irvin D. (2013): A terápia ajándéka, Park Könyvkiadó, Budapest.
- Yalom, Irvin D. ( 2018): Szemben a nappal, Park Könyvkiadó, Budapest.
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
