A zenehallgatás élménye mindannyiunk számára mást jelent, egy valami mégis közösnek mondható: a zene segít kifejezni az érzéseinket, általa könnyebben megérthetjük önmagunkat és másokat. De hogyan látja a zene lélekre gyakorolt hatását, aki nemcsak hallgatja, de közvetíti is a dallamokat? A Zene Világnapja alkalmából (október 1.) Bognár Lili Janka népdalénekest, a Holdviola zenekar énekesnőjét kérdeztük – zenéről, zeneterápiáról, önismeretről és megküzdésről. Demeter Dóra interjúja.
Bognár Lili Janka évek óta elhivatottan foglalkozik a népdalénekléssel; továbbtanulása során is ezt a célt tűzte ki maga elé. Tanulmányait jelenleg a New York University Abu Dhabi Campusán folytatja, ahol zenei előadó-művészetet, etnomuzikológiát és pszichológiát tanul – utóbbit a későbbiekben a zeneterápia elsajátításával szeretné kibővíteni. Az új egzotikus zenei hatások mellett fontos számára, hogy megmutassa saját hazája értékeit is.
Az éneklés és a zene gyermekkorod óta a mindennapjaid szerves része. Mikor érezted először, hogy valóban a zene a Te utad?
Az éneklés útján általános iskolai tanítóm indított el, ekkor vettem részt először népdaléneklési versenyen. Később egyre több megkeresést kaptam, és sok fellépésen vettem részt.
A nagy „vízválasztó” a középiskola-választás volt: ekkor döntöttem el, hogy a zene irányába megyek tovább, és a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban szeretnék továbbtanulni.
Kezdetben dilemmáztam, hogy tényleg a zenére tegyem-e fel az egész életemet, de utólag úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.
Mélyebb belátást nyertem a zene világába, illetve nagyon sok tapasztalatra és kapcsolatra tettem szert, amelyek a mai napig meghatározóak.
Mi motivál, hogy sok-sok év után is ilyen töretlen lelkesedéssel tudsz a zenével foglalkozni?
Nagyon sokat jelent számomra a visszajelzés, amelyet a közönségtől kapok. A kritikák is fontosak; ha építő jellegűek, akkor nagyon sokat tudnak segíteni. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a legerősebb motivációm belülről fakad.
Úgy is mondhatjuk, hogy a zenélést egyfajta missziónak tekinted…
Igen, teljes mértékben küldetésként élem meg. Hiszem azt, hogy mindannyiunknak van valamilyen küldetése, és szerintem nekem az, hogy a zenével, illetve a zenén keresztül adjak valamit az embereknek.
Nyaranta fellépésekre jársz, és koncertezel, míg az év többi részében az egyetemen tökéletesíted a zenei tudásodat. Mit ad Neked a zene a mindennapokban az előbb említetteken túl?
Pont azon gondolkoztam nemrégiben, hogy mi a zenésztársaimmal már olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Rengetegszer találkozunk olyan alkalmakkor is, amikor nem zenélünk vagy nem adunk koncertet.
A zenélés tehát nekem egyfajta valahova tartozást vagy közösséghez tartozást is jelent.
A tanulmányaim alatt volt lehetőségem más kultúrákba is betekintést nyerni, és érdekes, hogy ahogyan hallgatom valamelyik kultúra zenéjét, úgy érzem, mintha már én is jártam volna ott, vagy ismerném azokat az embereket, akik ott laknak.
Ki tudnál emelni egy olyan (számunkra különlegesebb) zenei műfajt, ami nagyon tetszett Neked?
A különböző népcsoportok népzenei hagyományának tanulmányozása során lehetőségem nyílt első kézből megismerni Kuwait-ban a gyöngyhalászok zenéjét, Indiában pedig a karnatikus zenét, amely nekem nagyon tetszett – már akkor is éreztem egyfajta kötődést ehhez a zenéhez, amikor még csak hallgattam, de nem jártam ott.
A zenehallgatás egyre népszerűbb tevékenység. Szerinted miben rejlik a zene „ereje”?
Szerintem a zene egy közös pont, hiszen mindannyiunknak van valamilyen zenével kapcsolatos emléke vagy élménye.
Én például konkrét életszakaszokat asszociálok különböző dalokkal. Amikor meghallgatom az adott zenét, eszembe jut életemnek az a szakasza: emlékek és érzések.
A zene mindenhol körbevesz minket. Ahogyan mi működünk, az is egy „zene” – folyamatos ritmus a szívverés és a lépéseink is. Ezért is ilyen fontos számunkra.
Mit gondolsz, énekesként milyen szereped lehet ebben a folyamatban?
A zene olyan érzelmeket hoz felszínre, amelyeket nehéz szavakkal kifejezni vagy megfogalmazni – ezért is nekünk, zenészeknek könnyebb dolgunk van, hiszen „meg sem kell szólalnunk” ahhoz, hogy valamit át tudjunk adni. Mi közlünk valamit, a közönség pedig úgy fordítja le, ahogyan szeretné.
Ahogyan már említetted is, a zene a „valahova tartozás” élményét biztosítja számunkra…
Így van. Vannak olyan zenei műfajok, amelyeket leginkább csak egy-egy réteg szeret, így ez nekik is egy kapcsolódási pont.
A hang ereje egyébként nem új keletű dolog. Érdekes, hogy pont nemrégiben olvastam egy kutatást arról, hogy az evolúció során a hang hallgatásának sokkal nagyobb szerepe volt, mint például a látásnak vagy a szaglásnak.
Az otthonodtól több ezer kilométerre jársz egyetemre – biztosan nem volt könnyű beilleszkedni egy másik országba, egy másik kultúrába. A zene ebben az időszakban (is) segített megküzdeni a nehézségekkel?
Hatalmas élmény volt, hogy egy teljesen más zenei kultúrába nyerhettem betekintést, de nyilván előfordult, hogy elfáradtam a sok tanulásban. Ilyenkor csak felmentem a gyakorlóterembe, és elkezdtem olyan dalokat énekleni (főként népdalokat), amelyeket senki más nem értett, csak én – ez segített megélni az érzéseimet.
Többek között azért is állnak hozzám közel a népzenei hagyományok, mert az élet majdnem minden szakaszára, problémájára találunk bennük egy megfelelő dallamot.
Ritkaságnak számítanak azok a bölcsességek, amelyeket a népdalok közvetítenek. Ezen túl a zene a tanulásban is a segítségemre van: tanulás alatt általában komolyzenét szoktam hallgatni, és így sokkal produktívabb vagyok.
A jelenlegi világjárvány miatt krízisidőszakon megyünk keresztül. Szerinted a koronavírus közepette milyen szerepet tölthet be a zene az életünkben?
A zene mindenképp ad egyfajta biztonságérzetet, de erre majd később, a zeneterápia kapcsán térnék ki. Ez most egy furcsa helyzet, és a közönségnek is fel kell dolgoznia, hogy nem mehetnek koncertekre, nem szocializálódhatnak és nem kapcsolódhatnak a zenén keresztül.
Fontosnak tartom, hogy ne úgy tekintsünk a jelenlegi helyzetre, mint egy akadályra, hanem mint egy kontextusra, amiben akár önmagunkat is felfedezhetjük.
Foglalkozhatunk például művészettel vagy zenével – ezek segíthetnek megküzdeni a nehézségekkel is.
Hogy mit adhat nekünk a zene ebben az időszakban? Megnyugvást. A zene által kikapcsolódhatunk, és fontos, hogy időnként azt tudjuk mondani magunknak: „Most felejtsük el ezt a helyzetet egy kicsit, és kapcsoljuk ki a TV-t, mert már túl sok az információ, amit hallunk”.
Ezek szerint a zene egyfajta meditációs eszközként is funkcionálhat…
Igen, mindenképp érdemes így tekinteni rá. Én azt tapasztalom, hogy az emberek egyre inkább kezdenek rájönni, hogy a meditációnak milyen sok pozitív hatása van, és ebben az időszakban ennek különösen nagy hasznát tudjuk venni.
👉 A meditáció jótékony hatásairól, és konkrét meditációs technikákról bővebben olvashatsz, ide kattintva – a szerk.
Gyakran előfordul, hogy az éppen aktuális hangulatunkhoz illő zenét választunk, és talán nem véletlenül: lelkiállapotunk visszatükröződhet az általunk hallgatott dalokban. Mit gondolsz, segíthet a zene a mélyebb önismeretben is?
Igen, és itt én, mint énekes tényleg szeretném hangsúlyozni az emberi hang szerepét, hiszen a hang a legmélyebb és legnyersebb emberi ösztönöket is képes kifejezni, és teljes emocionális felszabadulást adhat. Ilyenkor egyedül mi vagyunk a közvetítők, és szerintem ennek hatalmas hatása van. Nyilván nem szeretném ledegradálni a hangszeres zenét, de az éneklés az egyenesen és direktben közöl.
A zeneterápiák is ezen az elven alapulnak….
A vokális zeneterápiát szeretném kiemelni, amelyet dr. Diane Austin fejlesztett ki, és olyan személyekkel foglalkozott, akiket valamilyen trauma ért.
A vokális gyakorlatok során Diane az elfojtott érzéseket próbálta felszínre hozni, és tudatosítani.
Érdekes, hogy ezek a személyek áldozatai és reflektálói is voltak a traumának. A módszer azon alapul, hogy az egy szólamban való éneklés egy erős biztonságérzetet ad a klienseknek, amikor azonban több szólamban kell énekelniük, meg kell tanulniuk azt is, hogyan tartsák a saját szólamukat, és hogyan ne kalandozzanak el.
Szimbolikusan kifejezve: biztonság és a komfortzóna fokozatos elhagyása – hiszen az élet sem mindig kiszámítható, és ezzel meg kell tanulnunk együtt élni.
Az ilyen események alkalmával a személyek teljesen más identitást nyerhetnek. Rengeteg ehhez kapcsolódó történet is van – csak, hogy egyet említsek: Amerikában az egyik hajléktalanszálló lakóinak szerveztek hasonló pszichoterápiás foglalkozásokat. Az esemény végén egy résztvevő megjegyezte: „Igen, ez is én vagyok. Egy időre felcserélődött az identitásom, és amíg énekeltem, elfelejtkeztem arról, hogy egy utcán élő hajléktalan vagyok.”
A zenére a mindennapi életben is sokan úgy tekintünk: gyógyír a léleknek. Hogyan hat a szorongásra?
A zene segít abban, hogy elfelejtsük a mindennapi problémáinkat. Vannak előre megjósolható elemei és egy kiszámítható folyamata is, amelyek szintén biztonságérzetet adnak. Zenehallgatáskor dopamin szabadul fel a szervezetünkben, amitől boldogabbnak érezzük magunkat – ezért a zenehallgatás hatásos a szorongásoldás szempontjából is.
Tudományos szemmel
A zenehallgatás az egész élettani működésünket is befolyásolja: a testünkben dopamin szabadul fel, amit közismertebb nevén „örömhormonnak” is nevezünk. Felszabadulásának rengeteg előnye van: szabályozza az alvásunk minőségét, a hangulatunkat, valamint hatással van a memóriára és a figyelemre is.
A hallgatott zene műfajától függően az agyunk akár más hormonokat is képes felszabadítani: egyes tanulmányok szerint a klasszikus zene például elősegíti a szerotonin felszabadulását – így megkönnyíti a relaxációt, valamint csökkenti a stresszt és a szorongást.
Zenehallgatás közben az agyhullámaink is megváltoznak: légzésünk és szívverésünk képes a dallam ritmusához igazodni. A ritmusosabb zenék például növelhetik az éberséget, a pulzust és a vérnyomást is.
Miközben az aktualitások között keresgélünk, egyre több, különböző stílusú zenei műfajjal találkozhatunk. Szerinted létezik „ideális zene”?
Ez egy nagyon szubjektív dolog, és valójában csak az az ember tudja, hogy neki miért jó egy zene, aki hallgatja. Szerintem nincs olyan, hogy ideális, hiszen valakinek, valamiért mindig egy konkrét zene ideális – vagy azért, mert éppen csökkenti a szorongását, vagy segít megfeledkezni a problémákról, vagy épp újra élhet egy számára kellemes élményt az adott zene által.
Az aktuális zenei kedvenceket sokszor a társadalmi normák is meghatározzák…
Én annak a híve vagyok, hogy senkit nem szabad azért elítélni, amilyen zenét hallgat. Nyilván nekem is megvannak a kedvenc műfajaim, de nyitott vagyok, és nem zárkózom el az új dolgoktól.
Szerintem az tesz minket igazán naggyá, ha folyamatosan próbálunk fejlődni, és bővítjük a tapasztalatainkat.
Éppen ezért szeretném arra ösztönözni az embereket, hogy hallgassanak minél több komolyzenét és népzenét, mert ezekben a dalokban tényleg nagyon sok bölcsesség rejlik.
A zeneválasztáson túl, érdemes lenne időt szánnunk a tudatos zenehallgatás megteremtésére is?
Határozottan igen. Nagyon sok esetben csak passzívan, a „háttérben” hallgatunk zenét – pedig az aktív zenehallgatás egészen más élményt nyújthat. Én azt tanácsolnám, hogy egyszer üljünk le, és figyeljük meg az adott zenét: eszünkbe jut-e róla egy kép, egy szín, egy emlék, vagy egy érzelem? – hiszen ezek is segíthetnek jobban megismerni önmagunkat.
Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.
– Kodály Zoltán
Felhasznált szakmai tartalom
Musicanarias (2016). The Effects Of Music On The Human Body.
Demeter Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
![Szexuális érdeklődés óvodáskorban – Normális, ha maszturbál a gyermekem? [3 TIPP]](https://megoldaskozpont.com/wp-content/uploads/2023/03/szexualis-erdeklodes-ovodaskorban-1.png)
![Gyermekkori idegennyelv-elsajátítás – Előny vagy hátrány? [4+1 TIPP]](https://megoldaskozpont.com/wp-content/uploads/2023/04/Gyermekkori-idegennyelv-elsajatitas.png)