A 2023-as Reziliencia Konferencia számos szakemberrel és izgalmas témákkal várja az érdeklődőket. Knapek Éva klinikai szakpszichológus előadásában a társfüggőség témáját járhatjuk körbe, és többek között olyan kérdésekre keressük a választ, hogy milyen tünetei vannak a társfüggőségnek, valamint hogyan kapcsolódik és miben tér el a társfüggőség a nárcizmustól. Gáll Anna Evelin miniinterjúja.
A társfüggőség egy gyakran félreértelmezett kifejezés, amely a köztudatban a párkapcsolatoktól való függéssel párosul, pedig ennél egy sokkal mélyebben gyökerező problémáról van szó. Alapvetően egy olyan függőségről beszélünk, aminek következtében a kapcsolatban élők között felborul az egyensúly. Egy ilyen kapcsolatban a pár társfüggő tagja a partnere érdekében gyakran az önzetlenség palástja alatt valójában elhanyagolja saját magát. Az elhanyagolás területei lehetnek a karrier, egyéb társas kapcsolatok vagy az érzelmi szükségletek.
Knapek Éva – Önazonosság a mindennapi életünkben és a párkapcsolatunkban
Knapek Éva gyakorlati munkája és a kutatásai során tapasztaltak segítették, hogy a társfüggőség kialakulásához vezető tényezőket behatóbban tudja vizsgálni. Klinikai szakpszichológusként sok év terápiás gyakorlattal rendelkezik, több nemzetközi és hazai publikációja született, elsősorban a társfüggőség és reziliencia témában. Mindemellett Instagramon gyakran posztol ezeknek a párkapcsolatoknak a jellegzetességeiről, valamint a lassan egy éve indult Önazonos Vagyok Klub közösségében nyújt gyakorlati módszereket az önbizalomfejlesztésre és önazonosságra törekvőknek.
Éva elkötelezetten hisz abban, hogy gyakorlati módszerek segítségével lépésről lépésre kialakítható az egészséges önbecsülés, önbizalom és önismeret.
Az interjúnkban az előadásához kapcsolódóan kérdeztük Évát a társfüggőség témájában, és próbálunk mélyebb betekintést nyerni a járványszerű méreteket öltő jelenség kialakulásába, valamint a megoldás felé vezető útba.
1. Hogyan hat ki a társfüggőség valakinek a mindennapi életére, milyen egyéb problémákba ütközhet emiatt?
A társfüggőség az angol codependency szó magyar megfelelője, de magyar nyelven sajnos félreérthető. Olyan, mintha azt akarnánk kifejezni, hogy a személy függ a párkapcsolatától. De hát minden ember függ valamilyen szinten a párkapcsolatától. Vagy azt is érthetnénk alatta, hogy az adott személy nem tud egyedül lenni, mindig kell neki egy párkapcsolat a boldoguláshoz. Erre viszont a szakmánknak van egy másik kifejezése: a dependens személyiség(zavar).
A társfüggőség valójában az együttfüggést jelenti, hogy te és én valamitől együtt függünk. A te alkoholhasználati zavarodtól, a te nárcisztikus személyiségzavarodtól, vagy a te (szerintem) egészségtelen életmódodtól. A társfüggőség az én olvasatomban társ a függőségben, vagyis a másik megváltoztatásának a függősége.
Ha valaki folyton másra koncentrál, a másik problémáira, emiatt nagyfokú szorongást élhet át, depresszióssá válhat, miközben saját magát nagyon, akár extrém módon is elhanyagolhatja.
Persze az is elképzelhető, hogy a párja problémáitól függetlenül is szorongott már az adott személy, erre azonban ő maga ritkán lát rá – úgy éli meg, hogy nehézségei a párja függőségével kezdődtek. És megoldódnának, ha a párja leszokna. Ezzel teljesen kihelyezi a saját életéért vállalt felelősséget valaki másra.
2. Milyen személyiségtípusokhoz vonzódhatnak jobban a társfüggők?
A társfüggő vagy kodependens személyek sokféle nehézséggel küzdő ember mellett biztonságban, elemükben érezhetik magukat, mint akire végre szükség van, és megoldhatják ezeket a problémákat a másik számára. Ez nem jelenti persze azt, hogy valójában élvezik, örömmel tölti el őket vagy megélik a biztonságot egy ilyen kapcsolatban. Mindez egy relatív biztonság. Az húzódhat meg mögötte, hogy ha szüksége van rám, talán nem fog elhagyni.
3. Milyen módon fedezheti fel valaki magában a társfüggőséget, és ez alapján hogyan indulhat el a változás felé?
Ha valaki azon kapja magát, hogy folyton mások problémáiról, a problémáik mögött meghúzódó gyermekkori történésekről gondolkozik, szeretné a másikat megfejteni, megérteni, miközben túlzott felelősséget is vállal az állapotáért, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy korábban kinek az életében töltött be ilyen szerepet. Jellemzően ez az egyik vagy mindkét szülő.
A társfüggő személyek felnőtteknek való felelősséget kaptak a nyakukba gyermekként.
Ennek az elengedése időnként hosszú folyamat, de ez mindig a felismeréssel kezdődik. A saját önbecsülésünk növelése, pszichológiai tanácsadás vagy pszichoterápia igénybevétele – noha nem egyszerű és gyors – a leghatásosabb út.
Mindig ott a lehetőség, hogy felismerjük a változásban segítséget nyújtó lehetőségeket és kialakítsuk az egészséges önbecsülésünket.
Úton a mélyebb önismeret felé
Szerencsére, mint kiderült, a társfüggőség is visszafejthető a kialakulásának gyökeréhez, és gondos önismereti munka segítségével megoldást találhatunk a probléma tartós leküzdésére.
Ha szeretnél többet megtudni a témával kapcsolatban, olvasd el a párkapcsolati megfelelésről szóló cikkünket, illetve regisztrálj a Reziliencia Konferenciára és csatlakozz a Megoldásközpont Közösséghez!
Felhasznált szakmai tartalom
Gáll Anna Evelin
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
