Biztosan olvastál már arról, hogyan is lehet a párkapcsolati konfliktusokat megoldani. De arról kevés szó esik, hogy vajon kell-e minden konfliktust megoldani? Előrevetítjük: nem, nem feltétlenül. Ebben a cikkben olvashatsz a megoldandó és a meg nem oldható párkapcsolati konfliktusokról, és arról, hogyan tudsz ezekhez úgy viszonyulni, hogy az építse, ne pedig rombolja a kapcsolatotokat. Ha pedig elég bátor vagy, akkor le is tesztelheted, van-e a ti párkapcsolatotokban olyan visszatérő konfliktus, amely mérgezi a kötődéseteket, és amelynek a megoldásában esetleg elakadtatok. Scheer Márta állandó szerzőnk írása – a kávéd mellé.
Sokunkban él a vágy arra, hogy stabil, tartós párkapcsolatban éljünk. Olyanban, amelyben érzelmi biztonságban, szeretve és megbecsülve érezzük magunkat. E törekvés ellenére ma Magyarországon a házasságok nagyjából harmada válással végződik. Feltételezhető, hogy a nem törvényesített párkapcsolatok vonatkozásában sem más ez az arány. Mégis mi áll ennek a hátterében?
Mitől lesz tartós egy párkapcsolat?
Az iskolában nem tanulunk a párkapcsolatok bonyolult világáról, így legtöbbünk a szülői mintákat – többnyire öntudatlanul – követve botladozik az együttélés göröngyös útján. Pedig ma már kutatások is alátámasztják, hogy a jó párkapcsolat ténylegesen hozzájárul az egészségünk megőrzéshez. De vajon létezik-e recept a jó párkapcsolatra?
Nos, az első fontos megfigyelés, amit egy sikeres amerikai párkapcsolati szakértő, John M. Gottman tett, az, hogy:
Nem kell minden konfliktust megoldani!
Gottman vizsgálódásai szerint ugyanis kétféle párkapcsolati konfliktus van: amelyet meg lehet oldani, és amelyet nem. Ez utóbbiak örök életűek, ráadásul pechünkre, ezek képezik a konfliktusok csaknem 70%-át. És mégis, lehet boldog egy párkapcsolat ezzel együtt is.
A partnerek alapvető beállítódásai, attitűdjei nem feltétlen azonosak, hiszen a szerelem, a párválasztás nem olyan racionális szempontok alapján történik, mint hogy a másik mennyire rendszerető, vagy tud-e korán kelni. Ám a hétköznapokat nagyon is meg tudják keseríteni az ebbéli különbségek.
Dan Wile pszichológus A nászút után című könyvében ezt így fogalmazza meg: „Ha hosszú távú kapcsolathoz választasz partnert, akkor végső soron egy olyan sajátos, megoldhatatlan problémacsomagot választasz, amellyel az elkövetkező tíz, húsz vagy ötven évben foglalkoznod kell.”
Mit tehetünk?
Gottman kutatásai azt mutatják, hogy a boldog párok felismerik, átbeszélik és elfogadják ezeket a zavaró különbségeket.
Ki-ki a maga módján, humorral, türelemmel, elnéző szeretettel igyekszik felülemelkedni, mert úgy találja, hogy a kapcsolat fontosabb, mint hogy pl. mindig „le legyen hajtva a wc-ülőke”.
Persze mindehhez kölcsönösségre van szükség. Ha a párom már tudja, hogy nehézségem van bizonyos viselkedésével, számítok arra, hogy ezt figyelembe veszi, és törekszik mérsékelni a konfliktust.
Az egymásra való odafigyelésre nagy szükség van.
Nem kell tehát mindenhez hasonlóan viszonyulni. Nem kell mindenben egyetérteni vagy mindent egyformán csinálni. Ez nem feltétele a hosszú távú jó párkapcsolatnak. Az viszont igen, hogy ismerjük fel, és vegyük tudomásul az eltéréseket. Ebben segít, ha a partnerek megállapodnak abban, hogy mindketten törekszenek arra, hogy e szokások, viselkedések, attitűdök minél kevesebb nehézséget okozzanak a másik számára. Tapasztalatom szerint ez a szándék elegendő muníciót tud adni a türelemhez és az elfogadáshoz.
Fogd ki a szelet a vitorlából!
Azzal, hogy megfogalmazzuk a konfliktus forrását, hogy beszélünk és egyezkedünk róla, kifogjuk a szelet a vitorlából, vagyis az többé már nem fogja terhelni a kapcsolatunkat.
Arra bíztatlak tehát, hogy vizsgáld meg a párkapcsolatodat ezzel a szemmel.
Gondold át, melyek azok a helyzetek, amelyek számodra problémát, gyakori bosszúságot okoznak. Bíztasd a partneredet is erre, és egy-egy békés estén beszélgessetek el nyíltan arról, kinek, mi okoz nehézséget a másik szokásaiban, viselkedésében.
Ezek lehetnek egészen apró dolgok, mint hová teszi le este a ruháit, vagy szürcsöli-e a kávét? És persze komolyabbak is, mint alapvető világhoz való bizalmi, vagy épp gyanakvó hozzáállás. Mindegy, mi a nehézség pontosan. A lényeg, hogy ismerjétek föl, váljatok tudatossá, és beszélgessetek róla.
De az sem mindegy, hogyan!
Sok esetben ugyanis nem a közlés tartalmát, hanem annak módját utasítják el a partnerek. Ha nem számonkérés formájában adjuk a másik tudtára, ami számunkra zavaró a viselkedésében, hanem egyszerűen csak megosztjuk a saját ezzel kapcsolatos megéléseinket – vagyis ún. én-üzeneteket küldünk –, akkor jó esélyünk van arra, hogy ő is megnyílik és elmondja, ami esetleg őt zavarja. Biztosak lehetünk abban, hogy van ilyen.
Ne akarjunk senkit megváltoztatni. A nyitott és békés hozzáállás nagy valószínűséggel mindkét félben megérleli a szándékot, hogy kedvére tegyen a másiknak, vagyis odafigyeljen, és a lehetőségekhez képest változtasson azon, amiről tudja, hogy a partnernek zavaró. Természetesen ez sosem lehet elvárás, de érdemes bízni abban, hogy egy erőszakmentes kérés képes megnyitni a kaput.
Nem angyali nyugalomra van szükség…
Természetes, ha nem tudunk mindig angyali nyugalommal viszonyulni ezekhez az „örök konfliktusokhoz”. A probléma valójában akkor köszönt be, ha a partner viselkedése többnyire csak elégedetlenséget kelt. Ha nincsen szándék, vagy eszköz a konfliktus enyhítésére. Ha a felek fennakadnak, lebénulnak, és csak vitatkoznak. Újra és újra ugyanarról.
A kezeletlen és visszatérő konfliktusok elhidegüléshez vezethetnek.
Végül – mert mindenki számára megterhelő, sőt kiábrándító az eredménytelenség –, elkezdik elkerülni a problémát. Megkezdődik a „szőnyeg alá söprés”. Ez átmeneti enyhülést hoz, ám a tapasztalatok szerint egy örök konfliktus elkerülése végül érzelmi elhidegüléshez vezet. Megrendül a kapcsolatba vetett bizalom.
Vajon ti elakadtatok?
Ha fölébredt benned a gyanú, hogy a pároddal esetleg elakadásban vagytok egy örökös konfliktus megoldásában, az alábbi lista segíthet ezt eldönteni.
Gottman kutatásai szerint az elakadásos probléma jellemzői
- A konfliktus miatt úgy érzed, hogy a párod elutasít.
- Bár beszéltek róla, nem haladtok egyről a kettőre.
- „Beássátok” magatokat a „lövészárkokba”, és nem vagytok hajlandók engedni a nézőpontotokból, véleményetekből.
- Ha a témáról beszéltek, a végén még inkább sértettnek, idegesnek és frusztráltnak érzed magad.
- A témáról való beszélgetésetek nélkülöz minden humort, könnyedséget és szeretetet.
- Idővel még tántoríthatatlanabbul ragaszkodsz a nézeteidhez, ez pedig a másik rágalmazásához vezet, amikor legközelebb szóba kerül az adott téma.
- Ez a rágalmazás még inkább bebetonoz a saját meggyőződésedbe, tovább sarkítja azt, és egyre kevésbé vagy hajlamos a kompromisszumra.
Ha úgy érzed, több ponton magatokra ismertél, ne csüggedj, mert a ráeszméléssel már meg is tetted az első lépést a párkapcsolati harmónia megteremtése felé.
Ha szeretitek egymást, akkor valószínűleg mindkettőtök számára fontosabb a kapcsolat, mint az, hogy egy-egy kérdésben kinek is van igaza. A boldog párkapcsolat kulcsa nem az egyetértés, sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk-e tisztelni és elfogadni a partnerünk eltérő véleményét, másféleségét. Hiszen gondold csak meg:
Nem éppen emiatt, a másféleség miatt lett pont ő a partnered?
A konfliktuskezelés további módszereiről itt olvashatsz.
Mit kezdjünk a megoldhatatlan problémáinkkal?
Pál Feri előadásának egy rövid részlete segíthet nektek az elfogadásban – a párkapcsolat erősítéséről pedig itt olvashatsz további tippeket.
Felhasznált szakmai tartalom
- Gottman, J. M. és Silver, N. (2016). A jól működő házasság hét alapelve. Kulcslyuk Kiadó.
- Makay, Zs. és Murinkó, L. (2021). Válás, élettársi kapcsolatok felbomlása. Monostori J., Őri P. és Spéder Zs. (Szerk.) Demográfiai portré 2021. (pp. 29–43). KSH NKI
- Stephens, L. (2019). Is Your Marriage Making You Sick?
Scheer Márta
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
