A csapat zsenialitása – Útmutató a kreatív munkacsoportok sikeres menedzseléséhez

Mi a közös A Gyűrűk ura-trilógiában és a mountain bike-ban? Tudtad-e, hogy ha közelről megvizsgáljuk a történelem nagy innovációit, szinte minden esetben azzal szembesülünk, hogy a háttérben meghúzódó kreativitás nem kifejezetten egy egyénre, hanem egy csapatra vezethető vissza? Keith Sawyer ezzel a kérdéskörrel foglalkozik A csoportok zsenialitása – Az együttműködés kreatív hatalma c. könyvében, amely sajnálatos módon ez idáig nem jelent meg magyar nyelven. A könyv kulcsfelvetéseit alapul véve bemutatjuk nektek a kreatív munkacsoportok működését és az ilyen típusú munkavégzés előnyeit, példákkal és tippekkel – az átütő kreatív teljesítményért. Pántya Ágnes munka- és szervezetpszichológus írása.

Miért is fontos a kreativitással foglalkoznunk? A technológiai fejlődés korában egy olyan emberi képességről beszélünk, amely aligha helyettesíthető a mesterséges intelligenciával, hiszen éppen az képezi a magját, ami az előre beprogramozott gépek gyengesége: megválni a régi sablonoktól, új utakat, megoldásokat találni és létrehozni.

Habár a kreativitás alatt legtöbbször valami teljesen új dolog megalkotását értjük a hétköznapokban, ennél egy jóval sokoldalúbb és szélesebb spektrumú képességről van szó.

Vegyük például a problémamegoldást! Az is a kreatív teljesítmény egy formája, amikor egy számunkra ismeretlen problémára külső segítség nélkül megoldást találunk, de az is, amikor egy eddig is ismert problémának fedezzük fel egy újfajta megközelítési és megoldási módját. Ennek fényében gondoljuk végig a következőt: van-e egyáltalán olyan munkahely, ahol ne vennénk hasznát ennek a képességnek?

Kreativitás egyénileg és a csapatban: van-e különbség?

Az első kérdés, ami felvetődik, amikor a kreatív munkacsoportokról beszélünk, hogy miért is kell külön foglalkoznunk ezzel a témakörrel, amikor az egyéni kreativitást már régóta kutatja a pszichológia tudománya? Ennek az oka, hogy a korábbi kutatások eredményeiből az látszik, hogy

az iskolai kreativitástesztek tanulságai alapján nem jelezhető előre az egyén későbbi innovatív teljesítménye.

Azt, hogy mennyire különbözik egymástól az egyéni helyzetekben mutatott és a csoportos kreativitás, jól mutatja a Google egyik, az elmúlt években lefolytatott kutatása, az Arisztotelész-projekt.

A projekt célja az volt, hogy megállapítsák, mi teszi az egyik csapatot kreatívabbá a másiknál – milyen jellemzőkkel bír egy ideális csapat. A projekt azonban 2015-ben megbukott, ugyanis 180 csapatot megvizsgálva sem találták meg azokat az egyéni változókat, amik állandó és erős kapcsolatban lettek volna a csapatok sikerességével. Laszlo Bock, a cég HR vezetője ezt nyilatkozta a projektről:

„A legnagyobb dolog, amire rájöttünk ezen munka során, hogy az, ahogyan a csapatok működnek sokkal fontosabb, mint az, hogy kik alkotják a csapatot. Ha veszel egy átlagos képességű emberekből álló csapatot és megtanítod őket a megfelelő módon együtt dolgozni, akkor olyan dolgokat fognak csinálni, amit a szupersztárok sem tudnak meghaladni.”

-

A projekt tehát a sikert bejósló egyéni sajátosságok helyett arra világított rá, hogy ehelyett érdemes a csoportokkal egészlegesen foglalkozni, és azoknak a dinamikájában keresni a kreativitást és a hatékonyságot befolyásoló tényezőket.

A kreatív munkacsoportok hatása még az olyan kifejezetten egyéninek tartott teljesítményben is kimutatható, amilyen például egy regény megírása. Ha elég mélyre nyúlunk vissza, azt fedezhetjük fel, hogy az egy személynek tulajdonított felfedezések alapvető inspirációja is mindig valamilyen korábbi társas helyzetből merítkezik.

Tudtad-e?

C. S. Lewis, a Narnia krónikái sorozat megalkotója, és J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk ura-trilógia és az ehhez kapcsolódó további művek szerzője mindketten az Oxford angol tanszékén voltak oktatók az 1920-as évektől kezdődően. Különböző okokból ugyan, de nehezen találták a helyüket a munkahelyi közösségben; emellett pedig további közös vonás volt bennük, hogy mindketten szívesen írtak mitikus témájú történeteket, verseket.

Megismerkedésük után nem sokkal létrehoztak egy irodalmi önképző kört helyi értelmiségiekből, amely Lewis ötlete alapján az Inklings nevet kapta (ebben megjelenik az ink, azaz ’tinta’ szó, utalva az írásra; illetve a teljes inkling szó jelentése ’sejtelem’, ami utal arra, hogy a klub tagjai tele vannak félig kidolgozott ötletekkel).

 

Balról jobbra: C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien

 

A kör tagjai minden héten találkoztak és a skandináv mitológia történeteiből, valamint a saját műveikből olvastak fel egymásnak. Kommentálták egymás szerzeményeit, megvitatták az ezek kapcsán felmerült gondolataikat. Így formálódtak azok a remekművek, amelyeket ma az irodalom legnagyobbjai között tartunk számon. Ha ez a kör nem létezett volna, talán a szerzők sohasem hozakodtak volna a nyilvánosság elé az addig titkolt hobbijukkal, regényeik pedig nem finomodtak volna arra a szintre, hogy világklasszissá váljanak.

Mitől lesznek innovatívabbak a kreatív munkacsoportok az azokban lévő egyéneknél? – A sikeres csapatmunka 7 kritériuma

Azt hiszem, mindannyian éltünk már meg olyan helyzetet, amikor egy csapatban kibontakozhatott a kreativitás, szárnyaltak az ötletek, és egyik felvetés a másikhoz vezetett, amiből végül olyan dolog kerekedett ki, amire magától senki nem gondolt volna. Ezt a tapasztalatot csoportos flow-nak nevezzük, ami az egyéni flow-élmény társas megfelelője.

A másik oldalon viszont ott vannak a rossz tapasztalatok is: bizonyára mindenki fel tudná hozni ellenpéldaként a hiábavaló, elhúzódó munkahelyi megbeszéléseket és a rosszul felosztott csapatokat.

Az igazán hatékony csapatmunka jellemzője, hogy a végén az áttörést egyik csapattagnak sem tudjuk tulajdonítani, mivel maga a csoport egészlegesen produkálta a teljesítményt.

Gondoljunk például egy zenekarra! Ahhoz, hogy jó eredményt produkáljanak, kétségkívül szükség van arra, hogy a banda minden tagja önmagában is jó zenész legyen; de abból még, ha véletlenszerűen összeállítunk egy zenekart profi zenészekből, nem feltétlenül fog egy átütő erejű előadás születni.

Különösen igaz ez a jazz műfajára, aminek fő eleme az improvizáció: egy tag elindít egy mozzanatot, ezt pedig a többieknek le kell követniük, reagálniuk arra. A csapattagok közötti válaszkészség és az egymásra hangoltság teszik egyedivé és utánozhatatlanná az előadást.

A kreatív munkacsoportok iskolapéldáját a zenekarok dinamikája képezi.

Sawyer összegyűjtötte a hatékony csapatmunka 7 jellemzőjét:

1. Az innováció nem azonnal jön, mint egy hirtelen bevillanás, hanem sok különböző ötletből épül fel, fejlődik az idővel.

Ez nem azt jelenti, hogy az „isteni szikra” nem létezik, de alapvetően egy innovatív ötlet nem egyetlen szikrából jön létre, hanem sok kicsiből, amik végül egymásba épülnek, és új struktúrába rendeződve összeállnak egy nagy egésszé, ami több, mint a részek összege.

2. Aktív hallgatás a közös munka során.

Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk egymás ötleteire építeni, rendkívül fontos, hogy odafigyelve, értő módon hallgassuk meg a többiek ötleteit, még akkor is, ha első hallásra azok nem tűnnek jónak. Lehet, hogy végül ez fog elindítani bennünk egy olyan gondolatot, ami viszont közelebb visz a megoldáshoz. A kreatív munkacsoportok gyakran elkövetett hibája, hogy nem hallgatjuk végig egymást, mert miközben a másik beszél, mi már régen a saját mondanivalónkat tervezgetjük.

3. A csapattagok továbbgondolják egymás ötleteit, építenek a korábbi javaslatokra.

Ezt talán nem is kell magyarázni. Egyik gondolatból következik a másik, a végén pedig a megoldást már nem lehet az egyik vagy a másik személynek tulajdonítani, csakis a teljes csapatnak.

A kreatív munkacsoportok speciális jellemzője, hogy a tagok egymást stimulálva tudnak egyre nagyobb teljesítményt produkálni csapatként.

4. Csak később fog letisztulni, hogy melyik ötletnek mi a jelentősége: a puzzle nem áll össze egyből.

A kreatív munka során az apró részletek csak a végén, az „aha”-élmény megélésekor kerülnek a helyükre.

5. Meglepő kérdések merülnek fel.

A legnagyobb újítások általában kétféleképpen keletkeznek. Az egyik mód az, amikor a csapattagok a munka során átkereteznek egy korábban is feltett kérdést, vagyis abszolút új megközelítésben kezdenek el vizsgálni egy már azelőtt is létező problémát: ennek lesz az eredménye a problémamegoldó kreativitás.

Egy másik lehetséges út pedig az, amikor a csoport, miközben közösen gondolkodik a probléma megoldásán, egy olyan új problémára lel rá, aminek korábban a létezéséről sem tudott, a további közös munka pedig ennek az új problémának a megoldásáról szól. Ezt nevezzük problémataláló kreativitásnak. Ennek az eredménye pedig egy olyan új találmány lehet, amilyenre korábban nem volt példa.

Tudtad-e?

A Slack napjaink egyik legnépszerűbb munkahelyi kommunikációs szoftvere és az egyik legjobb példa a problémataláló kreativitás sikerére.

A Slack megalkotásakor a Tiny Speck cégnek egyáltalán nem volt célja az, hogy ez az alkalmazás piacra kerüljön. A cég eredetileg egy online szerepjáték kifejlesztésén dolgozott, és a Slacket csak egyfajta belső kommunikációs eszközként fejlesztette ki, a fő tevékenységének a támogatására.

A játék végül nem lett sikeres, a Slack viszont olyan dolgokat tudott, amit más hasonló szoftverek nem, ezért döntött a cég 2013-ban az app piacra dobása mellett. 2016-ra már 2 millió napi felhasználója volt, amivel a világ leggyorsabban terjedő munkahelyi szoftverévé nőtte ki magát.

(Mi is a Slack-et használjuk. 🙂 )

6. Az innovatív csapat nem feltétlenül hatékony.

Amikor improvizálva ötletelünk egy probléma megoldásán, legalább annyiszor futunk zsákutcába (ha nem többször), mint ahányszor beletenyerelünk valami igazán jó dologba. Mindemellett pedig 

az is megesik, hogy egy jó felvetés végül zsákutcává válik, mivel a többieknek nem indítja be annyira a fantáziáját, hogy tovább tudják fűzni azt.

Ezek a hamvában halt ötletek azonban hozzátartoznak a kreatív munkacsoportok működéséhez: hiszen amikor megszületik a fejünkben egy ötlet, akkor még nem tudhatjuk, hogy nem ez lesz-e a végén az, ami elvezet a megoldáshoz.

7. Az innováció az alapoktól épül fel, önszerveződő módon.

A kreatív áttörések általában egy lazán szervezett, informális csoportban születnek meg. Ennek az oka, hogy ezek a csapatok biztosítják az ideális feltételeket az ötletek kibontakozására:

nincs határidő általi szorítás, általában konkrét cél sem, ami behatárolná a csapattagok gondolkodását.

Az igazi innováció gyakran úgy születik meg, hogy az elején nem is célunk egy új dolog megalkotása. Ilyenkor az ötletelés a részletekkel kezdődik, spontán módon – és később ezek az ötletek épülnek be a nagy egészbe, ami már túlmutat az egyes tagok egyéni teljesítményén.

Tudtad-e?

Jó példa az innováció spontán jellegére a mountain bike kerékpárok megalkotása. Ennek az újításnak az eredete olyannyira nem köthető egy konkrét személyhez, hogy az ideális kreatív munkacsoport példája is lehetne – ám az érdekessége, hogy a megalkotáshoz hozzájáruló emberek még csak nem is alkottak egy csapatot.

A történet a 70-es évekre datálható, amikor a San Francisco-i öbölben a fiatalok körében népszerűvé vált biciklivel legurulni a Tamalpais hegyről, ahol az út bizonyos szakaszain 1300 méternyi szintkülönbséget kellett leküzdeni röpke 7,2 kilométernyi út megtétele alatt.

A biciklisek persze sajnálták erre a célra használni a drága kerékpárjaikat, így garázsvásárokról vettek öreg, a 30-as és a 40-es évekből származó ócska kétkerekűeket a mutatványhoz. Nem meglepő módon ezek a biciklik nem voltak túl strapabíróak: a fékek hamar elkoptak, a kerekek gyakran összerogytak egy-egy nagyobb sziklával való találkozáskor, váltók híján pedig gyakorlatilag lehetetlen volt a hegynek felfelé tekerni.

A mountain bike megalkotása mögött nem állt üzleti szándék, csupán a szórakozni vágyó fiatalok kreativitása.

Az útviszonyoknak megfelelőbb kerékpárok építése több csoportban zajlott egyszerre:

  1. Egy klub a saját biciklijeit átszerelte vastagabb gumiabroncsokkal, többfokozatú váltóval, és a kormány formáját is az útviszonyokhoz igazította.
  2. Majd ezeket mások a saját járműveikre szabva és továbbfejlesztve alkalmazták tovább, míg a különböző csapatok egymást stimuláló tevékenységének eredményeképpen a mountain bike el nem nyerte a ma is ismert formáját.
  3. A 70-es évek végén a szereléshez jobban értő biciklisták elkezdték árulni a saját kezűleg épített kerékpárokat: és így indult el egy ma már világszerte ismert, sokmilliárdos üzletág.

Mit tehetünk a hatékonyabb csapatmunkáért? – Tippek egy profi brainstorming felépítéséhez

Egy általánosan elterjedt, és a munkahelyi környezetben is gyakran alkalmazott módszer a csapatok kreatív teljesítményének hasznosítására a brainstorming. Ahhoz azonban, hogy ennek a módszernek a hatékonyságát maximalizálni tudjuk, tisztában kell lennünk a lehetséges veszélyeivel is, amik gátat vethetnek a csapat kibontakozásának és a közös munkának.

A brainstorming módszere a közkedveltsége ellenére veszélyeket is rejt magában.

Egy potenciális veszélyeztető tényező lehet, ha túl sok embert vonunk be a csapatba: ha mindenki odafigyelően meghallgat mindenkit, előfordulhat, hogy valaki sosem jut szóhoz – de az is probléma lehet, hogy nincs elegendő idő a saját elképzeléseinken gondolkodni, amíg másokat hallgatunk.

 

Emellett szintén nehézséget okozhat a szociális gátlás, vagyis az a jelenség, amikor egyes tagoknak nincs bátorságuk megszólalni, felvállalni a véleményüket a csapat többi tagja előtt, ez pedig különösen akkor jelenthet gondot, amikor érzékeny témáról van szó.

 

És persze ki ne ismerné a jó öreg társas lazsálást: amikor a csapat bizonyos tagjai úgy érzik, hogy nyugodtan hátradőlhetnek, hiszen a többiek úgyis elvégzik a munkát az ő közreműködése nélkül is.

Nézzük meg, hogyan kezelhetjük ezeket a nehézségeket és építhetünk fel egy igazán jó brainstormingot!
1. A csapat mérete

Ha lehet, törekedjünk arra, hogy minél kevesebb tagból álljon a csapat! Ezzel egyrészt elkerülhetjük azt, hogy időben szétfolyjon a munka, másrészt pedig a társas lazsálás lehetőségét is csökkenti: nincs annyi tag, amennyi között már el lehetne bújni a feladatok elől.

2. A csapat összetétele

Amikor kreatív megoldásokat várunk, érdemes úgy összeállítani a munkacsoportot, hogy abban többféle szakterület képviselői is helyet kaphassanak. A diverzitásnak köszönhetően sokkal változatosabb ötletek születnek, hiszen eltérő gondolkodásmódok tudnak egyidejűleg érvényesülni a megoldáskeresés során. Emellett a csoportgondolkodás elkerüléséhez szükséges az, hogy legyen némi alapvető feszültség és minimális konfliktus a csapattagok között.

A kreatív munkacsoportok későbbi sikere gyakran már a csapattagok összeválogatásakor eldől.

3. A csapat célja

A kreatív teljesítményt alapvetően behatárolja, ha egy túl konkrét célhoz kell eljutni. A cél kitűzésénél érdemes egy kellően távoli és kevéssé behatárolt célt választani, ami engedi a csapatot szabadon gondolkodni, mindazonáltal valamilyen módon mégis fókuszálja a közös munkát.

4. A kommunikáció módja

Ahhoz, hogy mindenki el tudja mondani az ötleteit, érdemes lehet a kommunikációt időnként írásos formába terelni: ez lehet akár egy közös online felület, de az is egy működőképes módszer, hogy rögtön a csoporttalálkozó kezdetén a témafelvetést követően a tagok leírják a gondolataikat egy papírra, majd ezt körbeadják a többieknek. Ezzel elkerülhető az, hogy a felmerülő gondolatok feledésbe merüljenek, amíg mások beszélnek.

5. Egyéni és csoportos szakaszok váltakozása

Ne húzzuk a végtelenségig a csoportos találkozót! Idővel már nem merülnek fel új ötletek, a továbbhaladáshoz pedig szükség van arra, hogy a tagok egyénileg is végig tudják gondolni a felvetett kérdéseket, megoldási lehetőségeket. Az is jó módszer lehet, ha magát a találkozót osztjuk fel rövid egyéni szakaszokra és csoportos megbeszélésekre.

6. Használjuk a tereket, eszközöket!

Vigyünk be a találkozóra gondolatébresztőként papírt, színes filceket, régi kacatokat, bármit, ami beindíthatja a csapattagok fantáziáját! Emellett jól jönnek a kreatív terek is, ahol a csapat tagjai ellazultan tudnak a kreatív feladatokra fókuszálni.

A kreatív eszközök jól jöhetnek a csapat fantáziájának a beindításához.

7. A teljes csoportot jutalmazzuk!

Ahogyan az már a cikkben többször is előjött, egy jól működő kreatív munkacsoportban nehezen különíthető el egymástól a különböző egyének teljesítménye; emellett pedig csoportos szinten is demotiváló lenne, ha valakit kiemelnénk a csapatból a teljesítménye miatt. A csoport teljesítményéért a teljes csoportot kell jutalmaznunk.

8. Időnként frissítsük a csapatot!

Egy kreatív csapat élettartama kb. 2-3 évre tehető. Ez persze nem az olyan kreatív munkacsoportokra vonatkozik, ahol a team egy adott projekt végrehajtására jön létre, hanem azokra, amelyek huzamosabb időn keresztül együtt dolgoznak, szervezeti egység szintjén. Ez azt jelenti, hogy

ez idő eltelte után a tagok már túlságosan is kiismerik egymást: már nem tudják a szükséges mértékben stimulálni a többieket,

ami pedig még nagyobb probléma, hogy a munkakapcsolat ez idő alatt már elkerülhetetlenül „beszennyeződik” az időközben felmerülő személyes ellentétekkel, feszültségekkel, ez pedig jelentős mértékben gátolja a közös munka hatékonyságát.

9. A vezető szerepe

Egy kreatív csapat akkor tud a legjobban szárnyalni, ha nincs vezetője. Ez persze egy szervezeti környezetben nehezen megvalósítható, mégis törekedni kell rá: ha nincs lehetőség arra, hogy csakis egy szinten lévőket tegyünk be a csapatba, akkor is tisztázzuk azt, hogy

ebben a helyzetben mindannyian egyenlő szintet képviselünk, a vezető véleménye is csakis annyira számít, amennyire bárki másé.

A vezetői szerep azért veszélyes a közös munkára nézve, mert ha a tagok nem tudnak elvonatkoztatni a vezető személyétől és jelenlététől, akkor a munkát nem a megoldásra való törekvés, hanem a vezetőnek való megfelelés szándéka fogja vezetni.

10. Tartsuk alacsony szinten a szorongást!

A kreatív csapatok tevékenységében a természetéből fakadóan benne van a kudarc lehetősége. Mi van, ha az ötletem nem fog tetszeni a többieknek? Mi történik, ha a végül nem lesz sikeres az, amit a csapat közösen létrehoz? Ezekre a kérdésekre sajnos nehéz megnyugtató választ adni, éppen ezért elengedhetetlen feltétele a csapatok működtetésének a pszichológiai biztonság megteremtése. Ez azt jelenti, hogy egy elfogadó közeget kell létrehozni, ahol a tagok érzik azt, hogy bátran elmondhatják a véleményüket.

A kreatív munkacsoportok létrehozása nagyon hatékony eszköz lehet a szervezetek megújításához, és akár a termékek fejlesztéséhez is. Csapatban dolgozni nagyszerű dolog: felemelő és felpezsdítő érzés. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez egy kétélű fegyver: nagyon rosszul is elsülhet, ha nem a megfelelő felkészültséggel vágunk bele a közös munka megszervezésébe. Emiatt érdemes tájékozódni, és a megfelelő attitűddel viszonyulni a csapatunk működéséhez; amikor pedig megalkottunk valami maradandót, arassuk le a munkánk gyümölcsét és ünnepeljük meg a sikereinket!

Csatlakozz a közösségünkhöz!
megoldásközpont facebook csoport

Ingyenes zárt Facebook csoport

Csoportunk neked szól, ha elég motivált vagy ahhoz, hogy elkezdj dolgozni önmagad megvalósításán. Itt olyan EXTRA TARTALMAKHOZ juthatsz, amiket máshol nem osztunk meg; és kapcsolatot építhetsz a csoport többi tagjával. Tedd fel kérdéseidet, és oszd meg velünk sikerélményeidet! 🙂

Felhasznált szakmai tartalom

Sawyer, K. (2017). Group Genius – The Creative Power of Collaboration. Basic Books, New York.

Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: print
Nyomtatás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Neked ajánljuk
Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.