innováció

Az innováció latin nyelvből származó szó, újítást jelent. Valamilyen új módszer, például marketing vagy szervezési-szervezeti módszer; de lehet új, vagy jelentősen feljavított termék vagy eljárás.

Innováció fogalma

Az innováció fogalom definíciójának megszületése az 1930-as évekre nyúlik vissza. Joseph Alois Schumpeter, osztrák-amerikai közgazdász, a The Theory of Economic Development: An inquiry into profits, capital, credit, interest and the business cycle (1939) című tanulmányában részletesen kidolgozta az innováció fogalmát. Az innovációt öt kategória leírása mentén határozta meg:

új javak eladása / régi javak újszerű előállítása
új termelési eljárás bevezetése
új piacok feltárása
új nyersanyagok, termelési anyagok használata
új szervezet, új piac kialakítása

Schumpeter tanulmányát követően többen is megpróbálkoztak az innováció fogalmának új megközelítésével, leírásával, ennek következtében az innovációt szélesebb körben definiáljuk a korábbihoz képest.

Az innováció kategóriái

Az Oslo Kézikönyv (2015) harmadik kiadásában az innováció fogalmát szélesebben igyekeztek definiálni, ennek megfelelően “az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru, vagy szolgáltatás) vagy

eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban.”

Az innováció tehát négy alkategória mentél vizsgálható:

termék innováció;
eljárás innováció;
marketing innováció;
szervezési-szervezeti innováció.

A termék, eljárás – és marketing-innovációt széles körben vizsgálják, kutatják.

A szervezési-szervezeti innováció pedig három területen hozhat újat:

az üzleti gyakorlatban, a munka irányításával kapcsolatos folyamatokban és menedzsment-rendszerekben;
a munkahelyi szervezetben, ami új szervezeti struktúrákat és új döntéshozatali eljárást eredményezhet; valamint
a külső kapcsolatokban, melyek a más cégekkel és állami kutatóintézetekkel ápolt kapcsolatok jellegét foglalják magukba.