A sokak által olyan jól ismert kisállat-dilemma: legyen vagy ne legyen? Ha igen, mikor és milyen állat? Milyen előnyei lehetnek a kisállattartásnak gyermekkorban? Hogyan járul hozzá a gyermek jóllétéhez a kiskedvenc? Milyen kérdéseket tisztázzunk az új „családtag” érkezése előtt? Ebben az írásban pszichológiai szempontból (is) megvizsgáljuk a kisállattartás kérdéskörét. Irinyi Tünde pszichológus írása.
„Ugye nekem is lehet kutyám/macskám/tengerimalacom/pintyem/akváriumom?”
A kérdés, amely előbb-utóbb szinte az összes családban elhangzik valamelyik variációban. A válasz pedig sokszor nem is olyan egyszerű! A kisállat-kérdés felelős eldöntéséhez számos tényezőt kell mérlegelnünk.
Hogyan járul hozzá a kisállat a gyermek fizikai és mentális jóllétéhez?
A következőkben tekintsük át, miként járul hozzá a gyermek társas készségeinek és mentális egészségének erősítéséhez a kisállattal való kapcsolat!
1. Szociális készségek
Az állatokkal való kapcsolatteremtés és interakció segítséget nyújthat a gyerekeknek szociális készségeik kibontakoztatásában.
A kisállatokkal együtt végzett tevékenységek során a gyerekek kiszámítható, könnyen értelmezhető választ kapnak,
így „biztonságos” helyzetben, azonnali pozitív megerősítésekkel erősíthetik társas képességeiket. Az állatok jelenlétében bátrabban merik kifejezni gyengéd érzelmeiket is.
2. Állandóság és biztonságérzet
A kutya ma az egyik legelterjedtebb háziállat hazánkban: a lakosság 36%-a tart otthon legalább egy kutyust. Nem véletlen, hogy az ember legjobb (állat)barátjává vált az évszázadok során: az érzelmi és a társas támogatás mellett jelenlétük biztonságérzetünket is növeli.
A kutya is családtag.
Maslow szükséglethierarchia elméletéből kiindulva tudjuk, hogy a fiziológiai szükségletek után második legalapvetőbb emberi igényünk a biztonságra és a védettségre való törekvés – a háziállatok képesek ezt az igényünket is kiszolgálni.
3. Feltétel nélküli elfogadás
Maslow szükséglethierarchia piramisa alapján a fiziológiai és a biztonságérzet szükségletek meghaladásával a szeretet és a valahová tartozás szintjére jutunk. A kutya és a többi házi kedvenc a pszichés jóllétünkhöz nemcsak a biztonságérzetünk növelésével járul hozzá, hanem feltétel nélküli pozitív figyelmével és teljes elfogadásával is.
Az iskoláskorú gyermekek számára nagy kihívást jelent az egyre növekvő elvárásoknak való megfelelés. Az iskolában a képességeiket folyton összehasonlítják másokéval, teljesítményük alapján értékelik őket.
A gyermek számára ebben a helyzetben valódi kincs lehet egy olyan barát, aki mindig elérhető,
aki megvigasztal, jókedvre derít, akinek bármit el lehet mesélni – és aki mindezért nem vár cserébe semmit.
A háziállat stabil, hűséges társa lehet a gyereknek.
Több tanulmány is rámutatott, hogy az állattartás és a depresszió között fordított irányú kapcsolat áll fenn. A kisállattartókra jellemzőbb az optimizmus, s az állattartás hosszú távon elősegíti az önelfogadást is. Emellett egy háziállat megerősítheti a baráti és családi kapcsolatokat is, új lehetőséget teremthet a közös minőségi időre.
4. Pozitív fizikai hatások
A háziállattartásnak nemcsak a pszichés jóllétet, hanem a fizikai egészséget erősítő hatásai is vannak. Vizsgálatokból kiderül, hogy az állatok jelenlétében és a velük való interakciók során:
Egy másik megközelítés a társas támogatás elméletével magyarázza az állatok emberi egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Eszerint az állat képes arra, hogy az emberi társas támogatáshoz hasonló szociális- és érzelmi támaszt nyújtson a gazdája számára. Ez a pszichés támogatás az, ami hatékonyan csökkenti a stresszt és megvéd annak negatív, egészségkárosító hatásaitól.
A döntéshozatal előtt mérlegelendő kérdések
A kisállat-kérdés „ötletgazdája” sok esetben a gyermek. Amennyiben nincs (szülői részről) akadálya a kisállatnak, térképezzük fel a gyermek motivációját! Nem mindegy, hogy az ötlet egy ovis barát szülinapi buliján látott cuki kutya hatására, hirtelen felindulásból fogalmazódott meg benne, vagy valódi igényről, vágyról van szó. Figyeljünk oda tehát a kérdés időzítésére, gyakoriságára!
Kisállatot gyermekeknek? – Járjuk körül együtt a felelősség kérdését!
Mivel járna a kisállatvállalás a család számára? Ki és milyen részt vállalna magára az állatról való gondoskodásban? Ezek azok a kérdések, amelyeket a legfontosabb közösen tisztázni. A napi teendőktől kezdve a nyaralás alatti elhelyezésig sok-sok tennivaló akad egy kisállat körül.
A gyermek vállalhat részfeladatokat az állatról való gondoskodásban, de mégis a szülőé a felelősség.
A befogadás pillanatától kezdve felelősséggel tartozunk az állatért.
Tisztázandó kérdések szülőknek a kisállatvásárlás vagy befogadás előtt
- Lenne helye bármilyen állatnak a lakóhelyünkön?
- Belefér-e a családi költségvetésbe? Hosszú távon!
- Ki viseli majd gondját a kedvencünknek nyaralások alatt?
- A család többi tagja mit szólna a kisállathoz?
Ha megszületett a döntés, készüljünk fel!
Amennyiben közös megegyezéssel a háziállat mellett döntöttünk, a vásárlás vagy befogadás előtt készüljünk fel az állat érkezésére. Olvassunk utána közösen a kiválasztott állat(faj) jellegzetességeinek, tulajdonságainak. Hasznos lehet, ha személyes tapasztalatokat is meghallgatunk ismerőseinktől – így olyan szempontokkal is találkozhatunk, amelyekre még csak nem is gondoltunk korábban…
Készüljünk közösen az állat érkezésére!
Akár a lakáson belül, akár szabadtéren lesz az állat helye, készüljünk fel az érkezésére! Az előkészületi munkálatokba vonjuk be a gyerekeket is – a közös felkészülés, munka által tudatosíthatjuk bennük a felelősségérzetet az új jövevény felé.
Felelősségre nevelés – háziállatokkal
A háziállatok által fontos leckéket taníthatunk a felelősségről gyermekeinknek. Bár minden gyermek imádná, ha lenne saját kisállata – a valóságban nehezebb elérni, hogy egyedül gondját viselje a rábízott állatnak. Fontos, hogy a gyermek életkorának megfelelő háziállatot válasszunk!
Kisgyermeknek (0-6 év)
Ha a családban már van kisállat, akkor a gyermek már tisztában van a vele járó feladatokkal. A következő lépés megtanítani neki azt, hogy ezen feladatok közül az egyik innentől kezdve az ő felelőssége. Olyan részfeladatot bízzunk a gyermekre, amely során nem árthat sem magának, sem az állatnak. Ilyen feladat lehet például a friss ivóvíz biztosítása. Az elvégzett munka után dicsérjük, bátorítsuk a gyermeket!
A háziállatról való gondoskodás felelősségre tanít.
A hamar jött nagy felelősség és a túl nehéz feladatok hamar kedvét szegik a gyermeknek az állattartástól – így szülőként az a feladatunk, hogy a gyermeket a korához illő, egyre összetettebb feladatokkal bízzuk meg.
Kis lépésekben haladva, növekedésével összhangban adjunk neki új felelősségi körökkel járó munkákat az állat körül.
Minden esetben ellenőrizzük az elvégzett feladatokat ebben az életkorban! Mi, felnőttek mutatjuk a példát gyermekeinknek azzal, hogy az állatról rendszeresen gondoskodunk, így tegyük ezt mi is felelősséggel.
Idősebb gyermekeknek (6 év fölött)
A hat évesnél idősebb gyermekkel tisztázzuk, hogy a háziállat nem játék. Nem dobhatja a szoba sarkába, ha rossz a kedve, és akkor sem felejtkezhet el róla, ha éppen fáradt.
Ebben az életkorban már együtt, a gyermekkel közösen döntsünk a leendő háziállat fajtájáról. Bátorítsuk abban, hogy minél több ismeretet gyűjtsön róla és készüljön a fogadására.
Készítsünk listát az állattal kapcsolatos tennivalókról – így már a felelősségek megosztása is elkezdődhet.
Nagyobb gyermekek esetén is fontos szem előtt tartanunk, hogy a túl sok felelősség ne menjen a kapcsolat rovására – azaz ne legyen frusztráló, túlságosan megterhelő.
„Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete”
A háziállattartás sokszor kalandos útja során nemcsak a gyermekek, hanem az egész család életre szóló élményeket és tapasztalatokat szerezhet.
Az együtt töltött idő során kedvenceink családtaggá válnak – többé el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük. 🙂
Felhasznált szakmai tartalom
- Babos, E. (2013). Állatasszisztált terápia. Módszertani előtanulmány óvodáskorú gyerekek kutyával történő fejlesztésére. Alkalmazott pszichológia, 13(3).
- Carver, C. Scheier MF (2006): Személyiségpszichológia. Budapest. Osiris Kiadó.
- Atkinson, R. C. és Hilgard, E.(2001): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 363-406.
- McConnell, A. R., Brown, C. M., Shoda, T. M., Stayton, L. E., & Martin, C. E. (2011). Friends with benefits: on the positive consequences of pet ownership. Journal of personality and social psychology, 101(6), 1239.
- Zsoldos, A., Sátori, Á., & Zana, Á. (2014). Az állatasszisztált intervenció hatása gerincvelősérült személyek rehabilitációjában| Impact of animal-assisted intervention on rehabilitation of patients with spinal cord injury. Orvosi Hetilap, 155(39), 1549-1557.
Irinyi Tünde
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
