Nem is kérdés, hogy a nőiség átszövi életünket, megjelenik női szerepeinkben és mindennapjainkban – gondoljunk csak a megjelenésünkre, öltözködésünkre, viselkedésünkre. Így mindenkinek van valamilyen hozzáállása, viszonyulása a nőiséghez és a szépséghez. Milyen örökséget hordozunk a génjeinkben, ami befolyásolja női mivoltunkat? Hogyan élhetjük meg magabiztosabban nőiségünket? Anne története (Anne, E-vel a végén! Netflix sorozat) korát meghaladóan mutatja be a nők lehetőségeit és vívódásait, példát mutatva a belülről fakadó szépségre, értékekre és a belső tűzre, magabiztosságra egyaránt. Bundzik Alíz pszichológus vendégcikke.
Lányok, nők, asszonyok. Barátnők, feleségek, háziasszonyok, anyák, üzletasszonyok. Csak néhány női szerep, melyből mi nők általában egyszerre többet gyakorlunk. Miben vagyok magabiztos? Mitől leszek nő? A nőiségről való gondolkodást egy nagyon megindító történet feldolgozásai Lucy Maud Montgomery Anne könyveiből készült kanadai filmsorozat az Anna (Anne of Green Gables) és az Anne, E-vel a végén! (Anne with an E) Netflix sorozat indította el bennem.
Ki is Anne?
(Spoiler alert!)
két feldolgozás cselekménye ugyan néhány helyen eltér, illetve a Netflixen látható verzió lényegesen kevesebb időt fed le Anne életéből, itt szeretném összefoglalni, amit megismerhetünk Anne életútjából. A történet 1900 körül játszódik Kanadában, ahol Anne-t egy félreértés folytán örökbe fogadja egy idős testvérpár. Ők ugyanis egy fiút vártak a farmon lévő munkák terhe miatt, de egy lány érkezett.
Így Anne rögtön úgy kerül a szemünk elé, hogy megtestesíti a kor felfogását: te csak egy haszontalan lány vagy. Anne azonban nem hagyja magát megbélyegezni.
Hamarosan nagy segítségére lesz Matthewnak és Marillának ( az idős testvérpárnak) a házban és a ház körül, miközben kiváló tanulmányi eredményeivel tanári főiskolára kerül.
Szeretetet, nyitottságot hoz családja, barátai életébe. Független, magabiztos és erős nővé válik. Tanári állást kap, könyvet ír, szerkesztő lesz. Majd feleség, aki háborús hősöket megszégyenítő módon keresi orvos férjét a háborúban. A történet végül, ahogy kezdődött, úgy örökbe fogadással is zárul, Anne így anyává is válik.
Női szépség, önbizalom!
A történet egyik leghíresebb jelenete, amikor az iskolában osztálytársa Gilbert úgy hívja fel magára Anne figyelmét, hogy répának szólítja vörös hajára utalva. Ez Anne szemében olyan szintű sértés, hogy rögtön el is tör egy írótáblát a fiú fején. Így kezdődik két főszereplőnk csodás szerelmi története.
Egyúttal ez tökéletesen kifejezi Anne és a szépség kapcsolatát. Ő ugyanis úgy gondolta, vörös hajával és szeplőivel sosem lesz szép, egyedüli reménye az volt, hogy bebarnul a haja, ahogy idősödik. Azonban volt benne annyi hiúság és tartás, hogy bár saját magát nem tartotta szépnek, másnak nem engedte, hogy ezt felemlegesse.
Tedd fel magadnak a kérdést:
Ismerős a helyzet?
Hány olyan testrészed, fizikai tulajdonságod van, amit nem vagy nehezen fogadsz el, és emellett sosem hagynád, hogy ezt más felemlegesse?
Mi az, ami segítene elfogadni ezeket az adottságokat, testrészeket? Esetleg mi az, amit ezeken belül el tudsz fogadni? Anne például a vörös haját nem szerette, de valószínűleg értékelte, hogy egészséges, hosszú haja van.
Anne-ben élt az a hit, hogy csak szép lányoknak jár a házasság, akinek ez nem adatott meg, az majd vénlányként éldegélhet, mint Marilla, az anyaszerephez legközelebb álló személy Anne életében.
Családi mintáink nagyban befolyásolják a házassághoz, családalapításhoz való hozzáállásunkat. Így természetesen a nőiséghez való viszonyulásunkat is.
Anne látta, hogy Marilla (és testvére Matthew) pár nélkül is jól megvannak otthon. Emellett ambíciózussága miatt részben azonosult a kor új szellemével, a feminizmussal, és szeretett volna tanulni, karriert építeni. Kinézetével kapcsolatos negatív érzései, dühe azonban inkább tűnik önbizalomhiánynak, melyet a tanulmányi eredményeivel igyekszik kompenzálni, mint tényleges feminista törekvésnek.
Nem érezte szépnek magát, de ambíciói, élettörténete önbizalmat adtak neki. Árvaként sokáig egyedül volt, önmagáért kellett kiállnia, saját kis világát kellett egyedül megvédenie, amiből erőt merített a későbbiekre, és sikeresen önbizalommá formálta az évek során. Megmutatta számunkra, hogy nőként is lehetünk erősek és bátrak. Végülis kisugárzása, kiállása miatt néztek fel rá, látták mások – és látjuk mi – szépnek, nem feltétlenül a kinézete miatt.
A belülről jövő szépség
Ebből következik a kérdés: hogyan függ össze a szépség és az önbizalom? Attól érzem magam szép nőnek, hogy önbizalommal teli vagyok? Esetleg az önbizalmam hat vissza a nőiességemre? Ha felveszek egy számomra nőies ruhadarabot, megcsinálom a hajam, sminkem – tehát úgy érzem, hogy igen a kinézetem most nagyon rendben van – az azt jelenti, hogy nőies vagyok, hogy szép vagyok és hogy magabiztos vagyok?
A saját tapasztalatom az, hogy nem. A külsőségek támogatják a belülről jövő nőiesség, szépség, magabiztosság érzését, de ha belül ezek a részek üresek, akkor egy vonzó ruhadarab nem fogja ezt teljesen megváltoztatni. Sőt elképzelhető, hogy furcsa lesz az összkép, olyan valótlannak, hiteltelennek fog érződni.
Éppen ezért én inkább belülről igyekszem építkezni. Odafigyelek magamra, a szükségleteimre, kezdve olyan alap dolgokkal, mint hogy elég vizet igyak vagy eleget aludjak, egészen addig, hogy relaxáljak és elmenjek néha egy masszázsra.
Az ilyen öngondoskodó, önszerető tevékenységekből építgetem az önbizalmam, amit időnként megtámogatok a kedvenc és / vagy nőies ruháimmal vagy egy dekoratív sminkkel.
Ez persze nem „a titkos recept” és egy szóval se mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok az önbizalmammal vagy a nőiességemmel, de nem is ezt az üzenetet akarom átadni, hanem azt, hogy van lehetőséged formálni a saját hozzáállásod, a saját önbizalmad, a saját nőiességed.
Hallgass magadra, ne másokra!
Anne egész életében negatív címkéket kapott. Különbözött mert árva volt, haszontalan lány volt, vörös hajú volt, nem akart feltétlenül férjhez menni, nem akart csak a családnak és a háztartásnak élni. Tele volt fantáziával, vágyai és elhatározásai voltak már iskolás korában, amik végül a tanári pálya felé orientálták. Nőként a továbbtanulás és a karrierépítés abban a korban pedig elég kiugró életforma volt.
Mikor Anne is akadályokba ütközött…
Több meghatározó karakter le is akarta beszélni vágyairól: Mrs. Lynde a helyi nagyasszony szerint a felsőoktatás nem lányoknak való, a helyi vallási vezető kifejezetten javasolta, hogy Anne ne járjon iskolába, hanem tanulja meg a háztartásbeli feladatokat. Legjobb barátnője Diana családja is inkább a művelt, de otthon lévő feleségekben hitt. Diana mint kebelbarát viszont mindig támogatta Anne ambícióit, tanári pályáját és írói próbálkozásait. Marilla és Matthew igazi anyai és apai szerepet kaptak, először féltették Annet, majd bátorították, végül fájó szívvel, de elengedték,
és ami talán a legfontosabb, hogy ráhagyták a döntést. Anne pedig érezte, hogy mikor mehet el és foglalkozhat a karrierjével, és mikor van rá szükség a háznál.
Később pedig csodálatosan helyt állt feleségként is, sőt senkinek nem hagyta, hogy megállítsa, többet tett a háborúban a férjéért, mint az elvárható lett volna.
Mások útmutatása mellett keressük a saját utunkat!
Napjainkban az ítéletalkotás ösztönös működéssé vált, így szinte elkerülhetetlen, hogy ne kapjunk nőiességünkkel kapcsolatban megjegyzéseket, tanácsokat, útmutatásokat. Ezek persze lehetnek nagyon pozitívak, segíthetnek, támogathatnak minket. Szerencsés, ha ezek a megjegyzések egybevágnak saját elképzeléseinkkel, vagy segítenek utat találni saját nőiességünkhöz.
Azonban igen nehéz az, amikor kedves útmutatásokkal egy számunkra teljesen idegen utat építenek elénk. Például minden nő ismerősünk megjegyzi, hogy hordjunk szoknyát ha nőiesen, csinosan akarjuk érezni magunkat. Sőt,
sokszor ezek a mondatok nem is arra vonatkoznak, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben, hanem arra, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy mások szemében elég nőiesek legyünk.
Vajon hány alapvetően jószándékú baráti beszélgetés zajlott le arról, hogy mennyi sminket tegyünk fel egy bulis estére ahhoz, hogy találkozzunk életünk szerelmével? Vagy arról, hogy muszáj magassarkúban szenvedni az elegáns eseményeken, hiszen attól leszünk csinosak. Akkor is, ha egyébként sosem hordunk magassarkút és kényelmetlennek érezzük.
Tehát Annehez hasonlóan érdemes elgondolkodni azon – bátran és ambíciózusan – hogy mi is a mi utunk, mitől érezzük magunkat nőnek, ha levesszük erről a koncepcióról mindazt, amit másoktól hallottunk. Vagy, amit a (közösségi) média közvetít felénk.
Ismerd meg magad, gyakorold a saját nőiességed!
A nőiesség végsősoron rendkívül összetett téma, amiből most csak egy szeletet tudtam kivenni. Remélem ezzel a gondolatmenettel sikerült átadnom azt, hogy mennyire fontos önmagunkat képviselni, a saját nőiességünket kialakítani és viselni – a szó minden értelmében.
Végezetül, ha most elkezdted feltenni magadnak a cikkben felmerülő kérdéseket, kérlek folytasd és alakítsd ki saját válaszaid!
Plusz egy szuper gyakorlat neked
Az önbizalmad és nőiességed előremozdításához:
Fogalmazz meg minden nap három dolgot, amitől nőiesnek érzed magad, és gyakorold őket!
Esténként gondold át, hogy az adott három dolog megjelent-e aznap a viselkedésedben, vagy hogyan tudna holnap megjelenni?
A tudatosítással egyre több pozitív változást veszel majd észre.
Felhasznált szakmai tartalom
Bundzik Alíz
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
