fbpx

Életleckék egy pszichológus tollából

Átlagos olvasási idő: 6 perc

Mit tanulhatunk Limpár Imre könyvéből? A „100 mondat, amely megváltoztatta az életemet” című könyv egy pszichológus őszinte, személyes tapasztalatait és felismeréseit tárja elénk. A megosztott történetek olykor mosolyt csalnak az olvasó arcára, hiszen a szerzőtől megszokott humoros stílusban olvashatjuk őket. A mókás emlékek mellett azonban számos mély gondolatot, tanulságot, vagy épp fájdalmas pontot is megoszt velünk a szerző. Ez a könyv szépsége: megmutatja, milyen változatosak lehetnek azok a mondatok, amelyek formálták az írót, és amelyek formálhatnak bennünket is életünk során – legyen az egy népdal szövege, egy reklám mottója, vagy épp egy meghatározó személytől származó szentencia. Komjáthy Zsófia pszichológus könyvajánlója – a kávéd mellé. [LATTE MACCHIATO]

Ez a könyv segíthet felismerni a belénk égett mondatok súlyát, segíthet rálelni a saját 100 mondatunkra is. Az elismerésen túl pedig lehetőséget kínál arra is, hogy újra gondoljuk őket. Tekintsük át a könyv felépítését dióhéjban – avagy lássuk, milyen főbb témákkal találkozhatsz olvasása során!

Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus, a „100 mondat, amely megváltoztatta az életemet” c. könyv szerzője

1. Transzgenerációs téglák

Limpár Imre könyve hat fejezeten keresztül vezet be azokba a mondatokba, amelyek életének különböző szakaszaiban meghatározóak voltak. Először a transzgenerációs téglák világába kalauzol el, ahol legfőképp a családból hozott jellegzetes mondatok, hiedelmek és hagyományok mélyebb megértését kínálja. Ezek a „téglák” generációról generációra építkezve formálják személyiségünket – néha akadályként, néha lehetőségként. Számodra is ismerősen csengenek a következő mondatok? „Ha valamit csinálsz, azt csináld rendesen!”; „Halottról jót, vagy semmit!”; „A reggel okosabb, mint az este!”. Bizonyára sok magyar családban elhangzottak már ezek a mondatok, de vajon tényleg igaz a tartalmuk? Olvasás közben a szerzővel együtt gondolkodva vizsgálhatod meg a gyakran elhangzó szólás-mondások igazságtartalmát.

A számomra legmeghatározóbb kulcsüzenet ebből a fejezetből, hogy a transzgenerációs téglák orvoslására nem ígér instant megoldásokat, ugyanakkor segít azok megértésében, a velük való együttélésben, és az általuk okozott negatív hatások csökkentésében. Edukációs jelleggel azoknak az olvasóknak is kielégíti a kíváncsiságát, akik szeretnék mélyebben átlátni a „téglák” kialakulásának és szerveződésének hogyanját. Természetesen ezeket a szakmaibb jellegű tartalmakat, fontos önismereti üzeneteket is könnyed, közérthető, olykor szórakoztató példák formában tárja az olvasó elé.

2. Elvek, eszmék, intelmek

Amikor az élet útvesztőiben bolyongsz, fontos, hogy ne hagyd magad eltéríteni az alapvető értékeidtől. A második fejezetben olvasható elvek, eszmék, intelmek éppen arról szólnak, hogyan találhatunk vissza a helyes útra, ha valami miatt elbizonytalanodtunk, irányt tévesztettünk. A szerző történetein keresztül arra emlékeztet, hogy a változtatás lehetősége mindig ott van a kezünkben, és hogy a passzív várakozás helyett érdemes aktívan keresni az utat a megoldások felé.

„…cél nélkül csak lézengeni lehet, igazán létezni nem.”

3. Sebek és gyógyulások

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a sebek, amelyek a múltban fájdalmasak voltak, nem csupán keserű emlékek maradhatnak, hanem kellő belső munkával egyfajta esélyt is kínálnak a személyes fejlődésre?

A könyv harmadik része a sebekről és a gyógyulásokról szól, ahol Limpár Imre kendőzetlen őszinteséggel mesél azokról a mondatokról és történetekről, amelyek saját belső sebeit okozták – vagy éppen hozzájárultak azok gyógyulásához. Arra ösztönöz, hogy olvasóként mi magunk is szembenézzünk azzal, hogyan formálják életünket az általunk hordozott belső sebek, és hogyan találhatunk utat a gyógyulás felé.

Különösen megragadó számomra ez a fejezet, mégpedig azért, mert rávilágít arra a lényeges igazságra, hogy a pszichológus is ember, saját emberi problémáival. Az olvasottak megerősítést adtak abban is, hogy téves az a nézet, miszerint egy pszichológus, akitől segítséget kérünk, mentes lenne a nehézségektől; éppen ellenkezőleg, ezek a tapasztalatok teszik őt képessé a mélyebb empátiára és a hatékonyabb segítségnyújtásra.

Ha szívesen olvasnál még a leggyakoribb pszichológus sztereotípiákról, és arról hogyan kereshetsz megfelelő szakembert kattints ide: Pszichológus sztereotípiák + 2 tipp, hogyan keress megfelelő szakembert.

4. „Életkapaszkodók”

Te milyen kapaszkodókat találsz a saját életedben, amelyek segítenek átvészelni a nehéz időszakokat? Milyen mondatok jelentenek számodra támaszt és reményt, amikor úgy érzed, hogy összecsaptak a fejed felett a hullámok?



„…amikor vacak az egész létezés, könnyebben kimászunk a gödör aljáról, ha vannak életkapaszkodóink…”

Az alábbi fejezetben olyan személyes erőforrásokat tár elénk a szerző, amelyek megtartották a krízisek és nehéz pillanatok idején. Ezek az egyszerű, de erőteljes mondatok életmentő kapaszkodók voltak, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk.

„Életkapaszkodó” gyűjtés

Válassz ki egy aktuális vagy múltbéli nehézséget, problémát. Ez lehet egy személyes vagy szakmai kihívás, akár egy élethelyzet, amivel nehezen birkózol meg. Keress és gyűjts össze olyan mondatokat, amelyek a múltban erőt adtak neked, vagy amelyekről úgy érzed, hogy segíthetnek most a nehézségekkel való szembenézésben. Ezek lehetnek olyan mondatok is, amelyeket másoktól hallottál, vagy saját magadtól írtál le. Készíts egy listát a gyűjtött mondatokról. Minden mondat mellé írj egy rövid magyarázatot arról, hogy hogyan segíthet neked a konkrét problémás helyzetben.

5. Életkérdések

Az ötödik fejezet egy különleges fordulatot vesz: életkapaszkodók után jöjjenek az életkérdések.

Engedd meg, hogy ezen a ponton egy személyes élményt is megosszak veled. Még egyetemista voltam, amikor részt vettem egy „15 perc tabuk nélkül” elnevezésű rendezvényen. Ez az esemény lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők teljesen ismeretlen emberekkel beszélgessenek meghatározott témakártyák alapján, mindössze 15 percig. Az egyik témakártya címe a következő volt: „Az élet nagy kérdései”.

Emlékszem az első percekben a hangulat oldásához tökéletes választásnak bizonyult a „Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” kezdetű kérdés is. Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy igazán mély témákra terelődött a beszélgetés a játékpartneremmel, míg végül már a témakártyára sem volt szükség, annyira belemerültünk a beszélgetésbe. Volt szó olyan dolgokról, mint az élet értelme, legfontosabb dolgok, amelyekért mindent megtennénk… és még sorolhatnám. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a gondolatcserében elmélyedve egyszerűen észre sem vettük, hogy időközben már vége lett a játéknak, és a 15 perc helyett közel 1 órája kapcsolódunk egymáshoz kötetlenül őszinte kíváncsisággal és érdeklődéssel. Igazi lelket simogató minőségi időtöltés volt ez. Ilyenek az életkérdések. Ha őszinték vagyunk magunkkal, és másokkal is, garantált egymásra hangolódással járnak az ezekről folytatott párbeszédek.

Akárcsak az itt említett rendezvényen, ebben a könyvfejezetben is olyan kérdésekkel találkoztam, amelyeket, ha a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen, a megfelelő személy tesz fel, igazán elgondolkodtatóak, képesek átformálni, kimozdítani, és ezzel együtt arra ösztönözni, hogy megtaláljuk saját, őszinte, valódi válaszainkat.

Előfordulhat, hogy neked Kedves Olvasó nem ezek lesznek a legfontosabb életkérdések, ugyanakkor ezen történetek olvasása során garantálom, hogy belül mindenképp elindul valami, ami alapján elkezdheted feltérképezni a saját életkérdéseidet is, amelyek éppen esetedben aktuálisak!

6. Születések és halálok

A könyv utolsó fejezetében az író a múlandóság és a halál tabutémáival foglalkozik. Rávilágít arra, hogy sok esetben ezeket a teljesen életszerű témákat hajlamosak vagyunk elkerülni, szőnyeg alá söpörni. Ebben a részben olyan mondatokkal találkozhatsz, amelyek a szerző életének legszebb és legnehezebb pillanataiból származnak. Írásában kifejezi azt is, milyen fontos lenne, ha nyíltabban és őszintébben beszélnénk ezekről a mély, életünk lényegét adó kérdésekről.



Metszetek egy pszichológus lelkéről

Záró gondolatok

Számomra ezt a könyvet a szerző őszinte közvetlensége és humora teszi igazán magával ragadóvá – pontosan úgy, ahogyan előadásaiban és vele való beszélgetésekben is személyesen tapasztalhattam. Minden története tanít valamire, és miközben bölcs gondolatai által okosodunk, egy pillanatra sem veszítjük el a mosolyt az arcunkról.

A könyv rövid fejezetei lehetőséget adnak arra, hogy akár napi egy-egy mondatot, egy-egy gondolatot átvegyünk és elmélkedjünk rajtuk. Ha csupán ennyi időd van, már azzal is nagy lépést tehetsz az önismereted mélyítése felé.

Nem fogok hazudni… Limpár Imre könyve nem óvatoskodik, nem simogatja a lelket mézes-mázos szavakkal. A legtöbb önismereti könyvvel ellentétben kendőzetlen őszinteséggel, néha provokatív módon szólítja meg az olvasót saját történetein keresztül. Az ilyen mondatok nem mindig esnek jól, néha talán meg is botránkoztatnak – de talán éppen ezért ütnek akkorát. Miért érezzük ilyenkor magunkat érintve? Lehet, hogy azért, mert valahol mélyen mi is ugyanabban a cipőben járunk. És ha ennek következtében akár csak egyetlen mondat is gondolkodásra késztet, már megérte.

Egy biztos. Mióta olvastam ezt a könyvet, tudatosabban figyelem a saját mindennapjaimat, és keresem azokat a mondatokat, amelyek hatással vannak rám, amelyek megérintenek – mert talán éppen azok rejtik az én saját 100 mondatomat.

„Az vagy, ahogy élsz – ennél egyszerűbb öndefiníciót nem ismerek. Tűpontosan ragadja meg életünk velejét, életritmusunk sajátosan egyedi ütemét. Hittem Popper Péternek, ő pedig hitt Mérei Ferencnek, aki szerint „az életünkből kell pszichológiát csinálni, és nem a tankönyvekből”. Erre a mondatra és veretes intelemre alapozom e kötetet.”

– Limpár Imre

Felhasznált szakmai tartalom


Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal is! 😉
Facebook
Email
Nyomtatás
5 1 szavazz
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Legidősebb
Legújabb Legnépszerűbb
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást
Neked ajánljuk
Életleckék egy pszichológus tollából

Mit tanulhatunk Limpár Imre könyvéből? A „100 mondat, amely megváltoztatta az életemet” című könyv egy pszichológus őszinte, személyes tapasztalatait és

//
2024. szeptember 24.

5 1 szavazz
Cikk értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Legidősebb
Legújabb Legnépszerűbb
Beépített visszajelzések
Megnézem az összes hozzászólást
0
Te hogy látod? Szólj hozzá a témához!x