bullying

A bullying olyan indokolatlan agresszív viselkedésforma, amely ismétlődő jelleggel és szándékosan irányul egy gyenge, magányos egyénre, akinek nehézségei vannak önmaga megvédésében (Olweus, 1999).

Bullying fogalma

A  bullying (bántalmazás, zaklatás, erőszak, pszichoterror) az agresszív viselkedés egyik fajtája. Akkor beszélhetünk ilyen jellegű bántalmazásról, ha a három speciális feltétele jelen van:

1. az agresszív viselkedés vagy sérelem okozása szándékos; ha
2. ismétlődően és hosszú időn keresztül követik el; illetve
3. olyan interperszonális kapcsolatban zajlik, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik (egyenlőtlen erőviszonyok alakulnak ki).

Az iskolában és a munkahelyen történő megfélemlítést gyakran nevezik peer-abuse-nak (kortársak közti megfélemlítésnek). A munkahelyi zaklatás szinonimája pedig a mobbing.

Iskolai bántalmazás és iskolai agresszió

Az iskolai agresszió tágabb kategória, diák-diák és tanár-diák közötti testi, szóbeli, lelki támadásra is vonatkozik.

Olyan negatív cselekedet, mely a tanulók egymás közti; a tanulók tanárokkal, illetve más iskolai alkalmazottakkal, a tanárok tanulókkal (esetleg szülőkkel) szembeni erőszakos viselkedésében nyilvánul meg.

Az iskola agresszív légköre, a konfliktusok erőszakos megoldásának kultúrája, a gyakori inzultusok a tanárok részéről, a megfélemlített tanárok bizonytalansága, a mindennapossá váló verekedések, „beszólások” kedveznek ugyan a bullying kialakulásának, azonban a kettőnek viszonylag szűk a keresztmetszete!

A bullying nem olyan hangos és látható, ráadásul csak a diákokat, azok közül is csak keveseket érint közvetlenül, ezért a tanárokat kevésbé zavarja.

Sokan normális csoportjelenségnek, diákcsínynek vagy a diákok magánügyének tekintik.

Mi nem bullying?

A / az

• játékos verekedés,
• egyszeri támadás,
• barátok közötti civódás
• önvédelem,
• két egyenlő hatalommal és erővel rendelkező diák konfliktusa,
• reaktív agresszió (amikor a támadásnak van valamilyen nyilvánvaló kiváltó oka)

nem minősül bullyingnak.

A bullying célja és formái

A bullying tehát fizikai vagy pszichés fájdalom, kár okozása az áldozatnak, ami többféle bántalmazó viselkedésen keresztül történhet, pl.:

• verés, lökdösés
• fenyegetés
• meglopás
• gúnyolódás, megalázás, kiközösítés, pletyka terjesztése.

Formája szerint lehet…

• Fizikai: súlyos vagy enyhébb testi bántalmazás, személyes tárgyak tönkretétele, elvétele.
  Fiúk körében a fizikai bántalmazás a gyakoribb. A kor előrehaladtával azonban csak elvétve jelenik meg.
• Verbális: megalázó beszólások, sértegetés, gúnynév adása.
  A verbális bántalmazás nemtől függetlenül a legelterjedtebb forma (70%). Veszélyes, mert könnyen észrevétlen marad…
• Kapcsolati: kiközösítés, elutasítás, pletyka terjesztése, barát elcsábítása.
  Lányok körében a kapcsolati agresszió a jellemzőbb.
• Internetes (cyberbullying): fenyegető üzenetek küldése, megalázó tartalmak közzététele, hamis profil létrehozása.

A bántalmazó általában azt rombolja, ami az adott nemnél az önértékelés forrása: fiúknál a kompetencia, erő érzése (~társas összehasonlítás révén élik meg); lányoknál a társas elismerés (~másoktól származó pozitív visszajelzések).

Megkülönböztethetjük továbbá a közvetlen (direkt) vs. közvetett (indirekt) bántalmazást, előbbi során a bántalmazó(k) jól azonosítható(k) – az áldozatot nyílt támadás éri, az utóbbi esetében másokat manipulálva, felbujtva támadják az áldozatot – kiközösítik, szándékosan kizárják a csoportból. Sokan még akkor is hajlamosak a bántalmazóval tartani, ha nem értenek egyet a bántalmazással, így a bántalmazó „divatot teremt”, és aki nem tart a többséggel, könnyen célponttá válhat.

A kirekesztett, kigúnyolt diákok súlyosabb érzelmi problémákkal küzdenek, kevesebb és rosszabb minőségű (feszült, konfliktuózus) kortárskapcsolatot tartanak fenn, mint a fizikálisan bántalmazott diákok

(Wood, Done és Kalsi, 2008 kutatása alapján). Aki ugyanis az egész csoporttal kerül szembe, sokszor nem is tudja azonosítani a támadóját – védekezni sem tud; illetve inkább magában keresi a hibát, hiszen úgy érzi, mindenki ellene van.

Bullyingáldozatok és elkövetők

Összességében elmondható, hogy nincs egy bizonyos „elkövetőtípus”, a bántalmazók és az áldozatok is sokfélék lehetnek. A bántalmazás kialakulásában pedig a csoport diszfunkcionális működésmódja játssza a legfőbb szerepet: a bullying társas esemény, hiszen elsősorban a szemlélőknek szól. A résztvevőket pedig 6 típusba sorolhatjuk – a bántalmazásban betöltött szerepeik szerint (Salmivalli és mtsai., 1996).

Szerepkör	Magatartás
Bántalmazó	A bántalmazás kezdeményezője. Fenyeget vagy megüt másokat, kizárja a másikat különböző tevékenységekből, pletykát terjeszt stb. Másokat is megszólít és bevon a bántalmazásba.
Csatlós	Aktívan részt vesz a bántalmazásban. Támogatja a bántalmazót. Elkapja, lefogja az áldozatot.
Támogató	Odamegy, amikor a bántalmazás elkezdődik, hogy megfigyelhesse azt. Nevet, tetszését fejezi ki. Tovább tüzeli, buzdítja a bántalmazót.
Kívülálló	Távol marad a bántalmazási helyzetektől. Egyik oldalon sem foglal állást, nem avatkozik közbe. Nincs tudomása a bántalmazásról, vagy úgy tesz, mintha nem tudna róla.
Védelmező	Támogatja, biztatja az áldozatot. Bátorítja, hogy jelezze tanárának a bántalmazást. Megpróbálja megakadályozni a bántalmazást. Segítséget hív. Nem hagyja egyedül az áldozatot – pl. a szünetekben.
Áldozat	A támadások gyakori elszenvedője. Nem tudja magát megvédeni.

Az áldozat

Olyan személy, aki gyakran, illetve ismétlődő jelleggel válik negatív, támadó, erőszakos, zaklató, megfélemlítő akció célpontjává, áldozatává. Általában a nonkonform diákok közül kerül ki (pl. akinek a zenei ízlése, szabadidős tevékenysége, kinézete nem illeszkedik az aktuális serdülőszubkultúra trendjébe). Emellett védekezésre való képtelenség jellemzi.

A bántalmazó

• Elsősorban dominanciára törekszik, ami megjelenhet nyíltan, de rejtve is maradhat a felnőtt környezet előtt – kedvességet és együttérzést színlelve manipulál.
• A bántalmazással saját státuszát akarja javítani. Az áldozat megalázása egy eszköz, nem a végső cél.
• Önértékelése magasnak tűnhet, de magabiztossága csak álca (ún. defenzív önértékelés).
• Hiányzik belőle az empátia.
• Általában képes kontrollálni indulatait (ha nem, akkor gyakran maga is bántalmazás elszenvedője otthon vagy az iskolában).

Rizikófaktor	Áldozat	Elkövető
Diák	Külső megjelenés, testi jegyek (pl. túlsúlyos, vékony, látás- és/vagy beszédzavarral küzdő) Túlzott szorongás Negatív interperszonális vagy problémamegoldó képesség Alacsony önértékelés Alacsony szociális státusz Gyakori visszahúzódás	Idősebb, mint az áldozat Testi fölény Csekély mértékű szorongás Átlagos/magas népszerűség Idealizált énkép (pl. domináns, hősies, sikeres) Kismértékű empátia Pozitív viszonyulás az erőszakhoz
Család	Korlátozó vagy túlvédő nevelési stílus Gyenge családi összetartás Gyermek fizikai bántalmazása Túlzott támogatás Beavatkozás a gyermek ügyeibe Az apa távolságtartó, negatív vagy hideg	Negatív szülői magatartás (autoriter, kevés támogatást nyújtó, büntető) Családi erőszak (szülők között is) Egyedülálló szülő Gyenge családi összetartás Az elsődleges gondozó érzelmi beállítódása negatív Tolerancia az agresszív magatartás iránt
Áttekintés azokról a rizikófaktorokról, amelyek hozzájárulnak a bántalmazás kialakulásához és fennmaradásához (Olweus, 2006)

A védelmező

Úgy tűnik, hogy a védelmező diákok erős bántalmazásellenes attitűddel rendelkeznek, emellett magas az önértékelésük, az énhatékonyság-érzésük és az empátiaszintjük. Az osztályban elfogadottak és közkedveltek. A passzív kívülállóktól tehát az különbözteti meg őket, hogy bíznak magukban, és abban, hogy hatékonyan tudnak segíteni a bajba jutottakon.

Bullying Magyarországon

2014-ben a 11-17 éves tanulók átlagosan negyede volt érintett valamilyen fokú bántalmazásban, azonban a tényleges előfordulási gyakoriságot csak megbecsülni lehet, mert az önbeszámolón alapuló adatok nem mentesek a módszertani torzításoktól (pl. van, aki kevésbé hajlandó bevallani érintettségét).

Felhasznált szakirodalom

• Figula E. (2009): Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle.
• Kollár K., Szabó É. (2017), Pedagógusok pszichológiai kézikönyve II. – Az iskolai bántalmazás: bullying. Osiris Kiadó, Budapest.

« Vissza a Lexikonhoz