A nyelvtanulás már gyermekkorunktól kezdve a mindennapjaink szerves részét képezi. Néhányan akár hosszú évekig is tanulnak egy nyelvet, míg mások alig pár hónap intenzív gyakorlás után már kommunikálnak. A nyelvtanulás terén elért sikerüket általában a nyelvi képességeiknek tulajdonítjuk. De valóban ennyire meghatározó az a bizonyos nyelvérzék? Számít a motiváció, vagy akár a zenei tehetség is? Jelen cikkünkben egy, a Debreceni Egyetemen 2007-ben zajló kutatás alapján ezekre a kérdésekre keressük a választ. Demeter Dóra írása – a kávéd mellé. [Cappuccino]
Legkésőbb az általános iskolában mindannyian megismerkedünk az angol nyelvvel, majd a középiskolában akár két nyelvet is tanulhatunk párhuzamosan.
A nyelvelsajátítás sikerességét tekintve azonban jelentős különbségeket tapasztalhatunk, így jogosan merül fel bennünk a kérdés:
Egyeseknek miért megy könnyebben a nyelvtanulás, míg másokat sorozatos kudarcok érnek?
„Tehetségesebbek, és jobb a nyelvérzékük!” – hangzik gyakran a válasz. De valóban ennyire egyszerű lenne?
Tudományos alapokon…
Máig nem tisztázott pontosan, hogy az idegen nyelvek elsajátításhoz szükséges képességek milyen mértékben tekinthetőek adottságnak és mennyiben fejleszthetőnek. Van azonban néhány olyan alapvető tényező, amely biztosan meghatározza a nyelvelsajátítás folyamatát.
A nyelvérzék egy gyakran emlegetett fogalom a nyelvtanulás kapcsán.
Egy, a Debreceni Egyetemen 2007-ben zajlott kutatás során Polonyi és Mérő nyelvtanulókkal, kétnyelvűekkel és tolmácsokkal felvett kérdőívek segítségével vizsgálták az idegennyelv-elsajátítás pszichológiai vonatkozásait.
Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a nyelvtanulást meghatározó tényezők 3 fő kategóriába sorolhatóak: (1) külső tényezők, (2) motivációs és kognitív tényezők, (3) személyiségjegyek és intelligencia (Polonyi és Mérő, 2007).
A sikeres nyelvtanulás tényezői
Kutatási eredményeik alapján megállapíthatjuk, hogy
két alapvető tényező határozza meg a nyelvelsajátítás sikerességét: a nyelvi tehetség és a motiváció.
Előbbibe soroljuk – többek között – a memóriát, valamint a kommunikációs képességet, míg utóbbit a szorgalom és a pozitív hozzáállás jellemzi.
A fentieken túl azonban számos más olyan tényező is létezik, amelyek pozitívan befolyásolják a nyelvelsajátítást.
Példaként említhetjük a jó beszéd- és íráskészséget az anyanyelvünkön, illetve egy másik nyelv ismeretét. De számít továbbá a bátorság, az intelligencia, a nyitottság és a zenei tehetség is.
Az elsajátítás eredményességét a nyelvtanulási stratégiák is nagymértékben befolyásolják. A poliglott emberek tanulási technikáiról bővebben olvashatsz egy korábbi cikkemben, ide kattintva.
A nyelvérzék szerepe
Ahogyan azt a fenti ábra is jól szemlélteti, a „nyelvi tehetség” csak egy szeletét adja mindazon tényezőknek, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy sikereket érjünk el tanulásunk során.
#sajátélmény
Iskolai keretek között 12 évig tanultam angolul, azonban – ahogy a legtöbbünknek – nekem is csak alapszinten sikerült elsajátítanom a nyelvet.
Kis idő elteltével azonban – a belső motivációmnak, néhány számomra megfelelő módszernek és egy fantasztikus tanár iránymutatásának köszönhetően (akinek a mai napig végtelenül hálás vagyok 😊) – alig 3-4 hónap tanulás után sikerült középfokú nyelvvizsgát tennem.
Az angol nyelv azóta is a mindennapjaim része; egy nyelviskolában dolgozom, ahol a gyermekeket próbálom bevezetni a játékos és könnyed nyelvelsajátítás világába.
A nyelvtanulással sem hagytam fel, hiszen jelenleg a spanyol nyelvvizsgára készülök – többségében a poliglottok módszereivel. Habár poliglott még nem vagyok, nem tudhatjuk, mit tartogat a jövő. 😉
Fontos megjegyeznünk, hogy sok esetben a nyelvérzék vélt hiánya sokkal komolyabb nehézségeket okozhat számunkra, mint annak valós hiánya, hiszen
alacsony önértékeléshez és tehetetlenség-érzéshez vezethet,
valamint egyfajta önbeteljesítő jóslatként akár tényleges kudarcot is eredményezhet a nyelvtanulás során.
A nyelvérzék feltételezett hiánya tehetetlenség-érzéshez vezethet.
Csak úgy, mint a nyelvi tehetség legtöbb összetevője, a memória is fejleszthető, hiszen számos olyan módszer létezik, amit otthon is kipróbálhatunk. Ezek közül legnépszerűbb az ún. asszociációs módszer.
Ha vannak olyan szavak, amiket nehezen jegyzel meg, társíts hozzájuk egy-egy képet, így legközelebb könnyebben fel tudod idézni őket.
Például, ha meg szeretnénk jegyezni a „cat” szót, képzeljünk el egy macskát – sisakkal a fején („kőműves cat”). Legközelebb, ha nem jut eszünkbe a macska angol nyelvű megfelelője, de magunk elé tudjuk képzelni a képet, hamar felidézhetjük annak idegen nyelvű megfelelőjét.
Ez a nagyon egyszerű módszer kiválóan alkalmas arra, hogy – az összefüggéseknek köszönhetően – könnyebben jegyezzünk meg bizonyos kifejezéseket, illetve azok jelentését.
A motiváció szerepe
Polonyi és Mérő (2007) szerint a „motiváció” fő összetevői közé tartozik a kitartás és a szorgalom, az érdeklődés, a pozitív hozzáállás, valamint az akarat is.
Kulcsfontosságú, hogy tudjuk, miért szeretnénk elsajátítani egy adott nyelvet. Ebben segítségünkre lehet a „Miért-módszer”.
Mondd ki vagy írd le a célodat, majd – az aktuális válaszodra vonatkozóan –újra és újra kérdezd meg magadtól: „Miért szeretném én ezt?”
A gyakorlatot addig érdemes csinálnod, amíg úgy érzed eljutottál a végső miértedig. Amennyiben megtaláltad, emlékeztesd magad rá rendszeresen – ezáltal folyamatosan fenntarthatod a motivációdat.
Fontos tisztáznunk magunkban, hogy miért tanuljuk az adott nyelvet.
A motiváció olyannyira kulcsfontosságú tényező a nyelvtanulás során, hogy akár a nyelvi tehetséget alkotó készségeket és képességeket is kompenzálhatjuk vele.
Nyelvérzék vs. motiváció
Összességében tehát – néhány speciális esettől eltekintve – azt mondhatjuk, hogy
„A nyelvérzék egy jó kifogás annak, aki nem elég szorgalmas vagy kitartó”,
hiszen a nyelvérzék valóban megkönnyíti, illetve meggyorsítja a nyelvtanulás folyamatát, de önmagában semmiképpen sem határozza meg annak sikerességét.
Felhasznált szakmai tartalom
Polonyi T., Mérő D. (2007): A sikeres nyelvtanulást befolyásoló tényezők. Alkalmazott pszichológia, 9(2), 88-117.