A filmekből jól ismert idilli jelenet bizonyára mindannyiunknak ismerős: a főhős egy számára jelentősebb esemény után elkalandozik, újra és újra átgondolja a történteket, majd felteszi magának azt a bizonyos „Mi lett volna, ha…?” kérdést. Nincs ez másképp a mi életünkben sem; egy munkahelyi vagy családi konfliktus után akár napokig is rágódhatunk a történteken – fejben többször átpörgetjük az eseményeket, sokszor még azon is elgondolkodunk, hogy mi lett volna, ha másképpen reagálunk. A folyamatnak köszönhetően könnyebben meg tudunk küzdeni negatív érzéseinkkel, elősegítjük a történtek feldolgozását, és egy hasonló szituációban már hatékonyabb eszközökkel irányíthatjuk az eseményeket. De mikortól számít kórosnak a nappali álmodozás, és mit tehetünk ellene? Demeter Dóra írása – a kávéd mellé. [LATTE MACCHIATO]
A gyakorta álmodozásként címkézett belső gondolataink a létezésünk lényeges komponensei, jelenlétük számtalan előnnyel bír. Tevékenységeink végrehajtása és döntéseink meghozatala előtt fejben átgondoljuk a folyamatot, általában mérlegeljük a következményeket, és ezen gondolatok birtokában cselekszünk.
Nappali álmodozás során megjelenhetnek képzeletünk által létrehozott, de akár spontán, irányítás alatt nem álló gondolatok (pl. elkalandozás) is. Ezek az összes gondolataink körülbelül 50%-át teszik ki egy nap során, vagyis időnk csaknem felét éber álmodozással töltjük. Ez körülbelül 2000 nappali álomepizódnak felel meg.
Nappali álmodozás: egy képzeletszőtte új világ birodalma
Néhány héttel ezelőtt velem is megesett, hogy utazás közben elkalandoztak a gondolataim. „Vajon milyen témában kellene írnom legközelebb?” – tettem fel magamban a kérdést. A válasz nem váratott sokáig magára: álmodozás közben hamar egyértelművé vált, hogy az álmodozásról fogok írni. 🙂
Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen izgalmas lesz a releváns kutatások között böngészni, és kellemes érzés járt át, amikor arra gondoltam, hogy hamarosan a kész alkotást olvashatom. Habár a valóságban egyetlen mondat sem született meg, az álmodozás mégis a kreativitás forrásaként szolgált, hiszen inspirálta a folyamatot.
A fantáziaképek igen sokfélék lehetnek: leggyakrabban a mindennapi életünkkel kapcsolatos tartalmakról, illetve a megoldásra váró nehézségeinkről álmodozunk – célokról, vágyakról és félelmekről.
Gondolataink irányulhatnak pozitív és negatív, valamint múltbeli és jövőbeli eseményekre egyaránt. Ábrándozhatunk egy másik állásról, egy jobb pozícióról, vagy foglalkozhatunk az életmódváltásra irányuló terveinkkel (például, hogy eljárunk futni vagy diétába kezdünk). Akár azt is elképzelhetjük, hogy túllépve sérelmeinken, újra felkeresünk egy régi barátot, hogy rendezzük megromlott viszonyunkat.
Gondold át, mit tehetsz a cél elérése érdekében, és merj lépni!
Az előbbihez hasonló tippek hallatán gyakran a „Könnyű azt mondani!” típusú mondatok jutnak eszünkbe, hiszen a gondolatban megfogalmazott ötletek, tervek tényleges megvalósítása nem feltétlenül egyszerű. A kitűzött céljaink többségének elérése egy hosszabb folyamat, így sokat segíthet, ha a célválasztás után kisebb lépéseket is meghatározunk, majd lépésről-lépésre haladunk.
Megkönnyítheti a folyamatot, ha terveinkről listát írunk, és a kisebb célkitűzéseinkhez határidőket is szabunk. Így átláthatóbbá válik, hogy mikor, milyen konkrét lépésre van szükség ahhoz, hogy álmainkból valóság legyen.
Ábrándjaink segíthetnek változni és változtatni, boldogabbá és elégedettebbé válni, de csak abban az esetben, ha végül nem csupán az álmainkban, hanem a valóságban is a megvalósítás útjára merünk lépni.
Fantáziavilág mint megküzdési stratégia
Életünk során számtalanszor élünk meg nehezebb időszakokat, amelyek lelkileg is próbára tehetnek bennünket. A nappali álmodozás szempontjából érzelmeinknek nagyon fontos szerepük van, hiszen a pillanatnyi érzéseink nagymértékben befolyásolják, hogy mire vagyunk képesek odafigyelni.
Stresszes élethelyzetekben figyelmünk könnyebben elterelődik: koncentrációnkat az adott problémával kapcsolatos gondolatok és érzelmek kötik le.
Példaképpen gondoljunk egy munkahelyi nézeteltérésre. Egy vita során konfliktusba kerülünk a főnökünkkel vagy a kollégáinkkal, akik bántó hangnemben beszélnek velünk, netán azt szeretnék, ha olyasmiért vállalnánk felelősséget, amely nem, vagy csak részben a mi kompetenciánk.
A munkaidő letelte után hazamegyünk, és röviden elmeséljük a dolgot otthon, azonban elképzelhető, hogy a probléma továbbra is foglalkoztat minket. Lélekben még egy kis ideig a „munkahelyünkön” maradunk, és átgondoljuk a történteket: valóban felelősek vagyunk-e a kialakult helyzetért, és ha igen, akkor hogyan tudnánk megelőzni egy következő, hasonló szituációt – illetve ha mégis ismételten bekövetkezne, hogyan tudnánk másképpen reagálni.
Érzelmeink befolyásolják a problémákkal való megküzdésünk hatékonyságát.
A nappali álmodozást – ahogyan a fenti példa is szemlélteti – megküzdési stratégiaként is értelmezhetjük – amennyiben nem csap át a múlton való rágódásba, illetve a jövő miatti aggodalmaskodásba.
Az ábrándozás a probléma megoldására és az adott szituációhoz kapcsolódó érzelmek feldolgozására ösztönöz bennünket – de csillapíthatja a nehézségek által keltett szorongást is.
Mialatt elmerülünk fantáziavilágunkban, a külső ingerektől elszakadva, hamar egy teljesen más világban találhatjuk magunkat.
Képzeletünk segítségével könnyebben küzdhetünk meg problémáinkkal, és a szociális kapcsolatainkat is erősíthetjük. Az álmodozás segíthet, hogy kitűzött céljainkat és feladatainkat nagyobb kreativitással végezzük el.
Biztonságra lelni egy bizonytalan világban…
Álmodozásunkat a hiányaink is motiválhatják: elképzelt világunkban olyan eseményeket, történéseket és szereplőket kreálhatunk, amelyek a való életünkből hiányoznak – így kárpótolva bennünket a mindennapi hiányosságokkal szemben.
Vágyott világot teremthetünk saját magunk számára, amelyben érzelmeinket és vágyainkat biztonságos körülmények között, kockázatok nélkül élhetjük át.
Képzeletünk a bátorság- és a biztonságérzés megtapasztalásának alternatív forrásaként is szolgálhat. Mivel a nappali álmodozás során elképzelt jelenetek hasonló emocionális élményt biztosítanak, mint a valós élet eseményei, átmenetileg elszakadhatunk attól, ami az „itt és most”-ban történik.
Figyeld meg, hogy mekkora a szakadék a fantáziavilágod és a valóság között! Védekezésnek használod, esetleg a félelmeid elől menekülsz?
Az álmodozók egy része idealizáltan jeleníti meg önmagát és életkörülményeit. A kevésbé sikeres személyek elismerésről, hírnévről vagy hatalomról fantáziálhatnak, míg a nehéz családi körülmények között nevelkedők olyan közeget teremthetnek, amelyben az óhajtott szeretetkapcsolatok léteznek és megtapasztalhatóak, ezáltal kompenzálhatják a családban megélt mellőzöttséget és elhanyagoltságot.
Maladaptív nappali álmodozás: a láthatatlan kórkép
A túlzásba vitt álmodozás akár az addikció mértékét is elérheti, hiszen az adott személy olyannyira vonzónak és jutalmazónak élheti meg a belső világban való elmerülést, hogy teljesen elveszíti az álmodozás feletti kontrollt – kirekesztve ezzel életéből a valós eseményeket és a személyes kapcsolatokat.
A kutatók a jelenségnek a maladaptív álmodozás nevet adták. Habár az álmodozás ebben az esetben már kóros mértéket ölt, és a személy minden idejét felemészti, az álmodozók a valóságot sohasem tévesztik össze a fantáziavilággal.
Az álmodozás csak ritkább esetekben válik irreális mértékűvé, mégis előfordulhat, hogy úgy érezzük, némely fantáziaképünk hátráltat minket feladataink elvégzésében. Ha csalódottak és szomorúak leszünk, vagy éppen egyre gyakrabban menekülünk a stresszmentes és boldog fantáziavilágunkba, érdemes foglalkoznunk a problémával.
Megküzdési lehetőségként figyelmünket a külső ingerek felé fordíthatjuk. A nappali álmodozások gyakori oka, hogy nincs elég, kellőképpen érdekes inger a környezetünkben, így figyelmünk hamar elterelődik.
Keress olyan elfoglaltságokat, amelyek mellett már nem marad időd álmodozni.
Elfoglaltságként választhatunk valamilyen könnyebb sportot, például eljárhatunk rendszeresen sétálni vagy kocogni – azonban fontos, hogy figyelmünket valóban az adott tevékenység kösse le, és amennyire lehetséges, ne kalandozzunk el közben. Benti tevékenységet is választhatunk: elolvashatunk egy számunkra izgalmas könyvet vagy filmet is nézhetünk. Kreatív tevékenységként színezhetünk, festhetünk vagy dekorációt készíthetünk a lakásunkba – ezzel hangulatunkon is javíthatunk.
Sikeresség szempontjából az egyéni motivációnak kiemelt szerepe van, hiszen kellő érdeklődés hiányában hamar újra befelé fordulhatunk a külvilág eseményeivel szemben.
Nappali álmodozás a valódi eredményekért
A nappali álmodozás vizualizációs technikaként is funkcionálhat. Azáltal, hogy vágyainkat vizualizáljuk – vagyis fejben, a gondolatok szintjén cselekszünk, és így „elérjük” kitűzött céljainkat – nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy valós teljesítményünk is javuljon.
Mivel agyunk nem tesz számottevő különbséget az elképzelt képek, valamint a valós események között, ismerősségi hatás alakulhat ki bennünk.
Az elképzelt forgatókönyvnek köszönhetően „megtanuljuk”, hogy képesek vagyunk elérni a kívánt teljesítményt.
👉 Konkrét vizualizációs (illetve számos egyéb meditációs) technikát ide kattintva találsz.
A különböző vizualizációs gyakorlatok akár napi szinten emlékeztethetnek bennünket arra, hogy mire vágyunk, mit is szeretnénk elérni. Vágyainkkal együtt a róluk kialakított, pozitív érzelmekkel teli képek is a gondolataink részévé válnak – ezzel elősegítve beteljesülésüket.
A realitások talaján…
Álmodozásainkkal olyan elvárásokat is támaszthatunk magunkkal szemben, amelyek nem biztos, hogy átfedésben állnak valódi lehetőségeinkkel. Fontos, hogy megismerjük álmodozásaink mozgatórugóját, hiszen a valóság és a képzeletünk világa közti különbség akár még tovább torzulhat, amelynek következtében egyre nagyobb szorongást élhetünk meg. Ilyen esetben érdemes szakember segítségét kérnünk.
Az ábrándozás tehát lehetőséget biztosít számunkra, hogy felkészüljünk bizonyos helyzetekre vagy épp elkerüljünk adott szituációkat, azonban ahhoz, hogy álmainkat megvalósítsuk, elengedhetetlen, hogy elérhető céljaink legyenek, és el is merjünk indulni az irányukba.
Kedves Olvasó, hányszor kalandoztál el gondolatban a cikk olvasása közben? 🙃
Felhasznált szakmai tartalom
- Glausiusz J. (2011). Living in a Dream World. Scientific American Mind, 22. 24-31.
- Sándor Alexandra, Molnár Judit (2018). Maladaptív álmodozás. In: Kuritárné Szabó Ildikó, Molnár Judit, Nagy Anikó (szerk.): Trauma-eredetű disszociáció (285-302). Oriold és Társai Kiadó, Budapest.
- Somer E. (2002). Maladaptive Daydreaming: A Qualitative Inquiry. Journal of Contemporary Psychotherapy, 32(2/3). 197-212.
Demeter Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
