Századunk lépten-nyomon előhozakodik egy-egy polgárpukkasztó témával. Ha azt gondolod, hogy ez is egy megbotránkoztató cikk lesz, akkor ki kell ábrándítsalak. Ezen kávé mellé cikk célja rávilágítani arra, aktívan tehetünk azért, hogy vezetőnk változtasson hozzáállásán, másképp tekintsen bizonyos helyzetekre. Tegyünk magunkért, vállaljunk felelősséget és lépjünk, a saját, a kollégáink és a szervezet érdekében is! Kisfaludy Lilla munka-és szervezetpszichológus írása – a kávéd mellé. [Latte Macchiato]
Minél többet tapasztalunk (legkevésbé sem a korosodásról van szó 😊), annál inkább tisztában vagyunk igényeinkkel, önmagunkkal, céljainkkal. Tudjuk, hogy mik azok a tényezők, amiket abszolút nem tudunk elfogadni. Tudjuk, hogy kik azok az emberek, akikkel a legkevésbé sem tudunk azonosulni. Tudjuk, hogyan érdemes velünk bánni, na meg hangot adunk annak, hogy mi már így elég jók vagyunk, mi már nem fogunk változni.
A változás sokszor félelmet, frusztrációt válthat ki.
Könnyebb megelégedni a komfortos, már megszokott helyzettel. A változás kihívás elé állít minket, azonban nehéz önmagunk számára is bevallani, hogy a változás fejlődést, egy jobb állapot elérését vetítheti elő.
Lépést tartani…
Mivel nemcsak mi, hanem vezetőink is így vélekednek, számukra is ijesztő lehet az, hogy ,,tegnap” még erélyesen, korlátok és szabályok meghatározásával irányítottak, sőt ezt várták el tőlük; ma pedig humánorientált, asszertív, proaktív, sőt, alázatos magatartást és viselkedésmódot várnak el.
Sajnos még sok idő kell, hogy ezek az elvárások, beidegződések teljes mértékben kikopjanak a kultúránkból.
Ennek ellenére egyre több szervezetben nagy energiát és erőforrásokat fordítanak arra, hogy fejlesszék vezetőiket, formálják nézeteiket, annak érdekében, hogy felnőjenek a 21. század munkaerőpiaci kihívásaihoz.
Mit tegyél, ha egy házisárkány?
Sajnos teljesen érthető, ha nem akarunk éveket várni arra, hogy vezetőink megérjenek, elég jó vezetővé váljanak. Azonban van más út is a folyamatos küzdelmen vagy a felmondáson kívül!
Mit jelent ez? Támogassuk vezetőnket abban, hogy jobb vezetővé váljon velünk, mellettünk. Hogyan?
Így neveld a főnököd – lépésről lépésre
1. Tudatosítás
Először is be kell látnunk, hogy saját magunknak is előnyt szerzünk akkor, ha a főnökünk ,,jobb” fej lesz. Számos előnyhöz juthatunk, hiszen jobb munkakörülményeket, kellemesebb hangulatot, jobb teljesítményt, ezáltal több elismerést, prosperálóbb munkahelyi kapcsolatokat eredményezhet. Sőt így több kedvünk lesz bemenni dolgozni, motiváltabbak leszünk, és még otthon is több energiánk lesz tevékenykedni.
2. Megfigyelés
Mérjük fel azt, hogy pontosan mik azok a helyzetek, amikor nem tudjuk tolerálni vezetőnk viselkedését!
- Mit csinál ilyenkor?
- Hogyan hat ez rám?
- Mit váltott ki belőlem, a többiekből?
- Jogosak az ellenérzéseim?
- Mi váltotta ki ezt az attitűdöt, magatartást?
- Mindig ilyen, vagy csak bizonyos helyzetekben / emberek jelenlétében történik így?
- Van olyan helyzet, amikor jobb? Mikor?
3. Stratégiaalkotás
Gondoljuk végig, hogy vajon mi válthatja ki a számunkra elviselhetetlen hozzáállást.
- Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi ebben a helyzetben, hogy reagálnánk?
- Mi szoktunk ilyen helyzetbe kerülni, és ilyenkor mit teszünk?
- Elfogadható egy vezetőtől, hogy ezt tegye?
- Lehet másképp kezelni az adott szituációt?
- Lehet jobban kezelni? Hogyan?
4. Én-üzenetek megfogalmazása
Az asszertív viselkedés hasznos eszköze. Az én-üzenetek alkalmazásával megelőzhetjük, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön.
Én-üzenetekkel saját érzéseinket, szándékainkat világosan, egyértelműen közölhetjük, anélkül, hogy a másikat megsértenénk. Nem minősít, hanem helyzetet ír le. Szóval 1.: saját érzéseink megfogalmazása, 2.: konkrét helyzet leírása, 3.: indoklás, a következmények megfogalmazása.
Játsszuk el azt a helyzetet párunkkal, barátainkkal, ahogyan visszajeleznénk vezetőnknek a tapasztalt viselkedés alapján. Próbáljuk el, hogy pontosan mit mondanánk, és kérdezzük meg a másiktól, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőle.
Ne legyünk támadók, pont az a cél, hogy alázatosan visszajelezzük azt, hogy az ADOTT helyzetben mennyire kellemetlenül érintett minket a viselkedése.
Gondoljuk végig az én-üzenetek alapján, hogy mit váltott ki belőlünk, és hogy pontosan mire gondolunk.
5. Akcióterv
Keressünk egy megfelelő alkalmat arra, hogy vezetőnkkel kettesben megbeszélhessük. Figyeljünk arra, hogy ,,biztonságos” legyen a környezet, legyen mind a kettőnk számára komfortos, ne hallja más. Biztosítsuk róla, hogy a közös jövő és együttműködés reményében szeretnénk visszajelezni egy helyzettel kapcsolatban! És vágjunk bele!
Gyakoroltunk, tudjuk, hogy mi a célunk, legyünk asszertívak, próbáljuk meg MI megmutatni azt a magatartásformát, amit szeretnénk megtapasztalni a vezetőnktől.
Fogalmazzunk egyértelműen, objektíven a helyzet leírásával kapcsolatban. Figyeljünk arra, hogy a saját érzéseinkről kommunikáljunk, és mindenképp monitorozzuk, hogy ,,meddig mehetünk el”, meddig bírja, befeszül-e esetleg. Ebben az esetben folytassuk később.
Fontos, hogy ne várjunk azonnali pozitív reakciót, nekünk sem esik jól, ha kollégánk ilyesmit jelez vissza. Emberek vagyunk, védekezésbe, ellenállásba ütközhetünk. Igyekezzünk támogatni őt, még ha nem is a mi feladatunk lenne ez.
Tartsuk szem előtt, hogy mi a célunk!
Ha a csatát nem is, de a háborút…
Ha az első pár alkalommal nem történik változás, kudarcnak éljük meg próbálkozásainkat, akkor sem voltunk sikertelenek! Még ha számottevő fejlődés nem is mutatkozik meg, biztosak lehetünk abban, hogy valamit elindítottunk benne! A változáshoz idő, kitartás, hit és erő kell! Tartsunk ki és küzdjünk együtt a közös célért!
Felhasznált szakmai tartalom
Hadfield, S., Hasson, G. (2012): Asszertivitás. Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket. Scolar Kiadó, Budapest.
Kisfaludy Lilla
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
