Alapvetően társas lények vagyunk, ezért nehezen viseljük a magány érzését, amelyet azonban egyre többen tapasztalunk az utóbbi években. A világunkban történő folyamatok, a nagyobb mértékű elszigetelődés hatására sokkal többen érezzük magunkat magányosan. Mit tudunk tenni, hogy ne legyen úrrá rajtunk ez az érzés, és hogyan tudunk kitörni belőle? Cikkünkben néhány hasznos tippet olvashattok arról, hogy hogyan győzzük le a magányt. Pocsai Borbála alkotónk írása – a kávéd mellé. [Cafe’ Latte]
Először is érezd át a magány érzését és szedd össze a gondolataid!
Érezted már azt, hogy egyedül vagy? De ne csak arra gondolj, hogy egyedül vagy egy szobában, hanem az életedben. Érezted, hogy nincs senki igazán melletted / körülötted? Milyen érzések és gondolatok keringtek benned? Mely dolog volt a legmeghatározóbb a gondolataidban?
Mi is ez az érzés: a magány?
Minden ember érezheti magát olykor-olykor magányosnak. Ez az érzés vagy lelkiállapot általában csak időszakos és elmúló. Többnyire valamilyen aktuális esemény válthatja ki, és a körülmények változásával vagy önmagunkba fektetett munkával segíthetünk azon, hogy ne maradjon velünk tartósan.
Ilyenkor az egyedüllét érzése a meghatározó, dominálnak a szomorúság, szorongás, üresség érzései, és könnyen társul a kimerültség is.
A magány érzését legtöbben már megtapasztalhattuk.
Beszélhetünk azonban a magány azon fajtájáról, amikor ez az érzés hosszabb időn keresztül elkísér, és krónikus magánnyá formálódik. Agyunk ezt a fajta érzést hasonlónak állítja be, mintha valamilyen jellegű veszéllyel találkoznánk (tekintve, hogy az ember társas lény), ezért érdemes komolyan foglalkozni a problémával, ha hosszabb időn át tapasztaljuk.
A magány szívproblémák kialakulásának esélyét növelheti, nagyobb hajlamosság mutatkozhat depresszióra, hozzájárulhat egyes függőségek kialakulásához, rontja a memóriát, illetve alvászavarok is felléphetnek.
Sokan, bár társaságban vannak, mégis magányosnak érezhetik magukat, hiszen a magány nem feltétlen arról szól, hogy mennyi ember van körülöttünk, és közülük hánnyal tartjuk napi szinten a kapcsolatot, hanem hogy mennyire tudunk velük kapcsolódni. Számtalan ember él párkapcsolatban vagy van rengeteg barátja, mégis azt érzi, hogy magányos. Ezt nevezhetjük társas magánynak.
Álljunk meg egy pillanatra! Elvonulni egyedül és magányosnak lenni nem ugyanaz! Lehetünk magányosak egy teremben telis-tele emberekkel, de érezhetjük magunkat jól, miközben egyedül töltődünk!
Az aktuális életeseményeken túl (például költözés, szakítás, barátságok felbomlása, új élethelyzet) más okai is lehetnek az érzés kialakulásának. Érdekes, hogy a hajlamot örökölhetjük a génjeinkben is. Ugyanakkor a környezet, amiben élünk szintén nagyban befolyásolhatja (például ha egyedül élünk). Ezek után nem meglepő, hogy egy ember attitűdje és hozzáállása az élethez is nagy mértékben meghatározó lehet abban, hogy milyen gyakran éri utol a magányosság. (Winkel, Wichers és Collip, 2017)
Küzdjük le fejben!
Elsősorban próbáljuk meg tudatosítani, hogy ez nem tart örökké, csupán egy átmeneti állapot. Értsük meg és figyeljünk fel arra, hogy ez egy jel, egy jelzés számunkra az életünkkel kapcsolatban.
Észleljük azokat a testi tüneteket vagy viselkedésbeli változásokat, amelyeket a magány okoz bennünk és kössük össze őket.
Ha nagyon úrrá lesz rajtunk a magány, előfordulhat, hogy intenzív önostorozásba kezdünk. Vegyük észre a belső kritikusunk túlzásait! Ilyenkor nehéz megakadályozni az összehasonlító gondolatokat, de próbáljuk meg minél kevésbé más emberekhez hasonlítani magunkat.
Nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a magány újra előjöhet az életünkben, és teljesen nem tudunk tőle megszabadulni.
Mozdítsuk el a magányt!
Ha már átkereteztük az érzést, és szellemileg készen állunk arra, hogy túllendüljünk (hiszen kinél ne hangozna el a mondat: „Hogyan jutok ki ebből? Mit kéne tennem hogy jobb legyen?”), akkor megpróbálhatjuk különböző cselekvésekkel is kibillenteni magunkat ebből a lelkiállapotból. Lássunk pár ötletet, amelyek most olvasásuk közben egyértelműnek tűnhetnek, mégsem jutnak eszünkbe, amikor a magányba süllyedünk.
1. Gondoskodj magadról!
Az énidő fontosságát nem lehet elégszer kiemelni, saját mentális jóléted megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy foglalkozz magaddal. Az öngondoskodás erőt ad ahhoz, hogy eljuss arra szintre, hogy képes legyél a nyitni a világ felé. Nézzük meg röviden miket tehetsz ezért:
Öngondoskodás
- Ha eddig nem tetted, akkor kezdj el figyelni az étkezésedre, és hagyj magadnak elég időt a pihenésre és az alvásra!
- Kezdj foglalkozni a lelkeddel, meditálj sokat, hallgass zenét.
- Gondoskodj a fizikai egészségedről is, ha nem sportolsz, akkor kezdj el rendszeresen űzni egy általad kedvelt mozgásformát!
- A lelki egészségnek jót tesz ha kimozdulsz: keress kültéri tevékenységeket, ez lehet például akár egy hosszú séta társaságban, de egyedül is! Indulj neki egy hegyi túrának, ha érzed magadban az erőt hozzá!
- Az állatok társasága is sokat segíthet, hiszen a feltétlen mennyiségű szeretet, amit adni tudnak, a kedélyállapotunkon sokat javíthat.
A lényeg az, hogy kezdj el foglalkozni magaddal!
2. Itt az ideje a nyitásnak!
Próbáld meg megtörni az elszigetelődést, azzal, amivel épp szükséged lenne (attól függően, hogy a társas vagy az izolációs magányt éled át). A legfontosabb, hogy merj lépni és merj nyitni. Tudom, hogy ez az egyik legnehezebb dolog, amit az ember ilyenkor képes lehet megtenni, de ki kell löknöd magad a burokból és a komfortzónádból!
Nyiss az új barátságokra, és éleszd fel a régieket, keresd fel és erősítsd meg a kapcsolatod a családoddal és barátaiddal (például közös programok szervezésével). Kezdeményezz mély beszélgetéseket a hozzád igazán közel állókkal, és kommunikálj minél többet arról, hogy vagy jelenleg.
Ne sajnáljuk az időt a tartalmas baráti beszélgetésekre!
Keress új közösségeket, csoportokat, amelyek lehetnek akár a hobbidhoz köthetők, de akár egy új hobbiba is belekezdhetsz. A csoportos sportolási lehetőségek is remek módjai a magánnyal való megküzdésnek, amellett, hogy az új kapcsolatok kiépítésére is lehetőséget adnak.
3. Adni jó!
Az ember szeret segíteni és adni, és ezek pozitív érzéseket indítanak el bennünk. Amellett, hogy jót teszünk, és ezáltal könnyen kapcsolódunk másokhoz, közelebb érzünk magunkhoz közösségeket vagy embereket. Vegyél részt egy önkéntes programban, adakozz segélyszervezeteknek / menhelyeknek, látogass meg és segíts szociális szervezeteket!
A világ tele van magányos emberekkel, akik mind félnek megtenni az első lépést.
Zöld könyv – Útmutató az élethez c. film
Ha úgy érzed, hogy ezen a lelkiállapotodon nem tudsz magadtól továbblendülni, akkor ne félj segítséget kérni egy szakembertől! Nem vagy egyedül a problémáddal, rajtad kívül még rengetegen élik meg a magány érzését, és mindenki képes lehet legyűrni!
Az egyedüllét tudatos megélésére pedig itt találsz további segítséget, tippeket.
Felhasznált szakmai tartalom
- Van Winkel, M., Wichers, M., Collip, D. (2017). Unraveling the Role of Loneliness in Depression: The Relationship Between Daily Life Experience and Behavior.Psychiatry.
További felhasznált tartalom elérhető itt, itt és itt.
Pocsai Borbála
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
