„Tiszteld apádat és anyádat!” – szól a jól ismert parancsolat, amely évek-évtizedek óta a gyermeknevelés egyik alappilléréül szolgál. A tiszteletnek van azonban egy másik – legalább annyira lényeges – aspektusa: a gyermekek tisztelete. Azáltal, hogy gyermekkorban tiszteletteljes közeget teremtünk, hatást gyakorolhatunk a kicsi egész személyiség– és jellemfejlődésére. De milyen előnyökre tehet szert csemeténk felnőttkorában az otthon kapott tiszteletnek köszönhetően? Hogyan mutathatjuk ki, hogy tiszteljük őt? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Demeter Dóra írása.
Optimális esetben felnőttkorunkra ösztönösen felismerjük, ha tiszteletlenül bánnak velünk. Kellemetlenül érezzük magunkat, amikor nem veszik figyelembe a véleményünket, és minimálisra csökkentjük a kapcsolatot azon ismerőseinkkel, akiket már nem először kapunk füllentésen.
Nincs ez másképp gyermekkorban sem, azzal a különbséggel, hogy gyermekként még ki vagyunk szolgáltatva a környezetünk – legfőképp szüleink és pedagógusaink – viselkedésének és tetteinek.
A gyermek tisztelete
„De hiszen még olyan kicsi! Úgysem fog emlékezni arra, hogy mi történt vele óvodáskorában!” – hangzik gyakran a mondat. Való igaz, hogy elenyésző képi emlékünk van arról, ahogyan 4-5 éves korunkban hozzánk viszonyult a környezetünk, azonban
korai tapasztalataink mintaként kódolódnak belénk, és alapjaiban határozzák meg felnőttkori kapcsolódásainkat.
A gyermekek lelki épségének megalapozásában kulcsfontosságú a gyermekkori tisztelet tapasztalata – beleértve személyiségünket, határainkat, érzéseinket.
Miért fontos, hogy tiszteljük a gyermeket?
Szülőként mindannyian arra törekszünk, hogy már kiskorban olyan alapot biztosítsunk gyermekünk számára, amely hatása felnőttkorig ível, és hosszú éveken keresztül megóvja őt az esetleges negatív külső hatásoktól, például egy érzelmileg lehúzó kapcsolattól.
Az otthon kapott tisztelet védőburkot képez a gyermek lelke körül.
A gyermek, aki a mindennapi életben, otthon megtapasztalja a tiszteletet szülei részéről, minden más viselkedést is ehhez a bánásmódhoz fog hasonlítani a későbbiek során. Amennyiben eltérő magatartással találkozik, vagy olyan kapcsolatokba kerül, amelyekben nem értékelik, nem fogadják el a személyiségét, vagy nem tartják tiszteletben az igényeit és az érzéseit, ösztönösen feltűnik majd neki a különbség.
A gyermek lelki egészségének a kulcsa a szülők kezében van.
Ha a gyermeket körülvevő családi közegben nem számít alapvető értéknek a másik tiszteletben tartása, úgy a méltatlan bánásmód válhat majd számára természetessé. Mivel ebben a miliőben szocializálódik, a gyermek felnőttkorában is az ehhez hasonló dinamikájú kapcsolatokban találhatja magát, hiszen – annak negatív mivolta ellenére – már jól ismeri.
Mindezekből következik: azon képesség megalapozása, hogy a gyermek felismeri, ha mérgező kapcsolatokba, számára negatív helyzetekbe kerül, gyermekkorban kezdődik.
A gyermek tisztelete a gyakorlatban
Az elméletben könnyűnek hangzó „gyermek tisztelete” alapelv gyakorlati megvalósítása nem feltétlenül egyszerű, így most ahhoz szeretnénk némi iránymutatást adni, hogyan mutathatod ki a kicsinek, hogy tiszteled őt.
0. Mutass (jó) példát!
„De hiszen én már annyiszor elmagyaráztam neki, hogyan kell tisztelettudóan viselkedni, mégsem csinálja!” Ha gyakran támadnak ilyen vagy ehhez hasonló gondolataink, törekedjünk arra, hogy nevelési koncepciónk alapvető részévé tegyük a modellezést, vagyis a viselkedés általi példamutatást.
Modellezés során szavak helyett a tetteinkkel tanítjuk a gyermeket.
A gyermek tisztelete esetében ez azt jelenti, hogy mi magunk is tisztelettel fordulunk a gyermek (valamint mások és önmagunk) felé. Példamutatásunk által ő is megtanulja, hogyan tiszteljen másokat – és önmagát.
Mivel már gyermekkorától kezdődően értékrenddé válik a kicsi számára a tisztelet, felnőttként képes lesz felismerni, ha tiszteletlenül bánnak vele.
Családi mintáinak köszönhetően kevesebb eséllyel kerül olyan kapcsolatokba, amelyben megsértik a határait, visszaélnek a bizalmával vagy a szeretetével, esetleg kihasználják a segítő szándékát.
1. Kommunikálj vele tisztelettel!
A bizalmas, szeretetteljes kapcsolatok alapja a megfelelő kommunikáció – nincs ez másképp a szülő-gyermek viszonyban sem. Gondolatainkat, érzéseinket legkönnyebben a kommunikációnkkal fejezhetjük ki a kicsi számára.
Ahhoz, hogy gyermekünk érezze, komolyan vesszük őt, elengedhetetlen, hogy mondanivalója értő fülekre találjon. Az így átadott minták tudattalanul beépülnek az értékrendjébe, ennek megfelelően felnőttként maga is olyan kapcsolatokban fogja komfortosan érezni magát, amelyekben hasonlóan tiszteletben tartják a személyiségét.
Amikor a kicsi mesél neked, illetve amikor te szólsz hozzá:
- guggolj le hozzá;
- nézz a szemébe;
- légy kedves;
- ítélkezés nélkül fordulj a mondanivalója felé.
Viszonyuljunk hozzá úgy, ahogyan azt mi is elvárnánk egy másik személytől! Hosszú távon sokkal előremutatóbb, ha olyankor is így cselekszünk, amikor a gyermek nem a tőlünk elvárt módon viselkedik vagy amikor szabályokat állítunk fel.
2. Legyél vele őszinte!
Az őszinteség szintén kulcsfontosságú tényező abban, hogy a gyermekünk iránti tiszteletünket kimutassuk.
Ez persze nem azt jelenti, hogy megfontolás nélkül minden információt meg kellene osztanunk, ugyanakkor korának és érettségi szintjének megfelelően érdemes őszintén beszélni a kicsivel.
A gyermekek nagyon okosak, és az esetek nagy többségében a kisebb füllentésekre is hamar rájönnek. Például, ha nem szeretnénk, hogy gyermekünk édességet egyen, egyszerű megoldásnak tűnhet azt mondani, hogy elfogyott, azonban (még ha nem is mutatja) ő valószínűleg hamar rájön, hogy a fiókban lapul még néhány szelet csokoládé.
A gyermekkori őszinteség mint alapvető érték felnőttkorunkban is végig kísér bennünket.
Hosszú távon – még a gyermek pillanatnyi negatív reakciója, például sírása ellenére is – sokkal célravezetőbb, ha őszintén elmondjuk, miért nem szeretnénk, ha édességet enne. Így a köztünk lévő bizalom is erősödik.
3. Engedd, hogy kifejezze a véleményét, és vedd figyelembe azt!
Ahhoz, hogy felnőttként bátran, szorongás nélkül ki merjünk állni a véleményünk mellett, elengedhetetlen, hogy ugyanezt gyermekként – következményektől való félelem nélkül – is megtehessük.
Ahelyett, hogy félbeszakítanád vagy figyelmen kívül hagynád a kicsi mondanivalóját, teremts támogató közeget! Állj meg, figyelj rá, és hallgasd meg a gondolatait.
Pozitívan formálhatja a véleménykifejezést, ha rendszeresen biztosítunk olyan helyzeteket, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni (például séta közben vagy otthon). Fontos, hogy ilyenkor csak rá figyeljünk!
A gyermek őszinte megnyílásához elengedhetetlen, hogy olyan közeg vegye körül, amely be is tudja fogadni a mondanivalóját, és komolyan tudja venni gondolatait, érzéseit.
Szülőként jó adag önreflexióra van szükség ahhoz, hogy a gyermek nézőpontját megfelelő módon tudjuk figyelembe venni.
„Én jól ismerem a gyermekemet, tudom, mi a jó neki” – gondoljuk gyakran szülőként. Az esetek többségében valóban ráérzünk, hogy mi lenne jó a gyermekünknek, azonban érdemes lehet figyelembe vennünk az ő véleményét is.
A gyermek gondolatainak megfontolása új nézőpontokat kínálhat ahhoz, ahogyan egy adott helyzetről vélekedünk.
Például, ha csemeténk jelzi, hogy túl gyorsan közlekedünk, és az időnkbe belefér, hogy lassítsunk, mindannyiunk számára kellemesebb élménnyé válhat a közös séta.
Segítő kérdések:
- Miért mondja / kéri azt, amit?
- Mi történne, ha döntésünkbe beépítenénk az ő véleményét is?
A gyermek gondolatainak figyelembevétele azonban nem kell, hogy egyértelműen akaratának érvényesülését jelentse.
Szülőként a mi felelősségünk és kompetenciánk, hogy eldöntsük: a gyermek véleményét számításba vesszük-e, és ha igen, milyen mértékben.
Ez a felelősség egyúttal azt is jelenti, hogy a döntéseink következményeit vállaljuk, és nem hárítjuk azt a gyermekre, hiszen a végső szót mindig mi mondjuk ki – függetlenül attól, hogy az mennyiben esik egybe a gyermek akaratával, érdekével.
4. Vond be a mindennapi életbe!
Kérjük meg, hogy (életkorának megfelelően) segítsen bizonyos tevékenységekben. Ebédkészítésnél pucolhat répát vagy megterítheti az asztalt. Részt vehet a házimunkában, például takarításnál ő is felsöpörhet, felmoshat.
Beszéljétek át közösen például a hétvégi programokat, és hallgassátok meg, vegyétek figyelembe a gyermek véleményét is.
5. Engedd, hogy (korának megfelelő) döntéseket hozzon!
A gyermek döntési szabadságának biztosítása szintén a hosszú távon megtérülő választások közé tartozik – fontos azonban, hogy arany középutat találjunk a korlátok nélküli szabadság, illetve a fojtogató kontroll között.
A gyermek (életkorának megfelelően) hozhat döntéseket, azonban lényeges, hogy azok körülményeit mi alakítsuk.
Mindazonáltal, hogy nem lehet vita tárgya az esti fürdés és a fogmosás, a kicsi kaphat döntési szabadságot abban, hogy előbb fürdik, aztán fogat mos vagy fordítva.
A kicsi az általunk kikészített felsők / nadrágok közül eldöntheti, hogy melyiket szeretné felvenni. A választási szabadság biztosítása során érdemes korlátoznunk a lehetőségek számát is, hiszen ha túl sok ruha közül választhat a gyermek, könnyen összezavarodhat. Ez épp úgy frusztrálttá teheti, mint az, ha teljes mértékben figyelmen kívül hagynák az akaratát.
Joga van NEM-et mondani!
Engedjük meg a gyermeknek, hogy bizonyos kérdésekben (például a testi kontaktust illetően) nemet mondhasson.
- Ha nem szeretné, dönthet úgy, hogy nem öleli meg a rokonokat.
- Puszi helyett öleléssel is köszönhet vagy elbúcsúzhat.
Azáltal, hogy a kontroll a felnőttek kezében marad, biztonságos körülmények között alakulhat ki a gyermek döntésre való képessége, amely a későbbi évek során is segíteni fogja őt.
Gyermek tisztelete mint a lelki egészség alapja
A tisztelettel és az őszinteséggel, amit gyermekünk iránt tanúsítunk, szavak nélkül taníthatjuk meg neki, hogy tiszteljük és bízunk benne. Példamutatásunk által a kicsi egész személyiség- és jellemfejlődésére, valamint viselkedésére is pozitív hatást gyakorolhatunk, amely később az egész emberiséget formálhatja.
A gyermek egyszerre remény és ígéret az emberiség számára.
– Maria Montessori
Felhasznált szakmai tartalom
- Cole, M., Cole, S., R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Mérei F., V. Binét Á. (1985): Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat Kiadó.
- Montessori, M. (1989): Education for a New World. Oxford: Clio Press.
- Montessori, M. (2007a): The Absorbent Mind. Amsterdam: Montessori-Pierson Publishing Company.
- Montessori, M. (2007b): The Child in the Family. Amsterdam: Montessori-Pierson Publishing Company.
- Montessori, M. (2017): The Secret of Childhood. Amsterdam: Montessori-Pierson Publishing Company.
- Virginia, S. (2018): A család együttélésének művészete. Budapest: Animula.
Demeter Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
