Mire valóak a hibáink? Hogy rossz érzéseink legyenek, és eltántorítsanak a céljainktól? Vagy arra, hogy tanuljunk belőlük? Vajon miből tanulunk többet, a sikereinkből vagy a kudarcainkból? A pozitív pszichológia és a 21. századi szervezeti kultúra kialakulásával teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy át kell alakítani a hibáinkhoz való viszonyunkat. De még mindig az látható, hogy sok embernél, sőt sok iskolában hiányos területnek számít. Pedig több okból is megéri a hibákat lépcsőfoknak tekinteni, ami közelebb visz a céljainkhoz. Miért félünk a hibáktól, és mit kezdhetünk velük? Valóban hatással van az egész életünkre az, ahogy a hibáinkhoz állunk? Mit tehetünk, hogy hibáink a fejlődésünket szolgálják? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Vendégszerzőnk, Ivánkovich Anita tanár, diplomás coach írása.
Neked mi jut eszedbe a hibázásról? Egy rosszul sikerült dolgozat, benne sok-sok piros aláhúzással? Egy kijavított válasz, amikor tudatosították benned, hogy már megint rossz, amit mondtál? Egy rossz döntés az életedből? És most vizsgáld meg az érzéseidet, milyen érzések társultak mellé, amikor ezeket felidézted? Félelem, esetleg szorongás?
A negatív tartalmakra jobban fókuszálunk
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valaki pozitívumként tekint a hibáira. Ez – hacsak nem dolgozunk tudatosan magunkon – egészen biztosan az emberek kevesebb százaléka, ugyanis az agy jobban fókuszál a negatívra. Ennek pedig 3 oka is van:
- Azok az agyi áramkörök, amelyek a negatív tapasztalatokért felelősek, az evolúció során erősebbé váltak. Hiszen folyamatosan ébernek kellett lenni, és figyelni, hogy mikor kerül az ember veszélybe egy tigris miatt.
- A negatív tartalom jobban elsodorja a figyelmet, és magával ragad. Ha a hibákra negatívumként gondolunk, negatív érzelmeket fogunk hozzá társítani, pl. félelmet, ami pedig blokkolja a memóriánkat.
- Sokan arra vagyunk szocializálva, hogy a negatívat vegyük észre mindenben, és ezt tovább is adhatjuk.
Hajlamosak vagyunk a negatív dolgok megerősítésére, sőt egy negatív kritika elsöpörhet kilenc pozitívat. Erre már Einstein is felhívta a figyelmet, amikor egyszer az egyetemen szándékosan rontott el tízből egy szorzást, mindenki azt az egyet emlegette, szemben a 9 jó eredménnyel.
És mi történik, ha másként tekintünk a hibázásra?
Thomas Edisonnak 901. próbálkozásra sikerült feltalálnia a villanykörtét. Ő erről így vélekedett:
„Nem buktam el, csak találtam 900 utat, ami nem járható.”
Marie Curie kutatásai félresiklottak, de közben feltalálta a rádiumot. Bell hallókészüléket szeretett volna készíteni, de telefon lett belőle. „Hiba” volt a gumiabroncs, a szódavíz, a penicillin feltalálása és Amerika felfedezése is.
NASA kutatás
Létezik egy híres NASA kutatás. A NASA eredetileg arra kérte fel Dr. George Land kreativitáskutatót, hogy dolgozzon ki egy olyan tesztet, amivel nemcsak okos, hanem kreatív mérnököket tudnak kiválasztani a többi tehetséges jelölt közül.
A teszt bevált, ám újabb kérdéseket vetett fel, így 1600 gyereket vontak be egy hosszú távú kísérletbe, hogy vizsgálni tudják, a velünk született kreativitásunk hogyan fejlődik életünk során. Az eredmény pedig megdöbbentő lett.
A NASA kreativitástesztet megoldó 4-5 éves gyerekek 98 százaléka kreatívabbnak bizonyult, mint egy NASA mérnök. Ugyanezekkel a gyerekekkel 5 év múlva megismételték a tesztet, addigra már csak 30%, újabb öt év múlva pedig már csak 12% bizonyult kreatívnak. Majd több mint egymillió 30 év körüli felnőttel végezték el a tesztet. Az eredmény 2%. Dr. Land azt a következtetést vonta le, hogy a kreativitás velünk született és az évek előrehaladtával visszafelé fejlődik. Ennek több oka is van, amit már sokan vizsgáltak azóta. Oktatási rendszer, agyi fejlődés, de a hibákra adott válasz is lehet ilyen.
S hogy miért félünk hibázni? Valószínűleg azért, mert negatív megerősítést kaptunk a hibáinkra. A negatív érzelmek pedig, amiket a hibázásra adott visszajelzés vált ki, megölheti a kreativitást.
A biológiai magyarázat
Az agyban levő amygdala (érző agy) felelős a hibákból való tanulásért. Itt vannak a megküzdésért felelős területek is. Azt, hogy valami jó vagy rossz nekem, az agynak ez a része dönti el. Ha félek a hibázástól, akkor az ottani ingerületátadás leblokkol, nem lesz kreatív, hanem védekező üzemmódba kapcsol az agy, ez pedig még testi tüneteket is okozhat. Ha nem félek a hibáktól, akkor nagyra nő az amygdala, és elkezd alkotni.
A tanulás, a logikus gondolkodás csak akkor működik, ha az érzelmek támogatják. Freud Tamás agykutató vizsgálatai azt az eredményt hozták, hogy semmilyen ismeret nem jut el a hosszú távú memóriába, csak az, amit az érzelmi háló megpecsétel, azaz, ha pozitív vagy negatív érzelem kapcsolódik az információhoz.
Vagyis a régi hibakezelést érdemes felszámolni, hiszen a hibázás élménye egy életre kihat.
Ne töröljük ki a hibákat
Ha a hibát negatívnak minősítjük, akkor az életünkből el akarjuk törölni, hiszen az rossz. A hiba következménye negatív, ettől félünk, a félelem pedig megakadályozhatja, hogy tanuljunk. A hibázást érdemes eszköznek tekinteni, ezt a szemléletet pedig a gyerekekben ki kell alakítanunk. A hibáid a tanítómestereid! A hibák általi fejlődés egy fontos tapasztalati tanulás, amely nagyban segíti a tanítás-tanulási folyamatot.
A hiba egy erőforrás: fejlődni, növekedni lehet általa.
A hibázási lehetőség a tanulás kulcsa. Ezért ne a hiányosságokat javítsuk, az erősségeket erősítsük. A hiba természetes, hiszen, ha valami újat csinálunk, akkor pont a hibáinkból fogjuk megtanulni hogyan kell fejlődnünk. Gondoljunk csak arra, amikor kisgyerekként járni tanultunk vagy bicikliztünk, és elestünk. Rájöttünk, mit csinálunk rosszul, és azt javítva haladtunk tovább. Ráadásul biztató közeg vett körbe bennünket, ahol nem szidtak le, ha elestünk.
Ha hibázol, mondd ezt magadnak
- Ha hibázok, az mindig azt jelenti, hogy csinálok valamit.
- A hibát jó megfogalmazni, és akár örülni is neki, hiszen tanulhatok általa.
- Ha valami nem sikerül elsőre, lehetőségem van újra megpróbálni.
- Ha még mindig van negatív érzelmem, miután megéltem, elengedhetem.
- Ne a hiba keresése legyen a fókuszban, de ne is a letagadás, hanem az elfogadása, mint a tanulás része, amiből építkezni lehet. A hiba a legjobb ugródeszka.
Hogyan csináljuk?
Én tanárként és szülőként a negatív hibaazonosítás helyett a „jól működésre” koncentrálok, azokat emelem ki. Tényekre alapozott pozitív visszajelzéseket adok. Majd hozzáteszem a fejlesztendő területeket, építő kritikaként.
Azt pedig nagyon fontosnak tartom, hogy tanuljunk meg átkeretezni.
Ha hibáztál, adj magadnak pozitív megerősítést! Gondolj olyan alkalomra az életedből, amikor hibáztál! És most keresd meg a hibád napos oldalát is, vagyis azt, hogy mennyi mindent tanultál belőle. Mit csinálnál legközelebb másként?
Számos híres embertől származó mondat csenghet a fülünkbe:
- „Kudarcaink tanulságosabbak, mint sikereink.” – Henry Ford
- „Csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit.” – Theodore Roosevelt
- „Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” – Albert Einstein
- „Hibát elkövetni nem bűn – hibázz, amennyit csak lehet, mert így fogsz csak egyre többet érteni a világból! Csak ne kövesd el ugyanazt a hibát újra meg újra, mert az már tényleg ostobaság.” – Osho
- „Ne fecsérelj el egy jó hibát se, tanulj belőle!” – Robert Kiyosaki
- „A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel.” – Sir Winston Churchill
A hibákhoz való hozzáállásunk egész életünkre kihat
Ha megtanulunk pozitívan reagálni rájuk, akkor az életünk során fellépő kríziseket is tudni fogjuk úgy kezelni, hogy azok a fejlődésünket szolgálják. Hiszen minden megtorpanás a vele egyenértékű lehetőség csíráját rejti magában. A reziliencia (rugalmas ellenállóképesség) is ezáltal tud bennünk fejlődni.
Tanárként, szülőként nagyon sokat tehetünk a tanulást támogató hibakultúra kialakításával, hiszen ezáltal segíthetjük a tanulás iránti motivációt kibontakozni és fenntartani, valamint elkerülhetjük a negatív érzelmek döntő hangsúlyát, a félelem és a szorongás kialakulását.
Felszabadulhatunk önmagunk hibáztatása alól.
Egy életre szóló pozitív szemlélet alapját tehetjük le, ami elősegíti a nehéz helyzetek megoldásához szükséges megküzdési képesség fejlődését is. Ha pedig felnőttként rendelkezünk negatív hibaképpel, sosincs késő ezen változtatni, hiszen a végeredményért mindenképp megéri.
Mert boldogabb, stresszmentesebb életünk lehet, ha megértjük, hogy a hibázás egy természetes folyamat, amit el kell követni ahhoz, hogy fejlődjünk.
Az emberek egyik legnagyobb félelme a kudarctól való félelem. Emiatt sokan bele sem mernek kezdeni valamibe, amit egyébként szeretnének csinálni. Fontos megtanulnunk, hogy a kudarc a sikerhez vezető út!
Most pedig menjünk vissza a kezdő kérdéshez. Ismét gondolj egy hibádra! De most vizsgáld meg, hogy milyen tanítást hordozott?
Érdemes megtanulni egy pozitív szemüvegen keresztül nézni a hibáinkat, mert sokkal stresszmentesebb életet élhetünk mind a munkahelyünkön, mind a magánéletben.
Amióta a hibáimra másként tekintek, sokkal boldogabbak a mindennapjaim. A tanítási folyamatba is beépítettem, az óráim hatékonyabbak, a diákok pedig motiváltak lettek. Próbálom nekik is továbbadni, hogy nem az a hiba, ha elrontom, elbukok, kudarc ér… Hanem az, ha nem javítom ki, nem állok fel, nem megyek tovább, és nem tanulok belőle.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez ezen a linken keresztül.
Felhasznált szakmai tartalom
- Sah, P., Faber, E., Lopez De Armentia, L., Power, J. (2003). Az Amygdaloid komplex: Anatómia és élettan. Physiological Reviews, 83(3), 803-834.
További felhasznált szakirodalom érhető el itt, itt és itt.
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
