Sütik kezelés
A részletekért látogass el az "Adatvédelem" oldalra.
Budapestre költöztem az új évtizeddel. Bár nem egy kisvárosból, ahol ismeretlen lenne a reggeli dugó, a délutáni tömeg vagy a felgyorsult élet fogalma, a főváros mégis felkavarta és újrarendezésre kényszerítette az életemet. Varga Gréta írása – a kávéd mellé. [Ír kávé – helyben fogyasztva]
Az előző városomban megtanultam lelassult életet élni. Rutinjaim, egyfajta rituáléim voltak, amelyek segítettek relaxált állapotban indítani a napot, és relaxált állapotban fejezni be. Eleje és vége volt a napoknak, és nemcsak testben, lélekben is átéltem azokat. Az idő a bioritmusommal egy ütemben haladt.
Lassú esték után a lassú reggelek
Reggelente fél órát autóztam a munkahelyemre, a felkelő nap színeinek kíséretében, egy lejátszási listával, amely ezerszer ismételve sem veszített az élvezeti értékéből. Ez a fél óra énidő volt nekem.
Megérkeztem benne a jelenbe, a mába, akár késve, akár időben indultam el.
Este a lemenő nap piros és lila színei vittek haza. Megálltam egy bolt előtt, mindig ugyanott, és a parkolóban elidőztem az égi látványon, amelynek teret engedett az alföldi horizont. Néztem, ahogy az autók sziluettje feketén rohan át rajta. Majd néztem éjszaka is, elalvás előtt a harmadik emeleti magasból. A csillagokat, vagy a sötét alapon a még sötétebb felhőfoltokat. Megnyugtatott az a perspektíva, amelyet a távolságuk, a nagyságuk és az elérhetetlenségük adott. Az élet gondjait aprónak éreztem a látószögükből.
Rohanó esték után a rohanó reggelek
Budapesten három hét után tűnt fel, hogy egyszer sem láttam az eget. Átrohantak a fejem felett a napok, és néha támpont nélkül álltam, gondolkodóba esve, hogy hányadik napot írunk pontosan.
Reggelente autó helyett fél órát tömegközlekedtem. 2 megálló metró, 6 megálló villamos, 2 megálló villamos, 3 megálló villamos. A rituális lejátszási listám megszokott dallamát a zsongó tömeg monoton hangja vette át. Csőlátásszerűen néztem keresztül az embereken, keresve a rést közöttük, hogy hamarabb átérjek a téren az átszálláshoz.
Az értékes időt pazarolva szórta háta mögé a rohanó város. Teljesítményt, gyorsaságot, eredményeket várt. Nem volt idő az énre, nem volt idő a gondolatokra. Agymosottként sodródtam az emberek mellett reggelente, elfelejtett éjszakai álmokkal, félretolt nappali ábrándokkal. Ha maradtak is volna bennem értelmes gondolatfoszlányok, a pályaudvar aluljárójában rendíthetetlenül álló vallási fanatikus bácsi, Google-fordítóval felolvasott büntető ítéletei biztosan kimosták volna belőlem azokat.
Mégis van az a rés a tömegen…
Aztán egyik nap azon kaptam magam, hogy késik a villamos, és én a szél mozgásán elúsztatva a szemem azon gondolkodom, vajon milyen idő lehet ott, ahonnan eljöttem. Aztán a Széll Kálmán téren egy utcazenész fiú az egykori lejátszási listámból énekelt. A hangja visszarepített a lelassult reggelekbe, és vágyakozni kezdtem utána, hogy valaki postázza utánam azt az életritmust, amelyet tudatos döntéseken keresztül alakítottam ki magamnak.
Az utcazenészek a slow mozgalom apostolai.
Egyetlen változás is nehéz, a lakhelyváltás pedig az élet minden területén változásokat, és a változásokkal veszteségeket von maga után. Ahogy az életünk tovább halad, és egy új periódus kezdődik, kicserélődnek helyek, emberek, terek körülöttünk. Az újért lemondunk a régiről, hogy meghaladva az addigit, valami számunkra felemelőbbet érhessünk el.
Jobbra, többre, magasabbra törekszünk, amíg hajt minket az élet, és a főváros teljesítménynyomásában sem szabadna elfelejtenünk, hogy eredetileg a célunk az volt, hogy ez a jobb a saját életünkben váljon kézzel foghatóvá.
Néha lehetünk önzők, és van, hogy létszükséglet énközpontúnak lenni.
Számít, ki van melletted
Pszichológusként egyre otthonosabban mozgok a lélek világában. Mégis magába rántott a nagyvárosi spirál, amely egyre távolabb sodort önmagamtól, és amelyből a párom tanácsai mozdítottak vissza egy egészségesebb pályára.
Miközben jársz a városban, figyelj olyan hangokra, amiket egyébként nem hallanál meg.
Másnap meghallottam a mellettem sétáló emberek kabátjának suhogását, a lapostalpú cipők rövid csusszanását az utcaköveken, a galambok szárnyainak suhanását. Hangokat, amelyek eddig is körbevettek, de nem érték el az észlelési küszöbömet.
Színházi sajtos perecet vettem, és végighallgattam a Széll Kálmán téren, ahogy eljátssza az utcazenész fiú a régi reggeleim dalát. Aztán elindultam, és felmondtam a munkahelyemen. Egy hónappal bölcsebben már olyan munkahelyet választottam, ahova befér az egykor lelassult életem.
Budapest, a sajátos tanítómester
Budapest ráébresztett, hogy az élet túl rövid a rohanáshoz. Olyan intenzitással nyomta az arcomba az ingereket, hogy nem volt időm alkalmazkodni azokhoz. Talán lassan, finoman adagolva az egyre nagyobb dózisokat észre sem veszem, hogy már nincs időm magamra. Lassan kikopott volna a napjaimból az olvasás, majd az írás, egyre több találkozóm mondtam volna le a barátnőimmel, elfelejtettem volna a kedvenc reggeli és esti dalaimat, és azt, hogy a fejem felett feszül egy ég, amely más perspektívát mutat.
Így azonban túl nagy volt a kontraszt. A nyomás alatt egyre feszültebbé és nyugtalanabbá váltam. Hisztisebbé, mint valaha. A dackorszakot megszégyenítő indulattal követeltem vissza azt, ami jár: az énidőt. Magamnak magamat.
Belső Egyensúly Teszt — Ingyenes Önismereti kérdőív
Ez a rövid, de mélyreható teszt segít felmérni, milyen gyakran éled meg a tudatos jelenlét állapotát, és hogy milyen gyorsan találod meg újra a belső középpontodat, ha megpróbálnak magukkal sodorni az életed viharai – a stressz, a szorongás stb.
Ha valaha is érezted már, hogy bizonyos helyzetekben kizökkensz a belső egyensúlyodból, vagy éppen azt keresed, hogyan térhetsz vissza gyorsabban a békés, kiegyensúlyozott állapotodba, akkor ez neked szól!
