A poszttraumás növekedés a komoly kihívást jelentő életkrízisekkel való küzdelem eredményeként bekövetkező pozitív változás tapasztalata.
Poszttramuás növekedés fogalma
A poszttraumás növekedés a pozitív pszichológia által meghatározott fogalom, amely során az egyének pozitív pszichológiai átalakuláson mennek keresztül a kihívást jelentő élettapasztalatok után. Így a téma újabban a pozitív pszichológiai szemléletmódot képviselők érdeklődési körébe került, akik hangsúlyozzák, hogy veszteségeink, kríziseink nemcsak azt teszik lehetővé, hogy erőinket koncentrálva a konkrét helyzeten túljussunk, hanem lehetőséget kínálnak pozitív személyiségváltozásra is.
A súlyosan megrázó események fellazíthatják a felnőttkorra már megmerevedett személyiségstruktúrát, és bár mindenféle külső és belső szenvedés útján és árán, de lehetőséget teremthetnek valami újra. Ezt a traumafeldolgozás által indukált fejlődést nevezi Tedeschi és Calhoun (1996) poszttraumás növekedésnek, ami „a komoly kihívást jelentő életkrízisekkel való küzdelem eredményeként bekövetkező pozitív változás tapasztalata” (Kulcsár, 2005, 37. o).
A poszttraumás növekedés összetevői
A klinikusok és kutatók az észlelt előnyt három fő területen azonosították (Tedeschi & Calhoun, 1996). A súlyosan stresszkeltő élményekkel való szembesülés változást okoz
- önmagunk észlelésében (pl. a saját sérülékenység elfogadása mellett nagyobb énerő és magabiztosság megélése),
- interperszonális kapcsolatainkban (pl. a szociális kötelékek szorosabbá, melegebbé válása) és
- életszemléletünkben (pl. a prioritások megváltozása, spirituális fejlődés).
Személyes erő
Az egyének gyakran felfedezik a belső erő olyan tartalékát, amelyről nem is tudták, hogy birtokában vannak. A megpróbáltatásokkal való szembenézés és azok leküzdése elősegíti az ellenállóképességet és a bátorságot.
A prioritások újraértékelése
A trauma utáni növekedés gyakran az életcélok és értékek újraértékelésével jár. Az egyének átrendezhetik törekvéseiket, és arra összpontosíthatnak, ami igazán fontos számukra, kiemelve a személyes kapcsolatok fontosságának felértékelődését.
Az élet megbecsülése
A traumát túlélők gyakran fokozottabban értékelik az életet. Ez az újonnan felfedezett perspektíva a jelen pillanat iránti mélyebb elkötelezettséghez és hálához vezethet.
Viktor Frankl és Edith Eva Eger
A poszttraumás növekedésről beszélve megkerülhetetlen Viktor Frankl és Edith Eva Eger neve, története és az általuk képviselt nézőpont.
Viktor Frankl, a holokauszt túlélője és neves pszichiáter fejlesztette ki a logoterápiát, egy jelentésközpontú pszichoterápiás megközelítést. Franklt koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatai vezették arra, hogy felismerje az értelem megtalálásának átalakító erejét – még a legszörnyűbb körülmények között is.
A logoterápia azt állítja, hogy az elsődleges emberi késztetés az értelem keresése. Frankl úgy vélte, hogy az egyének szinte bármilyen „hogyan”-t képesek elviselni, ha van egy meggyőző „miért”-jük. A poszttraumás növekedés kontextusában a traumát követő értelemkeresés kulcsfontosságú tényezővé válik a pozitív pszichológiai növekedés elősegítésében.
Edith Eva Eger, aki szintén holokauszt-túlélő és Viktor Frankl tanítványa, a poszttraumás növekedés alapelveit példázza. A döntés című könyvében Eger megosztja a túlélés, a megbocsátás és a gyógyulás útját, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy az ember megválassza, hogyan reagál a megpróbáltatásokra.
Eger elbeszélése összhangban van a logoterápia alapelveivel, a választás ereje mellett érvel, és amellett, hogy még a legsötétebb pillanatokban is képesek vagyunk értelmet találni. Története tanúságtételként szolgál az élet értelmközpontú megközelítésében rejlő átalakító potenciálról.
Felhasznált szakirodalom
- Kovács, É., Balog, P., Preisz, L. (2012). A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív pszichometriai mutatói hazai mintán = Psychometric characteristics of the Posttraumatic Growth Inventory in a Hungarian sample. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 13(1), 57-84.
- Frankl, V. E. (2022). Az élet értelméről.
- Eger, E. E. (2017). A döntés.