Párválasztási szokásaink komplexek, és általában mélyebbre nyúlnak, mint gondolnánk. Így szüleink, nagyszüleink nem tudatosan átvett mintázatait is beépítjük a gondolkodásunkba és a viselkedésünkbe. Ezeket gyakran nehéz felismernünk, és szükség esetén felülírnunk. Ezeken felül persze még egy-egy társadalmi szintű tévhitbe vagy ideálba is belefuthatunk, ami megint csak eltéríthet minket a célunktól. És hogy mi is ez a cél? Az, hogy olyan párt találjunk, aki számunkra megfelelő; akivel mi ki tudjuk alakítani a kiegyensúlyozott párkapcsolatot. Varga Réka pszichológus írása – a limonádéd mellé. [LIMONÁDÉ]
Akár a lelki társak, akár a tolerancia, akár a mély barátságon alapuló párkapcsolat hívei vagyunk, mindenképpen érdemes figyelembe vennünk, hogy az igazán jól működő kapcsolatok sem a tökéletességen alapszanak.
A telefonunkat, tévénket, laptopunkat nézve egyre jobban bele tudunk merülni egy olyan világba, ahol a párkapcsolati nehézségek csak a saját életünkben és persze a sorozatokban jelennek meg. Látszólag bezzeg minden ismerősünk tökéletes, gondtalan életet él. A „bármit elérhetsz, csak akarnod kell” mentalitás egyre elterjedtebb, és bár nagyon sok haszna van, időnként akár irreális elvárásokat is támaszthat bennünk. Ha te is folyamatosan azon kapod magad, hogy csekkolod a közösségi médiát, vagy szorongást érzel az ismerőseid képeit nézve, akkor érdemes ide kattintanod!
Van-e tökéletesség, ha érzelmi kapcsolatokról beszélünk?
Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük.
Született feleségek sorozat
A Született feleségek ezen idézete nem túl optimista, ha kiegyensúlyozott párkapcsolatról van szó, de vajon beszélhetünk-e egyáltalán tökéletességről?
Valószínűleg nem. A brit pszichoanalitikus D. W. Winnicott fogalmazta meg először az „elég jó anya” fogalmát. Ezzel kifejezve, hogy még egy ilyen szimbiotikus kapcsolatban sem kivitelezhető a tökéletesség. Így, ha ezt vesszük figyelembe, a tökéletesség hajszolása a párkeresésnél is irreális elvárás.
Ellenben az „elég jó pár” megtalálása már egy reális és tudatos vágy lehet.
Az otthonról hozott vagy útközben szerzett tévhitek legyőzésének első lépcsőfoka azok felismerése. Ha tudatosítod, hogy elvárásaid nem feltétlenül hasznosak számodra, akkor lehetőséged lesz újabb utakat találnod.
A boldog párkapcsolat tévhitei…
Íme 3 tévhit, amelyeket ideje újragondolnunk, ha a „tökéletes” párkapcsolatról gondolkozunk.
1. Ha nem akarsz mindig vele lenni, akkor nem is szereted eléggé!
Egy egészséges párkapcsolatban nem megszüntetjük az előző életünket, hanem kibővítjük, hogy a másik is beleférjen. Aminek persze időnként az is hozadéka lehet, hogy más elfoglaltságainkból valamennyit le kell mondanunk. A kezdeti mézeshetek fázisában nagyon is természetes, hogy annyi időt töltenek együtt a párok, amennyit csak tudnak. Minden új, érdekes, lehengerlő.
Azonban, ahogy ez véget ér, mégiscsak irreális elvárni a másiktól (vagy magunktól), hogy az összes szabad percét csak egy emberrel tölthesse. Könnyen romboló hatása lehetne annak, ha társunkat erőteljesen magunkhoz láncolnánk. A szimbiotikus állapotban úszkálást persze eleinte természetes, ha nehéz hátrahagyni, de ez nem jár együtt a másik elvesztésével.
Az az elvárás, hogy a másik majd teljesen hátat fordít előző életének, többnyire csak konfliktus forrása lehet.
Azért, mert egyikőtök, vagy éppen mindkettőtök értékeli a saját barátaival, családjával, vagy pont hogy önmagával egyedül eltöltött időt, még nem lesz kevésbé fontos a párkapcsolat. Teljesen rendben van, ha a pár tagjai olyan tevékenységeket vagy programokat is szívesen szerveznek, ahol a másik nincs ott. Egy kiegyensúlyozott párkapcsolat szerencsére bőven elbír annyit, hogy egy csajos wellnessezés, vagy egy pasis horgász hétvége (vagy akár fordítva 😉 ) ne jelentse a végét.
2. Ha veszekedtek / nem értetek egyet mindenben, akkor az már nem is jó párkapcsolat!
Fundamentális kérdésekben nem árt az egyetértés. Természetesen befolyásolja a kapcsolatot, ha például egyikőtök pontosan tudja, hogy más országba költözne élete további részére, míg a másik maradna. Esetleg egyikőtök tökéletesen tudja, hogy nem akar gyereket, míg a másiknak minden vágya, hogy végre összejöjjön. Az életünket ilyen mértékben és minőségben érintő kérdésekben fontos és szükséges az egyetértés!
Ellenben az elég irreális elvárás, hogy mindenben folyamatosan egyetértsetek. Teljesen rendben van, ha vannak olyan személyes célok is az életetekben, amelyek nem biztos, hogy a partnereteknek is ugyanolyan fontosak vagy értelmesek.
A párkapcsolat kiegyensúlyozottságát nem az befolyásolja, hogy hányszor nem értetek egyet, hanem hogy hogyan kezelitek a konfliktusokat!
A cél legyen inkább az érzelmeinkről való minél pontosabb kommunikáció, és egymás elfogadására való fókuszálás. Bár időnként akaratlanul is hajlamosak vagyunk bolhából elefántot csinálni, két lépést hátrálva a helyzettől érdemes megkérdezni magunktól, hogy: „Tényleg olyan fontos, hogy ebben ő is azt akarja, amit én?” ; „Működne a kapcsolatunk megfelelően akkor is, ha ebben különböznénk?”.
3. Ha határokat fektetsz le, akkor nem is akarod igazán az életed részeként!
Manapság szeretünk határok nélkül gondolni a világra. Pedig kétségkívül mind fizikai, mind érzelmi határaink is fontosak. Ezek a határok befolyásolnak minket abban, hogy mi az, amire azt mondjuk „NEM”, mi az, ami „ÉN” vagyok, és hol kezdődik a „MÁSIK”. Vannak persze, akik szeretnek (főleg az elején) mélyen elmerülni a másikban, és élete minden területébe bevonódni, ami persze nem probléma, amíg mindkét félnek kényelmes, és nem jár együtt a másik felnőtt döntési jogába való belenyúlással. De kiegyensúlyozott marad az a párkapcsolat is, amelyik nem folyik bele a másik teljes életébe.
Ha igénylünk saját baráti társaságot, saját külön életcélokat, még ugyanúgy lehetünk érzelmileg elkötelezettek.
Irreális elvárás két embertől, hogy teljesen egymásba elmerülve, szimbiózisban éljék le életüket. Önmagunk teljes feladása, vagy pont a másik gúzsba kötése csak átmeneti sebtapasz egy mély problémára. És hogyan ismerjük fel saját határainkat? Hát általában úgy, hogy átlépjük őket! De legalábbis megközelítjük azt. Az ezt követő bánat, bűntudat vagy egyéb negatív érzelmek pedig jelzik, hogy most nem a jó lépést tettük meg.
Ez a felismerés motiválhat minket arra, hogy a későbbiekben hamarabb felismerjük, meddig komfortos számunkra a helyzet. Teljesen rendben van, ha kompromisszumokat kötünk a másikkal, és akkora teret engedünk egymásnak, amekkora mindkettőnket boldoggá tesz. A határok persze az élet és a párkapcsolat előrehaladásával változhatnak, így lehetőséget adva az alkalmazkodásra.
A boldog párkapcsolat fenntartása folyamatos munka, ám természetesen ezen lehet minél jobb hangulatban együtt dolgozni. Íme 5 gyakorlat, amivel még kiegyensúlyozottabbá teheted a párkapcsolatodat!
Ha pedig még többet szeretnél foglalkozni a köztetek lévő intimitás fejlesztésével, akkor ez a 36 kérdés közelebb hozhat titeket!
Felhasznált szakmai tartalom
- Arriaga, X. B., Agnew, C. R. (2001): Being commited: Affective, cognitive, and conative components og a relationship commitment. Personality and Social Psychology Bulletin, 27, 1190-1203.
- Sternberg, R. J., & Barnes, M. L. (1989): The psychology of love. Yale University Press.
- További felhasznált tartalmak elérhetőek itt és itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
