Általában jutalmazással vagy büntetéssel próbáljuk motiválni a gyereket, ha szeretnénk rávenni, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk (gondolunk itt olyan elvetemült kérésekre, mint hogy öltözzön fel reggel), vagy pont, hogy ne csinálja azt, amit mi nem szeretnénk (pl. ne rohangáljon sáros cipővel a nappaliban). Habár az esetek nagy részében ezekkel valóban elérjük, amit szeretnénk, vannak azonban olyan hátrányai, amelyek miatt érdemes lehet más szemléletmódot alkalmazni. Milyen lehetőségünk van, ha nem szeretnénk hagyományosan jutalmazni és büntetni a gyermekünket? Mit is takar a pozitív fegyelmezés kifejezés, és hogyan lehet alkalmazni a gyakorlatban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Nagyné Ocsenás Dorottya pszichológus írása.
Nem sokat gondolkodtam a jutalmazás-büntetés helyénvalóságán a gyermeknevelésben, amíg nem találkoztam egy olyan szülőpárossal, akik ezt nem alkalmazzák. Hiszen általában inkább az a kérdés, hogyan és mivel jutalmazzuk vagy büntessük a gyerekeket, nem pedig az, hogy egyáltalán tegyük-e ezt.
Van a családunkban egy két és fél éves kislány, akinek sokat vagyok a társaságában. Így tűnt fel nekem az a furcsa jelenség, hogy a szülei mindent átgondoltan, türelmesen (de határozottan) elmagyaráznak neki, különösen, ha szeretnék elérni, hogy csináljon vagy ne csináljon valamit.
Mondok egy példát: ha azt szerette volna az anyukája, hogy elpakolja a játékait, amivel játszott, akkor elkezdte neki mondani, hogy „Gyere, pakoljuk össze, mert nincs hely a többi játéknak, látod? Meg ha itt marad a földön, akkor rá fogsz lépni, és az neked fájni fog.” Mindezt ahelyett, hogy egyszerűen csak azt mondta volna: „Addig nem játszhatsz mással, amíg ezt el nem pakoltad!” vagy „Ha elpakolod, akkor játszom veled.”
És mi lett ennek az eredménye?
Ahogy teltek a hetek-hónapok, azt tapasztaltam, hogy a gyerek önállóan vagy első kérésre elkezdett elpakolni maga után. Vagy ha rátört a hiszti, akkor is elkezdte szépen mondogatni, hogy mi a baja, ő mit szeretett volna, és ezzel meg is nyugtatta magát.
Ez vezetett rá arra, hogy beleássam magam a témába – vajon van módszer, ami jobban működik a jutalmazás-büntetés alkalmazásánál?
A fegyelmezés nem egyenlő a jutalmazással és büntetéssel!
Kezdjük az elején: egyáltalán működik a jutalmazás és a büntetés a gyerekeknél? El lehet érni vele, amit szeretnénk? A válasz erre az, hogy: igen, ezek a módszerek hatásosak. 🙂
Nem hiába alkalmazzuk a büntetést a mai napig alapértelmezés-szerűen.
Hiszen, ha a gyerek rendetlenkedik, aztán kap valami büntetést, pl. beállítjuk a sarokba, elvesszük a játékát, vagy megtiltjuk neki, hogy áthívja a barátait, akkor utána nagy valószínűséggel megpróbálja elkerülni a büntetést.
Vagy ha éppen reggel iskolába, óvodába menet előtt nem akar felöltözni, de ígérünk neki valamit, például hogy kap egy csokit a reggelije mellé, ha gyorsan felöltözik, akkor hajlandó lesz elkezdeni felvenni a ruháit.
De ha működnek, akkor mégis mi a probléma?
Bár a gyerekek a jutalmazás és büntetés ígéretére (nagyobb eséllyel) megcsinálják, amit mi kérünk tőlük, emögött az áll, hogy nekünk, a szüleiknek szeretnének megfelelni. Nem azért csinálják (vagy nem csinálják) az adott dolgot, mert tudják, hogy az nekik jó vagy rossz, hanem mert a szüleik elvárásainak megfelelő.
A büntetés négy következménye
- Neheztelés – „Ez igazságtalanság! A felnőttekben nem szabad megbízni!”
- Bosszú – „Most ők a nyerők, de majd bosszút állok én!”
- Lázadás – „Pont az ellenkezőjét fogom csinálni, csak hogy megmutassam, nem kell úgy élnem, ahogy ők mondják.”
- Visszahúzódás
- Rejtőzködés – „Legközelebb nem kapnak rajta.”
- Csökkent önértékelés – „Hitvány ember vagyok.”
A gyerekek nem azért viselkednek rosszul, mert ők rosszak. Hanem azért, mert nekik valamire szükségük van. Valami olyanra, amit nem tudnak megfelelően kifejezni. Például a 4-5 éves gyerek a kistesó érkezésénél nem azért kezd el pici babaként viselkedni (bepisil, sokat sír stb.), mert ezzel minket akar idegesíteni, hanem mert fél, hogy őt már kevésbé szeretik a szülei, hogy ő már kevésbé fontos. Ezért jön a regresszió, és csúszik vissza babába, mert ő is arra a figyelemre, gondoskodásra vágyik, amit a kistesó kap, vagy amit ő kapott a tesó előtt.
A büntetéssel még fokozunk az ő rossz érzéseiken, és megerősítjük bennük azokat, amelyek miatt eleve megjelent a rossz viselkedés.
Mi a helyzet a dicsérettel?
A dicséretre nem feltétlen szoktunk fegyelmezési eszközként gondolni, pedig az is ide tartozik, ugyanis a dicséret az szóbeli jutalom. A dicséret hatására javulhat a gyerekek viselkedése, azonban emiatt sokszor elismerés-függővé válhatnak, akik állandóan mások kedvét keresik, és az önértékelésük mások véleményétől függ. Azonban nem kell megijedni, a dicséretet lehet megfelelően alkalmazni!
1. Kérdezz!
Ahelyett, hogy megdicséred, hogy milyen szépen, ügyesen rajzol, kérdezgesd, hogy mit lehet látni a rajzon, miért ezt vagy azt a színt használta stb.
2. Használj leírást!
Ahelyett, hogy azt mondod neki, hogy „Jaj, de szépet rajzoltál!”, inkább írd le, amit látsz a rajzon. Pl. „Milyen sok szín van ezen a rajzon!”
3. Kapcsolódj hozzá, nevezd meg az érzéseit!
Megteheted például a következő módon: „Látom, hogy boldog vagy, amiért elkészültél ezzel a rajzzal! Én is nagyon örülök neki!”
4. Bátorítsd!
Ne az eredményt dicsérd, hanem az erőfeszítést hangsúlyozd. Pl. ahelyett, hogy kiemeled, hogy milyen szépen sikerült a rajz, inkább érdemes úgy fogalmazni: „Látom, nagyon figyeltél, hogy egyenesek legyenek a vonalak.” vagy „Láttam, hogy milyen alaposan figyeltél arra, hogy minden színt felhasználj.”
A bátorítás akkor is fontos, amikor valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna! (Vagy akár ahogy te szeretted volna!) Ha egy dolgozatra nem olyan jegyet kapott, amilyet várt, akkor el lehet neki mondani, hogy „Láttam, milyen keményen tanultál erre a dolgozatra. Biztosan nagyon nehéz volt.”
Hosszú távon a bátorítás arra neveli a gyermeket, hogy ne csak az eredményeire legyen büszke (ami sokszor külső tényezőktől függ), hanem arra is, hogy ő mennyi munkát fektetett bele!
Szóval, ha nemcsak azt szeretnénk, hogy engedelmeskedjen nekünk a gyerek, hanem fontos az is, hogy fejlődjön a felelősségtudata, a problémamegoldó és együttműködési készsége, és hogy ne csak azért cselekedjen, hogy nekünk megfeleljen, akkor érdemes a pozitív fegyelmezés felé fordulnunk.
Mi is az a pozitív fegyelmezés?
A pozitív fegyelmezés egy olyan szemléletmód, amely az együttműködésen és a kölcsönös tiszteleten alapul. Nem megalázó sem a gyerekek, sem a felnőttek számára.
A pozitív fegyelmezés egyik legfontosabb alapgondolata, amelyet meg kell értenünk, az, hogy a gyerekek sokkal szívesebben követnek olyan szabályokat, amelyek lefektetésében ők maguk is részt vettek. Így egészséges önképpel rendelkező, hatékony döntéshozókká válnak, miközben megtanulják, miképpen válhatnak egy család, egy osztályközösség, valamint a társadalom hasznos és közreműködő tagjaivá. „
– Jane Nelsen
Igen, értem, hogy ez szépen és jól hangzik, de felmerülhet benned a kérdés, hogyan is lehetséges ezt elérni?
A pozitív fegyelmezés eszközei
- Számoljuk fel a büntetést!
- Számoljuk fel az engedékenységet!
- Legyünk egyszerre emberségesek és határozottak!
- Adjunk alkalmat a gyerekeknek arra, hogy kialakuljon bennük a hét kulcsfontosságú megélés és készség!
- Óvakodjunk attól, ami már bevált (a büntetésnek negatív hosszú távú következményei vannak)!
- Hagyjunk fel azzal az ésszerűtlen elképzeléssel, hogy ahhoz, hogy a gyerekek jobban viselkedjenek, először el kell érnünk, hogy rosszabbul érezzék magukat!
- Vonjuk be a gyerekeket a határok felállításába!
- Tegyünk fel érdeklődő kérdéseket!
- A gyerekkel beszéljünk emberséges, kedves és határozott stílusban!
A gyermek önállósága
Lényeges eleme a pozitív fegyelmezésnek, hogy hagyni kell a gyermeket, hogy elkövesse a saját hibáit, mert így tud felelősséget tanulni. Ha mindig, mindenről gondoskodunk helyette, akkor nehezebben tanulja meg, hogyan gondoskodjon önmagáról és a számára fontos dolgokról.
Például, ha a kamaszkorú lányunk össze-vissza hajigálja a ruháit, akkor ne szedjük össze helyette mosás előtt. Csak azt mossuk ki, ami a szennyeskosárban van. Amikor majd nagyon kell neki pont az a felső, de nincs kimosva, akkor először megpróbál rávenni, hogy mossuk ki neki, vagy tegyünk be miatta egy mosást. Itt fontos tartani magunkat ahhoz, amit előtte elhatároztunk, és kedvesen, de határozottan elmondani neki, hogy sajnos nem tette be a kosárba a ruháját, ezért most nem mossuk ki, csak a következő mosáskor. Előbb-utóbb néhány ilyen eset után a ruhái mágikusan be fognak kerülni a szennyeskosárba.
Ebben az esetben az is fontos, hogy nem mi büntettük, hanem a tettei következménye miatt érte őt kellemetlenség.
Bármiben is határozzuk el, hogy innentől nem mentjük fel gyermekünket a tetteinek természetes következményeitől, lényeges, hogy erről neki is szóljunk.
Közöld vele, hogy bízol benne, hogy képes felelősséget vállalni a saját ruháiért / tízóraijáért / játékaiért stb.
Úgy gondolom, evidens, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek kivételt képeznek ebben az esetben.
- Veszélyes helyzetek: amikor a gyerek testi épségét veszélyezteti a természetes következmény, pl. ne nyúljon a konnektorba.
- Amikor a természetes következmény másoknak okoz kárt: pl. ha a gyerek valaki más autóját szeretné megdobálni kővel.
- Ha nem zavarja a gyereket a természetes következmény: pl. ennie kell zöldséget reggelire.
Ez esetben továbbra is fontos a tisztelet, és elmagyarázni a gyereknek az ő szintjén, hogy miért fontos ezeket a szabályokat betartania.
Hogyan beszélj a gyerekkel?
A pozitív fegyelmezés nagy hangsúlyt helyez arra, hogy hogyan kommunikálunk a gyermekkel. Két lényeges elem van: a kedvesség (ebben benne van a tisztelet is) és a határozottság.
1. Hogyan lehetsz határozott?
A határozottság azt takarja, hogy ha elköteleztük magunkat valami mellett, akkor tartsuk is magunkat hozzá. Akkor is, ha a gyerek éppen üvöltve sír. Ne adjuk be a derekunkat a kiskutya-szemeknek, a könyörgésnek és a hisztinek, akkor sem, ha ez nagyon nehéz. Ilyen esetben meg kell acéloznunk magunkat, és kitartani eredeti elképzeléseink mellett.
2. Hogyan legyél kedves?
A határozottsággal egyetemben az is nagyon fontos, hogy még ilyenkor is érezze a gyerek, hogy szeretjük, hogy figyelünk rá, és hogy az ő érzései, az ő helyzete is fontos a számunkra.
Próbáld meg az ő szemszögéből átgondolni a történteket, és tudasd vele, hogy megérted az ő érzéseit!
Például, ha azért hisztizik a boltban, mert nagyon meg akarja venni a hatszáznyolcvan-harmadik műanyag bábut, akkor elmondhatod neki, hogy „Megértem, hogy bánt téged, hogy nem vesszük meg ezt a bábut.” Fontos, hogy tudassuk vele, hogy az érzései elfogadhatóak, érthetőek. Mert nem az lényeg, hogy mit érez, hanem hogy mit kezd azzal az érzéssel!
Fontos az is, hogy saját érzéseinket (a gyermek szintjén) ne szégyelljük kommunikálni előtte. Ha szomorú, feszült vagy mérges vagy, jó példát tudsz azzal is mutatni a gyermeknek, hogy megmondod neki, hogy „Most ideges vagyok, mert nehéz napom volt a munkában.” Nagyon lényeges viszont, hogy ne osszunk meg vele olyat, amire még nem érett, vagy ami nem tartozik rá. Azt viszont jó, ha megfogalmazzuk, hogy mit teszünk a feszültségünk oldása érdekében, illetve hogy semmiképp nem szeretnénk rajta kitölteni.
Mire van szükséged szülőként?
A határozottság semmiképpen sem azt jelenti, hogy kiabálnunk kell a gyermekkel, vagy felemelnünk a hangunkat. A legjobb, ha nyugodtak tudunk maradni ebben a helyzetben… de ez nyilván borzasztó nehéz.
Ilyen esetben sokat segíthet, ha megjutalmazod magadat, miután sikerrel jártál (nyugodt tudtál maradni legalább külsőleg 🙂 ). Ígérd meg magadnak, hogy ha ennek vége, nyugodtan leülsz meginni egy csésze teát (vagy bármi mást, amit te szeretsz). Vagy vegyél egy füzetet, és minden sikeres helyzet után ragassz bele egy matricát!
Nagyon fontos a töltekezés! Hiszen lemerülten, fáradtan sokkal nehezebb kedvesnek és határozottnak is lenni. Ne felejts el magadnak is adni. 🙂
Felhasznált szakmai tartalom
- Nelsen, J. (2013). Pozitív fegyelmezés. Budapest: Reneszánsz Könyvkiadó.
További tartalmakat a témában olvashatsz itt, itt és itt.
Nagyné Ocsenás Dorottya
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
