Súlyosabb evészavarról akkor beszélünk, ha valakinek kóros mértékű, akár az egész életvezetésén eluralkodó vágya alakul ki aziránt, hogy ne hízzon.
Evészavar fogalma
Az evészavarok kialakulásában biológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális tényezők egyaránt szerepet játszanak.
Anorexia nervosa
Az anorexia szélsőséges mértékű, szándékos fogyással járó evészavar, amelyben az egyén legkisebb normális súlyának legalább 15 százalékát elveszíti. Az anorexia a tartós táplálékmegvonás következtében fellépő kóros soványság.
Leggyakrabban fogyókúrával kezdődik, amellyel (vélt vagy valós) kisebb súlyfeleslegtől szeretne megszabadulni a személy, ám a beinduló testi változásokat már nem képes kontrollálni.
Ennek oka egyrészről biológiai, másrészről pedig a folyamatosan fennálló kóros félelem az elhízástól (súlyfóbia), illetve a saját test irreális észlelése (testképzavar), ami további táplálékmegvonásra késztet. A fogyás már szemmel is jól látható, idővel eléri a kóros soványságot, nőknél emiatt elmarad a menstruáció, és az alultápláltság miatt komoly, akár visszafordíthatatlan betegségek, legsúlyosabb esetben halál következik be.
Ez a betegség a testi változások szemmelláthatósága miatt idővel észrevehető, és mivel önmagától csak nagyon ritkán gyógyul, ezért fontos, hogy orvosi és pszichoterápiás kezelésre hajlandó legyen a személy. Sajnos ezt nem könnyű elérni, mivel általában nem jár betegségtudattal.
Bulimia nervosa
A bulimia evészavar, amelyben a rohamszerű falást (rövid idő alatt nagy mennyiségű étel elfogyasztása) purgálási próbálkozások: önhánytatás, hashajtók alkalmazása követi. A bulimia alapmotivációjában hasonlít az anorexiára (kóros félelem az elhízástól), ám
felismerése sokkal nehezebb, mert általában normális testsúllyal jár.
Meghatározó alaptünete a kontrollvesztés érzésével járó falásroham, majd az ezt követő bűntudat, szorongás. Az evésrohamot gyakran követi a bevitt hatalmas mennyiségű tápláléktól való megszabadulási kísérlet (önhánytatás, hashajtózás).
Komoly egészségkárosító hatásai lehetnek, mert a szervezetet nagyon megterheli a hatalmas mennyiségű étel elfogyasztása, és az azt követő megszabadulási kísérletek. A fogzománc kopása, a hasfal, a gyomor sérülése, a nyelőcső fájdalmas gyulladása léphet fel, a hashajtók miatt nagyon lecsökkent káliumszint pedig akár szívritmuszavart is előidézhet.
Az anorexiánál gyakoribb és némileg könnyebben gyógyítható betegség, mert – bár a beteg sokáig igyekszik titkolni állapotát – a segíteni szándékozók iránt könnyebben alakul ki bizalom, és a betegség belátása is inkább megtörténik.
Orthorexia nervosa
Az orthorexia még nem számít önálló nozológiai egységnek. Klinikai tapasztalatok alapján írták le az evéssel kapcsolatos új kényszert, amelyben az étel minőségi aspektusa kerül a központba. Az étel íze és a hozzá kapcsolódó élvezet helyett a vélt egészségesség és az értékes tápanyagok szerepe válik fontossá.
Az egészséges ételekkel kapcsolatos megszállottság sok esetben ártatlan egészségtudatos, egészségmegőrző életmódként indul.
Szigorú önfegyelemmel jár, amely a morális felsőbbrendűségi érzéssel társul a más életmódot követő egyénekkel szemben. A leckéztető attitűd társas izolációhoz vezethet. Az egészséges táplálkozással kapcsolatos megszállottság, az ehhez társuló tervezés és kivitelezés, illetve az étel elfogyasztása igen jelentős időt vesz igénybe, és eluralja a személy életét.
Mértéktelen evés
Evészavar, amit olyan rendszeres epizódok jellemeznek, amely során az egyénre kontrollálatlan, kényszeres evésroham tör rá, abnormális mennyiségű étel elfogyasztásával, mely után nincs kompenzáló viselkedés.
Obesitas (Elhízás)
Az az állapot, amikor valaki legalább 30 százalékkal nehezebb a testalkata és magassága alapján normálisnak tekintett testsúlyánál.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E., Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- Bratman S. (1997): Orthorexia nervosa. Yoga Journal.
- N. Kollár K., Szabó É. (2004): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó.
- Nussbaum, A. M. (2013): A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Oriold és társai Kiadó, Budapest.
- Túry F., Szabó P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és abulimia nervosa. Budapest, Medicina.
- V. Márta, D.S. Szilvia, T. Ferenc (2013): Orthorexia nervosa és háttértényezői. Ideggyógyászati Szemle, 66, (7–8), 220–227.