Minden nap 24 órányi új élmény ér minket, minden egyes nap rengeteg emlékkel gazdagodunk. Emlékezetünk azonban csalóka, és nem minden számunkra kedves pillanatot tudunk később felidézni. Vajon hogyan lehet igazán – akár a hétköznapokban is – olyan élményeket teremteni, hogy sokáig emlékezzünk rájuk? Hogyan tudjuk minél könnyebben megőrizni az emlékeinket? Meik Wiking Az emlékteremtés művészete című könyvében erről ad hangulatos útmutatást. Ocsenás Dorottya pszichológus könyvajánlója.
Előfordult már veled, hogy átfutott a fejeden a gondolat, hogy „erre a pillanatra nem fogok emlékezni”, amikor egy kellemes, ám hétköznapi élményt éltél éppen meg? Lehet ez egy mindennapos reggeli búcsúzó csók a kedvesedtől munka előtt, egy igazán jóleső korty kávé íze, vagy egy kedves mosoly, amelyet egy bolti eladóval váltasz.
Velem gyakran megesik, hogy elmélkedem azon, mennyire sok apró dolgot felejtek el a mindennapok során, és ez a gondolat enyhe melankóliával tölt el.
Hiszen lehetetlen emlékezni minden egyes csókra, minden korty kávéra, minden kedves mosolyra és vidám pillanatra.
Nem marad meg mind, nem fogom tudni később elmondani, hogy például pontosan február 11-én miket láttam pillanatról pillanatra az utcán. Azt sem fogom tudni felidézni, hogy min gondolkodtam éppen, milyen hangokat hallottam, mit éreztem, vagy akár hogy mit is csináltam utána. Sőt, az is lehet, hogy magára a sétára sem fogok emlékezni.
Ez az érzés vezette a kezemet, mikor leemeltem a könyvesbolt polcáról Meik Wiking Az emlékteremtés művészete című könyvét.
Az emlékteremtés művészete
A könyv pontosan arról szól, amiről én reménykedtem, hogy szólni fog, mikor a kezembe vettem. Arról, hogy hogyan működik az emlékezetünk, és hogyan tegyük emlékezetesebbé a hétköznapjainkat.
A hétköznapokat is lehet még emlékezetesebbé tenni.
Meik Wiking boldogságkutató, rengeteget foglalkozik a témával. A boldog emlékeket kutatva előadásokat tart, és könyveket ír. Ezen felül persze sok-sok boldog emléket szerez. 🙂
Szemantikus és epizodikus emlékezet
Az emlékezetnek alapvetően két típusa van: a szemantikus és az epizodikus. A szemantikus emlékezeted tudja a választ az olyan kérdésekre, mint „Mi Franciaország fővárosa?” vagy „Ki Amerika elnöke?”, tehát az általános tudást tartalmazza. Az epizodikus (más néven önéletrajzi) emlékezet személyesebb, a saját emlékeidet raktározza. Például hogy mit ettél tegnap reggelire, vagy mi a kedvenc könyved.
Ebben a könyvben az epizodikus emlékezetről lesz szó. Ha tehát arra akarsz emlékezni, hogyan kell a „Macarena”-ra táncolni, vagy be akarod magolni a pí értékét tízezer tizedesjegyig, akkor sajnálom, de nem tudok segíteni.
– Meik Wiking
A könyv – és annak mintájára ez a cikk is – tehát teljes mértékben az epizodikus memóriáról szól, azaz arról, hogy hogyan teremtsünk emlékeket, és hogyan őrizzük meg azokat.
Boldog emlékek
A norvég Boldogságkutató Intézet egy átfogó kutatást hajtott végre, amelynek célja a boldog emlékek feltérképezése volt. Több, mint 1000 emberrel vettek fel interjút, amelyben arra kérték őket, hogy meséljék el a számukra legkedvesebb emlékeket.
A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy választ adjanak a következő kérdésre:
,,Kérjük, mesélje el az egyik legboldogabb emlékét!”
Semmi egyéb meghatározás vagy kikötés nem volt, csak le kellett írniuk azt a történetet, ami eszükbe jutott erre a kérdésre.
Összesen 75 országból gyűjtöttek válaszokat a világ minden tájáról.
A boldog emlékeket a kutatás alapján 8 típusba sorolták, és ezek a típusok segíthetnek nekünk olyan emlékeket teremteni, amelyek még sokáig velünk maradnak.
Nézzünk meg ezek közül néhányat – gyakorlatokkal kiegészítve!
1. Azok a bizonyos első alkalmak…
Az első csók, az első randevú, az első nap az iskolában vagy a munkahelyeden…
Az első alkalmak mindig emlékezetesebbek, mint amikor sokadjára történik meg valami. Azonban fontos megjegyezni, hogy egy ,,első alkalommal” emlékezetessé lehet tenni egy átlagos napot, akármilyen apró dolog legyen, amit csinálsz.
Lehet ez egy igazán jelentéktelennek tűnő cselekvés is, például moss bal kézzel fogat, vagy főzz valamit, amit soha nem főztél előtte.
Rengeteg lehetőséged van kipróbálni új dolgokat, és kifejezetten szórakoztató, ha társaságban teszed ezt, mikor meg tudod osztani az élményt másokkal is.
- Menj el egy olyan helyre, ahol még soha nem jártál!
Nem kell ennek egzotikus szigetnek lennie, megteszi akár egy olyan utca is a városodban, ahol még sosem sétáltál. 🙂 - Olvass el egy verseskötetet!
- Menj el lézerharcolni vagy paintballozni a barátaiddal!
- Tanulj meg horgolni vagy kötni!
Egy első élmény segíthet abban is, hogy egy másikat – amihez kötöd – jobban megjegyezz. Van egy különleges fajta perec (kissé sültebb, mint a szokásos), és amikor ezt eszem, mindig felidéződik az első alkalom, amikor kóstoltam. Ahogy megérzem a nyelvemen az ízét, hirtelen visszarepülök Párizsba, az Eiffel-torony tetejére, és ott ülök a kávézóban az édesanyámmal. Fúj a szél, picit fázom, de a látvány és az élmény kárpótol.
2. Minden érzéked fontos!
Hajlamosak vagyunk leginkább a szemünkre hagyatkozni, akár a jelenről akár a múltról legyen szó. Emlékeink általában egy-két modalitáshoz kapcsolódnak összesen, és ezek közül az egyik a vizualitás.
Idézd fel egy kedves emléked!
Éld át az élményt, amit nyújt. Megvan, elképzelted részletesen?
Jó, akkor most légy még alaposabb! Mit látsz? Milyen hangokat hallasz? Milyen szagokat érzel? Milyen érzések kavarognak benned?
Ha éppen eszel az emlékedben, akkor idézd fel az étel ízét is!
Éld át az élményt teljes egészében.
A vizualitáson kívül a többi modalitás is rendkívül fontos szerepet játszik az emlékeinkben. Egy emlék minél több modalitáshoz kötődik, az élményt annál intenzívebben tudjuk felidézni később. Tehát fontos, hogy ne csak a látványra vagy hangra figyeljünk, hanem az ízekre vagy a szagokra is fektessünk hangsúlyt!
Ha éppen egy olyan pillanatot élsz meg, amit szeretnél még sokáig felidézni, akkor fordítsd a figyelmed az összes érzékszervedre! Figyeld a látványt, a hangokat, a testi érzéseidet, a levegőben terjengő illatokat!
Azért nem szagokat, mert lehet, hogy egy kellemes emléknél (pl. diplomaosztó) nem éppen arra szeretnél emlékezni, milyen büdös is volt. Nem biztos, hogy mindent muszáj megjegyezni. 🙂
3. Dokumentálj!
Természetesen ezt az eléggé alapvetőnek tűnő szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az emlékeink megőrzéséről van szó. Manapság már mindenkinek bármikor a keze ügyében van az okostelefon, rengeteg képet és videót készítünk nap mint nap.
A fényképek sokat segítenek emlékeink felidézésében.
Azonban legtöbbször miután elkészült a kép, ott is marad a telefon memóriájában, vagy néhány esetben kikerül egy közösségi oldalra.
Nyomtass igazi retró fényképeket!
Igazi élmény néha leülni, a kezedbe venni a fényképalbumot, és végiglapozgatni a fényképeidet, felelevenítve a hozzájuk kapcsolódó emlékeket. Pláne, ha ezt nem egyedül teszed, hanem a párod, barátaid vagy a családod társaságában.
Mostanában újra élik divatjukat a régimódi analóg és polaroid fényképezőgépek. Egészen más érzés ezekkel fényképeket készíteni, hiszen jó alaposan meg kell gondolnod, miről is szeretnél képet készíteni.
Vesd papírra a mindennapjaidat!
A fényképeken túl, sokféle lehetőség van még arra, hogy megjegyezz számodra fontos pillanatokat. Ezek közül az egyik leghatékonyabb a naplóírás. Inkább a lányoknak szokott naplós időszakuk lenni 10-12 éves koruk környékén, és kitartás hiányában ez nem is szokott sokáig tartani.
A naplóírás egy tökéletes módszer arra, hogy később pontosan úgy tudj felidézni élményeket, ahogy megélted őket.
Ha azonnal leírjuk egy naplóba, amint megtörtént velünk egy élmény, később meglepetések érhetnek minket, amikor visszaolvassuk. Hiszen ahogy telik az idő, az emlékek sokat változhatnak, részleteiben eltérhetnek a valóságtól.
4. Egyszer volt, hol nem volt…
Az élmények újra életre kelnek, ha történetként tovább meséljük őket. A jó történetek újabb emlékekké válnak a mesélő és hallgatói számára is.
Milyen jó is nyári estén a tűz mellett együtt sztorizgatni…
Általában alapvetően szeretünk a mindennapjainkról mesélni másoknak. Azonban ahelyett (vagy azután), hogy elmondjuk, hogy éppen mi történt a munkában aznap, mesélhetünk arról, hogyan nevetettük meg az eladót a boltban.
Minél többször mesélsz egy történetet, annál tovább fogsz emlékezni arra az adott élményre, hiszen újra és újra feleleveníted.
Vedd körbe magad olyan tárgyakkal, amelyek emlékeket idéznek fel benned!
Amikor ránézel ezekre a tárgyakra, kellemes élményeket fognak felidézni benned. Emellett, ha vendégek járnak nálad, nekik is el tudod mesélni a tárgyaid történeteit.
5. Ünnepelj!
Karácsony, szülinap, ballagás… ezekre az eseményekre jobban emlékszünk, mint az átlagos hétköznapokra. Mert előkészülünk, mert várunk rájuk, és mert a szeretteinkkel töltjük ezeket a különleges napokat.
Ünnepeljünk hát hétköznapokon is!
Emeljük ki az apró eseményeket is, például egy sikeresen megírt vizsgát, hiszen nem kell a teljes vizsgaidőszak végére várni. Vagy meg lehet ünnepelni egy sikeres munkanapot, vagy azt, ha sikerült először lefutnunk a 3 kilométert.
Nem kell, hogy az ünneplés nagy legyen, elegendő akár csak sütni egy finom sütit, és azzal megvendégelni a barátainkat. Azáltal, hogy jobban megadjuk a módját a hétköznapi kisebb sikereknek, ezekre sokkal jobban fogunk emlékezni.
+1 Olvass az emlékteremtésről!
Jelen cikkben csupán 5 típussal foglalkoztam, azonban a többi is legalább ugyanennyire szórakoztató és hasznos. A könyvnek minden egyes lapját, sorát és betűjét szívből ajánlom. Remélem, hogy számodra is legalább olyan gondolatébresztő lesz, mint amennyire inspirálónak én találtam.
Az emlékteremtés művészete című könyvet olvasni élmény. Nemcsak a kellemes megfogalmazás, vagy a szép képek miatt, hanem mert ráébreszt arra, hogy milyen sok szép emléket veszítünk el.
Ezért fontos odafigyelni, hogy mire szánjuk az időnket, és ha döntés előtt állunk, talán segíthet a kérdés:
„Vajon mire fogok jobban emlékezni?”
Felhasznált szakmai tartalom
- Wiking, M. (2019). Az emlékteremtés művészete – Hogyan őrizzük meg a boldog pillanatokat? Budapest: Kossuth Kiadó.
Az eredeti cikk 2020. 03. 11-én született, a frissített és bővített verzió 2020. 09. 09-től érhető el.
Nagyné Ocsenás Dorottya
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
