nevelés

A nevelés az a céltudatos, családban, iskolában folyó tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket a társadalom hasznos tagjává formálja.

Nevelés fogalma

A nevelés olyan tevékenység, mellyel valaki úgy kíván hatni másokra, hogy azok optimálisan fejlődjenek, erősödjenek abban, amelyet a nevelők jónak tartanak; és maradandóan változzanak abban, amit nem.

A családi neveléssel kapcsolatos kutatások arra törekszenek, hogy meghatározzák a szülői nevelési stílusok szerepét a gyerekek fejlődésében.

Szülői nevelési stílusok

A szülői nevelési stílusok kutatásának Baumrind (1991) az egyik legismertebb elméletalkotója, az ő meghatározásai és elképzelései napjainkban is széles körben elterjedtek és elfogadottak a kutatók körében. Háromféle szülői nevelési stílust különböztet meg, amelyekben olyan aspektusok jelennek meg, mint a kontroll, önállóságra nevelés, a szülő és a gyerek közötti kapcsolat minősége, illetve melegség / ridegség mértéke. Ezek a nevelési stílusok a következők:

• autoritáriánus / tekintélyelvű: központi szerepet kap a szabályok és határok felállítása, a szülő elvárja a gyermektől, hogy folyamatosan alávesse magát az akaratának.
• permisszív / engedékeny: a szülő végtelen szabadságot biztosít a gyereknek, nem várja el tőle azt sem, hogy korához megfelelő, érett módon viselkedjen. Nincs kontroll. 
• autoritatív / irányító: a szülő egy meleg, elfogadó légkört tud teremteni a gyereknek, de mégis világosan megszabja a kereteket, elvárásokat, szabályokat. Irányítja a gyereket az útján, de úgy, hogy közben folyamatosan támaszt nyújt számára, és ésszerű, rugalmas marad.

Az autoritatív nevelési stílus mondható a legmegfelelőbbnek, hiszen ennek segítségével a gyermek bátran explorálhat, felfedezheti a körülötte lévő világot, kellő szabadságot kap, mégis érzi, hogy van mögötte valaki, akihez fordulhat segítségért, ha szüksége lenne rá.

Bizonyított tény, hogy a gyerekkorban tapasztalt szülői nevelési attitűdök összefüggésben állnak a személyek pszichés fejlődésével, mind serdülő-, mind felnőttkorban. A későbbiekben ezek a korai tapasztalatok hatással lehetnek a gyermek jövő-orientációjára (Sallay, 2003), az optimizmusra és élettel való elégedettségére (Obál és munkatársai, 2021), megküzdési stratégiáira (Margitics és Pauwlik, 2006) is.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Baumrind, D. (1991). The infuence of parenting style on adolescent competence and substance use. The Journal of Early Adolescence, 11(1), 56–95.
• Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Elekes S., Mikuska P., & Komlósi P. (2018). A pályaidentitás, párkapcsolati elköteleződés és családi háttértényezők összefüggései a készülődő felnőttség idején. Alkalmazott Pszichológia, 18(3), 29-50.
• Margitics F., & Pauwlik Zs. (2006). Megküzdési stratégiák preferenciájának összefüggése az észlelt szülői nevelői hatásokkal. Magyar Pedagógia, 106(1), 43-62.
• Obál A., Hamvai C., Merve B., & Pikó B. F. (2021). A szülői nevelési stílus összefüggése pszichológiai és egészségjellemzőkkel serdülő lányok körében. Iskolakultúra, 31(3), 3-18.
• Sallay, H. (2003). A szülői nevelés hatása serdülők jövő-orientációjának alakulásának. Magyar Pedagógia, 103(3), 389-404.