Sokszor halljuk, hogy „mennyi elkényeztetett gyerek van”; hogy sokan nem tudnak nemet mondani a gyereknek, hogy gyakorlatilag a gyerekek irányítják a család életét. Milyen következményei lehetnek a megengedő nevelésnek? Milyen csapdákat rejt a szabályokat nélkülöző családi háttér? Mire figyeljünk oda a gyermekünk kéréseinek teljesítésekor? Cikkemben ezekre a kérdésekre találsz választ. Lukács-Nagy Gitta pszichológus írása.
Az egyik legkényesebb téma ma is a gyereknevelési módszerek kérdése. Záporoznak a szülőkre a jobbnál jobb tanácsok: „ne kényeztesd el, de ne legyél túl szigorú sem, hadd fejezze ki a saját akaratát…”
Mintha tőled, szülőtől mindenki jobban tudná, mit kell csinálni azzal a gyerekkel, hogy jól viselkedjen!
Ha pedig valami balul sül el, könnyű mondani, hogy „na, ugye én megmondtam!”
Milyen a jó nevelési stílus?
Amikor a nevelési stílusok jönnek szóba, fontos tudni, hogy bár vannak irányt adó elvek, amiket jó beépíteni a gondolkodásunkba, nincsenek egyetemes szabályok, melyek minden helyzetre ráhúzhatók. Minden szülő és minden gyerek más és más, különböző élethelyzetekben vagyunk, melyekre nem alkalmazhatjuk mindig ugyanazokat a megoldásokat. Nehéz, de szép feladat a gyereknevelés, tele előre nem látott kihívásokkal.
A nevelési stílusokat meghatározó alaptípusok kiválóan szemléltethetőek aszerint, hogy milyenek az érzelmi közelség vagy távolság, illetve a tanítás vagy korlátozás mértékétől függően:
Mostani cikkemben a megengedő nevelés előnyeit és hátrányait boncolgatom, irányt mutatva a szülőknek, hogyan terelgessék a megfelelő irányba csemetéiket, mely a szakemberek szerint biztosítja nekik az optimális fejlődést.
A kutatások eredményei szerint, én összegezve úgy látom, hogy a következetes, melegen szerető, de tanító szülői hozzáállás viszi a gyerekek személyiségét a megfelelő irányba. Bizony nemcsak megbeszélni kell a szabályokat, hanem be is tartatni azokat…
Kinek kellenek szabályok?
A következő, munkám során tapasztalt példában a nevet és apróbb részleteket megváltoztattam, a személyiségi jogok védelme érdekében.
Egy nap Márk, egy bájos 5 éves kisfiú jött be szüleivel a helyi családsegítőbe, ahol dolgoztam. Biztattam, nézze meg a sok játékot, ami a polcokon sorakozott, de őt egyik sem érdekelte. Egy füzetbe matricákat ragasztgatott az apuka segítségével, de hamar elunta magát.
Mikor arról kérdeztem az édesanyát, hogy milyen szabályok vannak náluk, ő azt felelte:
„Nálunk nincsenek szabályok. Engem túl szigorúan neveltek, nem akarom ugyanezt a kisfiamnak.”
Mint kiderült, Márk 4 évesen Xbox-ot kért karácsonyra, amit meg is kapott, azóta szüntelenül azzal játszik. Láthatóan más már alig kötötte le a figyelmét. Mivel ahhoz volt kedve, későn feküdt le, és emiatt délelőtt is később kelt, így az óvodában mindig lemaradt a szabad játékról, s mikor már ő érkezett, nem tudott kivel játszani. Emiatt Márk nem is szeretett óvodába járni.
Még ha nincsenek is szigorú szabályok a családban, vegyük rá a gyerekeket a közös tevékenységekre, ilyen lehet a kerti munka vagy az önkénteskedés is, mely jó irányba formálja a személyiséget.
Talán Márk példájából is látható, hogy mi történik a családban, ha nincsenek szabályok.
Mikor a gyerek a főnök – a megengedő nevelési stílus
Hasonlóan a vezetői stílusokhoz, a megengedő vagy ráhagyó (laissez-faire) stílusú nevelés jellemzője a vezetés hiánya. Fontos azt tisztázni, hogy nem azzal van a gond, mikor egy gyermek vissza mer szólni a szüleinek, vagy önálló akarata van. Ismert tény, hogy 2 éves kor körül kezd a gyerekek akarata kialakulni (Cole, 2006). Innentől kezdve megpróbálják érvényesíteni a vágyaikat, elképzeléseiket. Ez egy normál folyamat, ha ezt nem lehet egy családon belül próbálgatni, annak komoly következményei lehetnek. Azonban
ha a válasz ezekre a törekvésekre a szülők részéről mindig ez: „Azonnal, kicsim!”, és teljesítik a kívánságokat előzetes megfontolás nélkül, akkor a gyermek egy korlátok nélküli, ismeretlen és ijesztő világba csöppen bele.
Ahogy látható volt, Márk családjában is ő volt a főnök, ő döntötte el, mikor akar lefeküdni, meddig játszik a játékaival. Mivel egy gyerek önuralma még kifejlődőben van, nem tudja korlátozni saját magát, vagy uralkodni a vágyain.
A gyerekek nehezen szállnak ki egy számukra kellemes tevékenységből.
Ha kíváncsi vagy a gyerekek önuralmának fejlődésére, nézd meg ezt a videót a Pillecukor tesztről, ami egy érdekes kísérlettel mutatja meg, hogy kb. 5 éves kortól képesek a gyerkőcök késleltetni vágyaikat (feliratos, de picit rosszabb minőségű videó a cikk végén található):
Ez a fajta önuralom sokszor még nekünk felnőtteknek is nehéz, de a gyerekeknek korlátok nélkül lehetetlen. Így történhet meg, hogy ha a döntés a gyerek kezében van, sokszor erőt vesz rajta a lustaság. S emiatt egyre jobban romlanak a jegyei az iskolában, vagy épp játékfüggő lesz.
Akkor hogyan döntsem el, hogy mikor szabjak korlátokat?
Ezt a szülők részéről, egy kis tudatossággal egy viszonylag egyszerű kérdéssel lehet orvosolni. Valahányszor kér tőled valamit a gyermeked, kérdezd meg magadtól:
Valóban szüksége van erre, előre viszi a fejlődését? Vajon hogyan fogja őt ez befolyásolni?
Ha a válaszod erre egyértelműen igen, illetve pozitív, akkor ne habozz, ha megteheted, add meg neki, amit szeretne.
Honnan tudom, hogy túlságosan jellemző-e rám a megengedő nevelés?
Mikor a fenti kérdésre: valóban szüksége van a gyermekemnek arra, amit kér? – legtöbbször nem a válasz, és mégis megkapja.
Természetesen ez azért nem ennyire egyszerű. Azonban az irányítás átadása a gyermeknek egy olyan dinamikát indít el a családban, melynek következtében a fejlődés nem az optimális mederben halad, és ezt évek múlva már sokkal nehezebb lesz megállítani.
Hiszen gondoljunk bele: ha azt tapasztalja a gyermek, hogy a sírással, hisztivel elérhet valamit, akkor ez a viselkedés rögzülhet, és valahányszor nem akar majd a szülő megadni bizonyos (szükségtelen, káros) dolgokat a gyermekének, ő beveti majd ezt a fegyvert. A gyerekek pedig könnyen ráéreznek a szüleik gyengéire.
Az egyik ezek közül az, hogy a megengedő szülők legtöbbször szoronganak, és attól félnek, hogy elrontják a gyereket – írja Vida Ági, babapszichológus. Emiatt sokszor inkább engednek a gyereknek, valahogy azonban kénytelenek rávenni bizonyos viselkedésekre – mint pl. az esti lefekvés – a gyerkőcöt, ezért ilyenkor a szülő maga is „csapong, cirkuszol, érzelmi kitörésekkel próbálja kézben tartani a dolgokat”.
A pedagógiai szakszolgálatok számos esetben azzal találkoznak – ahogy én tapasztaltam, hogy a tablet, okostelefon vagy számítógépes játékok korlátlan használata miatt az iskolás gyereknek figyelemzavara, tanulási zavara alakult ki, és motiválatlan az iskolai feladatok elvégzésére. Nem minden esetben emiatt formálódik ki a tanulási vagy figyelemzavar, de a mai generáció különösen is veszélyeztetett ezen a téren. Ha kíváncsi vagy a mobilfüggőség kezelésére, a megoldási lehetőségekre, olvasd el Ocsenás Dorottya tippekkel teli cikkét.
Amit a gyerek jelez a viselkedésével…
A vágyak korlátlan teljesítése szorongást okoz. Ez akár azt is eredményezheti, hogy a gyermek nehezen fogja kezelni a társas, szociális helyzeteket, amikor nem az ő akarata teljesül, hanem másoknak is engedni kell.
A családi összejövetelek alkalmával jól tudjuk gyakorolni a különböző társas szituációkat.
Ezen kívül szerepet játszhat olyan tünetek kialakulásában, mint a gyermekkori depresszió, iskolai magatartási problémák (Amato és Fowler, 2004), néhány esetben kábítószer-használat.
A megküzdési módjukat is befolyásolhatja, hiszen a gyerekek elsősorban a szüleiktől veszik a mintát. Ha a szülő konfliktuskerülő a gyermekével szemben, a gyerek is félhet a konfliktusoktól felnőtt korában. Vagy épp, hogy provokálja, előidézi azokat, próbál reakciót kiváltani, dührohamai lesznek, hogy elérje azt, hogy az illető foglalkozzon a számára fontos problémákkal.
Mi az, amit érdemes megtartani/ átvenni a megengedő stílusból?
Egy gyereknek se könnyű sok esetben, nagy érzelmi viharai lehetnek, és feszült lehet az óvoda, iskola miatt (lásd Kun Anett cikkét az ovis kori szorongásokról). Ilyenkor valóban ajánlott kicsit megengedőbbnek, elfogadónak lenni.
Ehhez segítség lehet, ha próbálsz kicsit az ő fejével gondolkodni:
Milyen lehet a gyermekednek, mit él át nap mint nap? Milyen problémákkal kell megküzdenie? Minek szokott örülni?
A megengedő szülők rendkívül elfogadóak gyermekeikkel szemben. Bár érdemes bizonyos elvárásokat támasztanunk gyerekeink felé, a feltétel nélküli elfogadás legyen az alapja a gyerekekhez való viszonyulásunknak!
Az önbecsülésünk alapja szüleinktől és környezetünk reakcióiból születik.
Ha megengedő szülő vagy, azt is nagyon jól teszed, hogy meghallgatod, odafigyelsz a gyermekre. Bár még képtelenek arra, hogy egyedül irányítsák az életüket, hiszen ők nem mini-felnőttek, fontos, hogy komolyan vegyük őket. A döntés ne a gyerek kezében legyen, de te mint szülő, építsd be a vele kapcsolatos döntéseidbe az ő gondolatait, érzéseit, tapasztalatait is.
Annak ellenére, hogy milyen egyszerűen hangzik, hogy legyünk tekintettel a gyermekre, mikor döntéseket hozunk, és a valódi szükségleteit elégítsük ki, megvalósítani már annál nehezebb. De ne csüggedj el, ha hibázol is, nagyszerűen lehet belőle tanulni, és csak épülni fogtok belőle, te és a gyerkőcöd is! 🙂
Felhasznált szakmai tartalom
- Amato, P. R., Fowler, F. (2004): Parenting Practices, Child Adjusment, and Family Diversity. Journal of Marriage and Family.
- Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Ranschburg Jenő (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. In: Lénárd Ferenc (szerk.): Ifjúság és Pszichológia. Pszichológiai Tanulmányok. XIV. Akadémiai Kiadó, Budapest. 33-50.
- Vida Á. Milyen a nevelési stílusod? Kismamablog.
- További felhasznált szakmai tartalom itt és itt.
Nagy Gitta
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
