Minden család törekszik a harmóniára és egymás támogatására. A szülők legfőbb célja, hogy gyermekeik boldogan és sikeresen éljék életüket. Hogyan érhetjük el, hogy a gyermek számára a felelősségérzet és az önállóság már természetes dolog legyen? Milyen úton lehet a házimunka játékos bevezetése által megismertetni a gyermeket a saját kötelességei elvégzésével és a környezetéről való gondoskodással? Cikkünkben a gyermekek felelősségvállalással és feladattudattal való fokozatos megismerkedtetéséről olvashattok. Varga Réka pszichológus írása.
A szülők szeretetének kifejezése a gondoskodás és a támogatás. A szülőkben természetes vágy, hogy megkönnyítsék gyermekük életét, így amíg csak lehet megkímélik őt a házimunka elvégzésétől is. Pedig a házimunka korai elsajátításának hosszabb távon több pozitív hatása is lehet! A gyermekben megvan az önállóságra való törekvés, gondoljunk csak a dackorszakra, amikor legkedvesebb szavuk az „én” és a „nem”.
Ahogy képességeiket és határaikat próbálgatják, egyre motiváltabbak az önálló cselekedetekre. Legyen az egyedül felöltözés vagy besegítés a szülőknek a házimunkába, akkor is, amikor ehhez még túl kicsik.
Mégis sok iskolába kerülő gyermek számára problémát okoz az önállóság, amikor először kell jobban saját magukra támaszkodniuk. Hol csúszik el akkor a folyamat? Hogyan lesz a mindent önmagának akaró kétévesből olyan kisiskolás, akinek nehezére esik önállóan megoldani problémáit? Legtöbbször a családi élet működésében rejlik az elakadás, és egyszerű, játékos gyakorlatokkal könnyen fejleszthető!
Mi is az a bűvös felelősségérzet?
A felelősségérzet annak felismerése és vállalása, hogy magunkért, tetteinkért vagy a ránk bízottakért felelnünk kell. A felelősségérzet kialakulását támogatja a feladattudat elsajátítása. De hogyan alakul ki pontosan a feladattudat, és mi köze lehet a házimunka már gyermekkorban való bevezetéséhez?
Feladattudatról beszélünk, ha a gyermek akkor is képes elvégezni egy adott feladatot vagy kötelességet, ha fáradt, nincs kedve hozzá, vagy nem talál benne külön élvezeti forrást.
A feladattudat kialakulása az iskolaérettség egyik alapköve. Ahhoz, hogy az iskolai közegben a gyermek jól érezze magát és képességeinek megfelelően teljesíthessen, elengedhetetlen a feladattudat megléte.
Ennek kialakulását már óvodáskorban megtámogathatjuk egyszerű, könnyen elvégezhető, rendszeres feladatok adásával.
A saját feladatok növelik a gyermekek önállóságát, és segítik az egészséges pozitív énkép kialakulását. Ha a család minden tagja bevonódik a házimunkába, akkor a gyermek számára is kevésbé lesz feladat jellegű, hogy az otthoni rendből ő is kivegye a részét. Kisgyermekkorban mindig a jó alapok lefektetése a cél, nem pedig a tökéletességre törekvés erőltetése.
Kerüljük el a késői rádöbbenést!
Tanítsuk meg őket időben arra, amire később úgyis szükségük lesz. Érdemes hosszabb távon gondolkodni: biztos az a legjobb, ha mindent megteszek helyette? Kifizetődő lesz ez számomra és a gyermekem számára? Az a gyermek, aki elsajátítja, hogy az ő felelőssége a saját dolgait elpakolni vacsora előtt, vagy az ő feladata bepakolni a táskáját iskolás korában, nagyobb eséllyel lesz később megbízható munkaerő is.
Általában már az óvodában megkezdődik a felelősséggel való ismerkedés, de legkésőbb az első osztályban találkoznak vele a gyerkőcök.
Az iskolába kerülés egy nagyobb fokú önállóságot vár el tőlük, mind az öngondoskodás terén (saját cipő bekötése), mind a tanulás terén (önálló feladatvégzés, házi feladatok). Ez a váltás természetes módon feszültséget válthat ki a gyermek és a család életében egyaránt. Fontos tehát erre az önállóságra minél hamarabb és minél apróbb léptekben felkészíteni a őket. 👉Ha érdekelnek az iskolai légkör kihívásai és a pozitív énkép kialakítása, arról itt olvashatsz bővebben.
Hogyan segíthet a rutin?
A rutint manapság gyakran összekeverik a befásultsággal, pedig teljesen másról szól. Ez az a csodafegyver, ami segít a szokások kialakításában. A gyermekek életkoruk tapasztalatlanságából fakadóan bizonytalanabbak lehetnek a külvilágban, mint a felnőttek. Így a szabályok bevezetése és lefektetése nem korlátozás a gyerekek életében, hanem biztonságot adó pont.
A rutin által rögzül az elsajátított tudás egy teljesen természetes reakcióvá (például rutinosan fogat mosunk esténként). A gyakran végzett viselkedés természetessé válik, legyen az hasznos (kézmosás mosdó után), vagy egészségtelen (kizárólag telefonnal való étkezés).
Figyeljünk hát oda: milyen szokásokat sajátítottunk el családilag?
Ha anya és apa is a telefon előtt vacsorázik, akkor nem lepődünk meg, ha a gyermek is korán eltanulja ezt az életstílust. Érdemes időnként megállni és átgondolni: milyen rutinokat tartalmaz egy napunk? Mi az, amivel kibővítenénk, vagy épp ellenkezőleg, mi az, amitől megszabadulnánk?
Mutass példát!
A szülők időnként zseniális ötletekkel próbálják rávenni a gyermeket olyan dolgokra, amiket a legszívesebben ők is elkerülnének. Míg a gyerekeknek azt mondjuk, hogy egy napra egy édesség bőven elég, addig lehet, hogy pont mi vagyunk azok, akik a szekrénybe rejtett Nutellából eszünk lefektetés után. Esetleg folyamatosan arra bátorítjuk őket, hogy ne csak a TV és a telefon előtt üljenek, de alig várjuk, hogy megnézhessük az üzenőfalunkat?
A házimunka gyermekkorban való elsajátítása jótékony hatással van az egymásról való gondoskodás elsajátítására is!
Ne várjunk hát el tőlük olyat, amit mi sem tudunk megtenni! Ha mégis szeretnénk, akkor ideje nekünk is változni. Ha mi sem tartjuk rendben a saját szobánkat, elvárhatjuk ugyan a gyermektől az ellenkezőjét, de kicsi az esélye, hogy sikerül.
Házimunka gyermekkorban? Igen!
A felelősségvállalás és a feladattudat nem automatikusan kialakuló készségek, kiskortól való tanítás eredményei. Ha a gyermek olyan közegben nő fel, ahol érzékeli, hogy mindenki másnak is vannak kisebb-nagyobb feladatai, számára is természetes lesz a felelősségvállalás. Legyünk őszinték, osszuk meg, hogy mi mennyi mindent csinálunk a saját és a családunk érdekében.
Ne büntessük azzal a fiatalt helytelen viselkedés után, hogy akkor a héten neki kell valamely feladatot elvégeznie. Legyen teljesen természetes számára a házimunka, viselkedésétől függetlenül.
Kommunikáljunk arról, hogy mik lesznek az ő feladatai (kitenni a sószórót az asztalra a vacsora mellé), mik a szülők feladatai (elkészíteni a vacsorát), és melyek a családilag közös felelősségek (elmosogatni és elpakolni a tányérokat vacsora után). Legyen természetes, hogy mindenki részt vesz a házimunka elvégzésében, így elkerülhető az, hogy később büntetésként élje meg olyan cselekvések elvégzését, amik velejárói a felnőtt életnek.
Következetesség a titok kulcsa
A következetesen elvégzett viselkedés egy idő után természetessé válik. Az új szokások, feladatkörök persze csak megfelelő következményekkel együtt tudnak kialakulni. Legyenek egyértelmű, pontos és mindenki számára ismert következményei annak, ha valaki nem teljesíti a saját feladatát.
Mindig életkornak megfelelően határozzuk meg a következményeket!
A feladattudatot még most elsajátító óvodást, és a felelősségvállalás már remélhetőleg egy magasabb fokán lévő tinédzsert nem lehet egy kalap alá venni. A következmények soha ne legyenek félelemkeltőek, építsünk e helyett a motivációra!
Adjunk konkrét feladatokat!
Minden feladat, így a házimunka rutinná válását is megnehezíti, ha a gyermek (és esetleg a felnőtt 😉) nincs teljesen tisztában a pontos határokkal és elvárásokkal. Ha például azt a tág feladatot adjuk egy kisgyermeknek, hogy tartsa rendben a szobáját, kevésbé hatékony feladatvégzésre és több konfliktusra adunk lehetőséget.
A cél, hogy pontosan meghatározzuk, hogy vacsorára minden este pakolja a helyére játékait, egyéb tárgyait.
Így egy tinédzsernél sem célszerű azt a feladatot adni, hogy időnként porszívózzon ki, helyette pontosítsunk, hogy minden héten legkésőbb vasárnapig porszívózzon ki a szobájában. Minél pontosabban meghatározzuk a családtagok felelősségét, annál könnyebb elkerülni az ehhez fűződő veszekedéseket.
Mi az ideális életkor a házimunka bevezetéséhez??
Ne az iskolában szembesüljön először a kötelességeivel, fontos már kiskorban elkezdeni az erre való nevelést.
Életkor szerint mi elvárható?
- Óvodáskor: egy középső vagy nagycsoportos óvodástól már elvárhatjuk, hogy játékait rendben tartsa, vagy felügyelet mellett becsatlakozzon olyan közös családi feladatokba, mint az állatok megetetése vagy növények gondozása. A közös családi gondoskodás segít elsajátítani a gyermekeknek a környezetükre való odafigyelés kialakulását.
- Kisiskoláskor: Ekkor már megjelenik a házi feladat, órára készülés, ami erősítheti a gyermek felelősségérzetét. Egy általános iskolába járó gyermeknek már több önállóságot engedhetünk meg. A nagyobb szabadság mellé viszont jó, ha több felelősség is társul. Az ő esetükben fontos, hogy egyre több szeletet kapjanak a családi feladatokból is. Válasszunk egyszerűbb, könnyebben kivitelezhető házimunkát (sepregetés, portalanítás, szemétkidobás).
- Tinédzserkor: Az itt aktívan jelenlévő szárnypróbálgatásokhoz szerencsés, ha a családi rendszer is alkalmazkodik. Ekkor már minden gyermek jobban átlátja saját képességeit, határait és érdeklődési köreit. Próbáljuk a felnőtt élethez létfontosságú feladatok mellett olyanokkal is megtámogatni őket, amikben motiváltak felelősséget vállalni (pl.: új kisállat gondozása, hétvégi családi kirándulásra útvonalkeresés, közös programlehetőségek kitalálása).
Vezessük be a célokat, feladatokat fokozatosan!
Akár a felelősségvállalást ízlelgető óvodásokra gondolunk, akár iskolás gyermekünk életébe szeretnénk több feladattudatot becsempészni, fontos, hogy ne hirtelen zúdítsunk rájuk mindent, amit egyszer szeretnénk, ha elsajátítanának, vagy pont, hogy már rég meg kellett volna tanítanunk nekik.
Kezdhetjük 1-2 feladattal is, ami életkoruknak megfelelő, majd ha ezeket már magabiztosan csinálják, akár 2-3 havonta adhatunk nekik új feladatokat is.
Nem az a cél, hogy hirtelen leterheljük őket (még akkor sem, ha most kapunk észbe, hogy ezt hamarabb kellett volna), hanem hogy egy új szokást és egy felelősségteljes szemléletmódot alakítsunk ki. 🙂
Dicsérjük meg próbálkozásaikat!
Dicsérjük meg őket a jól elvégzett feladatért, főleg, ha még az elsajátítás folyamatában vannak. A házimunka gyermekkorban való bevezetése nem a tökéletes kivitelezés szempontjából fontos. Igyekezzünk ne arra fókuszálni, hogy még mindig nem szépen hajtogatja be a pulcsiját a szekrénybe, pedig már hetek óta az ő feladata elpakolni a ruháit. Fókuszáljunk arra, hogy milyen jó úton halad a felelősségvállalás felé. Dicsérjük meg, ha már magától eszébe jutnak a feladatok, anélkül, hogy emlékeztetni kellett volna rá.
Kevés jobb érzés van annál, mint mikor egy szívből jövő dicséretet kapunk munkánkért.
A pozitív visszajelzés büszkévé teheti a gyermeket a saját elvégzett feladatai miatt. A saját magára irányuló pozitív énkép mellett, így ő is elsajátíthatja környezete támogatásának fontosságát, ami nagyszerű út egy elégedett párkapcsolathoz vagy jó munkatársi viszonyhoz. Ez pedig összességében hozzájárulhat egy elfogadóbb és empatikusabb társadalom kialakulásához. 👉 A dicséret kisgyermekkorban való fontosságáról és sikeres alkalmazásáról ebben a cikkünkben olvashatsz.
Támogassuk az önállóságot választási lehetőségekkel!
Ne vegyük ki teljesen a gyermek kezéből a kontrollt, hadd élje meg, hogy van beleszólása a saját életébe. Ez segíti majd őt felnőttként is az önálló döntések meghozatalában. Ennek gyermekkorban való megtanítása elengedhetetlen. Érezzük meg a határokat, hogy mely döntések fontosak a gyermek jólléte és biztonsága érdekében, és melyek azok, amiket szépen lassan átengedhetünk.
Adjunk neki lehetőséget eldönteni, hogy a banánt vagy az epret akarja-e felvágni a gyümölcssalátához.
Az persze nem kérdés, hogy a kisgyermek felveszi-e a téli kabátját a hóesésben, de hadd válassza ki melyik pulcsit akarja alá felvenni. Így egy iskolás gyermeknél, aki már elég idős (és kiváltságos), hogy magabiztosan kezelje az okostelefonját, legyen természetes, hogy besegít a házimunkába, de hadd válassza ő ki, hogy a felsepregetésért akar-e felelős lenni, vagy a megszáradt edények elpakolásáért. Ha saját maguk választhatják ki feladataikat, nagyobb kedvvel és motivációval fognak majd bele elvégzésükbe!
Ha rugalmasnak kell lenni, legyünk együtt rugalmasak!
Minden családban előfordul, hogy közbejöhetnek olyan változások, amik miatt eltérünk terveinktől. Beszéljük át, hogy mi az, amit másképpen fogunk csinálni. Szerencsére sem a világ, sem a családi élet nem dől össze attól, ha a közös programként kitűzött vasárnapi családi ebédről valaki hiányzik, de fontos, hogy kommunikáljuk ezt egymás között.
A házimunka apró lépésekkel, játékos formában való bevezetése neveli a kisgyerekeket az önállóságra, ráadásul a családi terhek is jobban elosztódhatnak. Tanítsuk őket felelősségvállalásra, kötelességtudatra, és talán, ami a legfontosabb: az önálló gondolkodás képességére! Nemcsak könnyebben veszik majd az élet akadályait és boldogabb életet élhetnek, de szűkebb és tágabb környezetük számára is hasznos és támogató szerepet tudnak majd betölteni.
Csatlakozz Magyarország 1. pozitív pszichológiai közösségéhez, ahol azon túl, hogy egy közösség tagja lehetsz, sok hasznos tippet, tanácsot olvashatsz!
Felhasznált szakmai tartalom
- Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.
- Ginott, H. (2007). Szülők és gyermekek. Edge 2000 Kft, Budapest.
- Klem, A.M.,Connell, J.P. (2006). Engaging youth in school. In L.R. Sherrord, C. Flanagan, & R. Kassimir (Eds.), Youth activism: An international encyclopedia, CT: Greenwood Publishing Co, Westport.
- Lodewyk, K. R., Winne, P. H. (2005). Relations among the structure of learning tasks, achievement, and changes in self-efficacy in secondary students. Journal of Educational Psychology.97(1), 3-12.
- McCombs, B. L. (2007). Balancing accountability demands with research-validated, learner-centered teaching and learning practices. In C. E. Sleeter (Ed.), Educating for democracy and equity in an era of accountability. Teachers College Press, New York.
- McIntire, R.W. (1999). Raising Good Kids in Tough Times: 7 Crucial Habits for Parent Success, Summit Crossroads Press.
- Narciss, S. (2004). The impact of informative tutoring feedback and self-efficacy on motivation and achievement in concept learning. Experimental Psychology, 51(3), 214-228.
- Szabó É., Kékesi M. (2016). A felelősségérzet koncentrikus szerkezetének vizsgálata középiskolások körében. Alkalmazott Pszichológia 16(2), 53-68.
- Tough, P. (2013). Segítsük kibontakozni gyerekeinket! HVG Kiadó Zrt, Budapest.
- Vajda Zs. (2006): A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon, Budapest
- Vansteenkiste, M.,Simons, J., Lens, W., Sheldon, K. M., Deci, E. L. (2004). Motivating learning, performance, and persistence: The synergistic effects of intrinsic goal contents and autonomy-supportive contexts. Journal of Personality and Social Psychology.87(2), 246-260.
- Winnicott, D. (2000). Kisgyermek, család, külvilág. Animula Kiadó, Budapest.
Az eredeti cikk 2020. 02. 04-én született, a frissített és bővített verzió 2020. 07. 22-étől érhető el.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
