nevelési stílus

A nevelési stílus a szülői viselkedések összessége.

Nevelési stílus fogalma

A családi neveléssel kapcsolatos kutatások arra törekszenek, hogy meghatározzák a szülői nevelési stílusok szerepét a gyerekek fejlődésében. Az egyik legismertebb vizsgálatsorozat Diana Baumrind nevéhez köthető.

• Irányító (autoritatív, megkívánó) nevelési stílus

  A gyerekekkel szemben támasztott magas elvárások jellemezte nevelési stílus, amit azonban inkább a következetesség, mintsem a büntetés mozgat. Az irányító (más néven megkívánó) szülők úgy próbálják irányítani gyerekeiket, hogy elmagyarázzák a szabályokat és döntéseiket, s azokat meg is vitatják velük. Készek arra, hogy figyelembe vegyék a gyerek nézőpontját, ha nem mindig fogadják is el azt. Az irányító szülők az egyéni, független viselkedést ösztönzik.

• Tekintélyelvű (autoriter, megkövetelő) nevelési stílus
  

  A konformitásra és az engedelmességre nagy hangsúlyt fektető nevelési stílus. A tekintélyelvű szülők a saját standardjaik alapján alakítják, kontrollálják és értékelik a gyerek viselkedését.  Ezek a standardok abszolútak, nem veszik figyelembe a gyerek igényeit. A szülők elvárásai a gyerekkel szemben magasak, és nem tudják tolerálni, ha a gyerek viselkedése nem felel meg. A gyerektől engedelmességet követelnek, elvárja a tekintély tiszteletét: nem nyitnak vitát a szabályokról, büntetéssel vagy fenyegetéssel irányítanak.

• Engedékeny (permisszív) nevelési stílus
  

  Az engedékeny szülők kevesebb határozott korlátozást gyakorolnak, mint más szülők. Nagy szabadságot adnak gyerekeiknek, hogy maguk határozzák meg programjaikat, időbeosztásukat, és sokszor megvitatják velük a családi döntéseket. Viszonylag kevéssé követelnek gyerekeiktől magas szintű teljesítményt és érett viselkedést, de egyébként gondoskodó és kommunikatív szülők.

Lewin elmélete

Kurt Lewin három vezetői típust különböztet meg, annak alapján, hogy a vezető a csoportot mennyire vonja be a döntésbe és milyen viszonyban van a csoporttal. Eredményei alkalmazhatók nevelési attitűdként is.

Nevelői stílusok (Lewin):

1. Laissez-faire
2. Autokratikus
3. Demokratikus

• Laissez-faire (ráhagyó) – „engedjétek csinálni”

Cél: a gyerekek saját maguk fedezzék fel a világot és saját maguk szervezzék a tanulást.

Módszere: a ráhagyás, a feladatok kiadása után igyekszik minél kevesebb plusz információt adni A legfőbb érték a szabadság, a legfőbb bűn pedig a kényszerítés.

• Autokratikus (tekintélyelvű) – „zsarnoki, uralkodó”

Cél: a diák beillesztése a világ hagyományos rendjébe.

Módszere: törekszik a folyamatos, részletekig kiterjedő kontrollra és az aprólékos ellenőrzésre. Egy személyben dönt önkényes alapon kérdésekről. A pedagógiai eszköztárából gyakran alkalmazza a megfélemlítést. A legfőbb érték a hatalom, a rend; a legfőbb bűn pedig az engedetlenség.

• Demokratikus

Cél: egészséges határok kijelölésével biztosítani a gyermek számára szárnyainak biztonságos bontogatását. Alkalmat adni a döntés előtt a dolgok megvitatására, mindig figyelembe véve a csoport véleményét.

Módszere: elsősorban a kompromisszumkeresés, vita, a meggyőzés révén. A gyerekek elmondhatják a véleményüket. Nyitottak lesznek a problémák és azok megoldása iránt. Kialakul egyéniségük, szociabilitásuk.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Zimbardo, P., Johnson, R., McCann, V. (2017). Pszichológia mindenkinek. Agyműködés, öröklés, észlelés, fejlődés. Budapest: Libri Kiadó.

« Vissza a Lexikonhoz