A pozitív pszichológia által használt jóllét gyűjtőfogalom. Azon jellemzők összessége, amelyek a személy egészséges pszichés működéséhez vezetnek.
Jóllét fogalma
Egyes elképzelések szerint a jóllét több, mint a pozitív és negatív érzelmek optimális aránya (Keyes, 1998). A pszichológiai jóllét (Ryff, 1989) fogalma a boldogságkutatásokhoz szükséges elméletalkotás céljából került kifejlesztésre, és azon jellemzők összességeként fogható fel, amelyek a személy pozitív pszichológiai működéséhez vezetnek (önelfogadás, pozitív kapcsolat másokkal, autonómia, környezeti hatékonyság, életcél, személyes növekedés).
A jóllét típusai
Ryff – és a pozitív pszichológiában még a kutatók sokasága – a jóllét két típusát
különbözteti meg, az eudaimonikus és a hedonikus jóllétet.
Az eudaimonikus jóllét
Az eudaimonikus jóllét az énfejlődés, a személyes növekedés és a céltudatos elfoglaltságok által írható le. Az élet elsődleges célja, e felfogás értelmében, nem más, mint az emberben rejlő lehetőségek felismerése és megvalósítása.
Az eudaimonikus jóllét 6 kulcsdimenziója
- Az önelfogadás azt a képességet jelenti, hogy az
egyén meg tudja-e látni és el tudja-e fogadni saját erősségeit és gyengéit. - Az élet célja azokra a tervekre és célkitűzésekre vonatkozik, amelyek értelmet és irányt
adnak az életnek. - A személyes növekedés a tehetség kihasználását és a személyes
lehetőségek megvalósítását feltételezi. - A másokkal való pozitív kapcsolat a jelentős, másokkal kialakított közeli és értékes viszonyrendszer meglétét jelenti.
- A kiválóság elérése a saját élet és a környező világ hatékony irányítására való képesség, a mindennapi élet elvárásainak teljesítése.
- Az autonómia a konvencionális értékekkel adott esetben akár ellenkező személyes meggyőződések követését segíti.
A pszichológiai jóllét ezen összetevőinek fejlettsége feltétele a tartós jól funkcionálásnak.
A hedonikus jóllét
A hedonikus jóllétre sokkal inkább az olyan pozitív érzelmek jellemzőek, mint
a boldogság vagy az elégedettség. A jóllét e konstruktuma a szubjektív jóllét fogalmával vethető össze.
Felhasznált szakirodalom
- Fodor Sz. (2015). Pozitív pszichológia a tehetséggondozásban. Magyar Pszichológiai Szemle, 70(3), 633-647.
- Oláh A., Kapitány-Fövény M. (2012). A pozitív pszichológia tíz éve. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(1), 19–45.