A feltétel nélküli elfogadás fogalma azt az érzést fedi, amikor az egyént a szülei vagy bárki még akkor is elfogadja, amikor érzései, attitűdjei és viselkedése stb. elmarad az ideálistól.
Feltétel nélküli elfogadás fogalma
Carl Rogers (1986) a humanisztikus szemlélet alapján feltételezi, hogy megfelelő légkört teremtve, a személyek hozzásegíthetők ahhoz, hogy személyiségük optimális irányba fejlődjön. A terápiás tapasztalatokból indult ki, és úgy találta, három viselkedési alapelv fogalmazható meg: a hitelesség, az elfogadás és az empátia.
Az elfogadás a humanisztikus pszichológia szemléletében nem azt jelenti, hogy bárki elkövethet bármi rosszat, és a környezetének el kell fogadnia a másikat olyannak, amilyen, ha rosszindulatú, hisztis vagy teljesen magának való.
Elfogadjuk, hogy a másik azért viselkedik így, mert a jelen pszichés állapotában nem képes másra, és mi támogathatjuk a másikat jobb pszichés állapotba kerülni. Bízunk benne. A másik érzi a szeretetünket, a pozitív odafordulásunkat akkor is, amikor „nehéz emberként” viselkedik.
Az elfogadás szükséges feltétele annak, hogy a személy képes legyen megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket. Ha úgy érezzük, hogy bárhogyan is viselkedtünk, a környezetünk bízik bennünk és értékes embernek tart, akkor egészségesebben tudunk viselkedni. Míg ha a környezet kritizál és büntet, az védekezésre készteti az embert.
Az elfogadásnak és a nyílt, őszinte kommunikációnak – például, ha elmondjuk, hogy miért esik rosszul az állandó kritikája felénk is, mint mindenki felé – az lesz az eredménye, hogy a másik elkezd fejlődni. Tehát épp az elfogadás eredményez változást.
Feltétel nélküli elfogadás a terápiás folyamatban
A terapeuta olyan elfogadó légkört teremt, amelyben a személy megszabadul attól a rá nehezedő tehertől, hogy másnak kell mutatnia önmagát, mint amilyen ő maga, vagy más érzelmeket kell kifejeznie, mint amit ténylegesen érez.
Rogers úgy vélte, hogy e tehertől megszabadulva a személyek kinyílnak, megismerik önmagukat, elfogadják saját érzéseiket, s ezáltal képesek lesznek másokat is megérteni és elfogadni, harmonikus kapcsolatokat kialakítani másokkal és kibontakoztatni képességeiket, új és új izgalmas tapasztalatokat szerezve, egyszóval, ahogy ő fogalmazta: megvalósítani önmagukat.
Feltétel nélküli elfogadás a gyermeknevelésben
A gyermek élményeinek egyik legelső és legfontosabb eleme az, hogy a szülei szeretik és pozitívan értékelik őt. A gyermek számára mindennél fontosabb, hogy egy szeretett, elfogadott és pozitívan értékelt énképet alakíthasson ki és tarthasson fent (később a tanárok, barátok is mérvadóvá válnak). A gyermek akkor érzi a legjobban magát, ha a jelentős mások által alkotott környezet elfogadja és pozitívan értékeli őt. Így érheti el az önelfogadást, majd egy stabil énkép kialakítását.
Ha a környezet feltételeket szab, a gyermek nem a saját szükségleteinek megfelelően fog viselkedni, hanem annak érdekében, hogy törékeny énjét a fontos mások elfogadják.
Feltétel nélküli elfogadás és pedagógia
Az elfogadás azt jelenti, hogy a tanár tiszteletben tartja a tanuló személyiségét, olyan egyéniségnek fogadja el, aki önálló, értékes és jogokkal rendelkezik. Akinek az önmegvalósítási törekvéseiben, képességeiben és fejlődési igényében megbízik.
Felhasznált szakirodalom
- Atkinson, R. C., Hilgard, E., Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
- N. Kollár K., Szabó É. (2017): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve I.-III. Budapest: Osiris Kiadó.
- Rogers, C. (1986): A tanulás szabadsága a 80-as években. Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola.