Lassan annyira dúskálunk az önfejlesztő technikákban, hogy a bőség zavarában nem is tudjuk, mihez nyúljunk. Egyre több módszert ismerhetünk meg, amivel mélyíthetjük önismeretünket. Már olvashattál nálunk a japán eredetű ikigai filozófiáról, ami segíthet megtalálni az értelmet az egyén életében, vagy számos cikket a mindfulness–meditációról és annak előnyeiről, melyeknek alapjai a buddhista tanításokra vezethetőek vissza. Folytatva a sort, jöjjön egy látszólag egyszerűbb, mégis nehezebben érthető, a kelet egyik legemblematikusabb irányzata: a zen. Mikor van elég információnk egy döntéshez? Miért nem bízunk a perifériás látásban? Hogyan alakítjuk ki a kereteket a gondolkodásban, és mindezek hogyan befolyásolják a kommunikációnkat? Alan Watts többek között ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat A zen útja című könyvében. Matits Miklós könyvajánlója.
Érző és gondolkodó lényekként egyszerre mintha ki lennénk téve az érzelmek által a saját és mások viselkedésének, de közben szeretnénk megérteni a folyamatokat, amelyek a hangulatváltozások mögött húzódnak meg. Ezért jobb esetben nekiállunk keresgélni a válaszok után – nyitottságtól függően – annyi tudományágból merítve, amennyinek csak hitelt tudunk adni. De vajon mennyire tudjuk meghaladni magunkat, ha az alapvető kereteinken nem látunk túl?
Allan Watts élete
Alan W. Watts 1915-ben született Angliában, majd 1938-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Fiatalkora óta lenyűgözte az ázsiai művészet, irodalom és filozófia. Szülei felismerték derűs és érdeklődő természetét, és arra biztatták Alant, hogy írjon.
1932-ben készítette el első füzetét An Outline of Zen Buddhism (A zen buddhizmus vázlata) címmel, amely D. T. Suzuki zen írásain alapul. Teológiai végzettséget szerzett, majd élete nagyobb részében egyetemi tanárként tevékenykedett.
Autodidakta, független gondolkodó, termékeny író és filozófus volt. Egész munkásságában nagy hangsúlyt kapott, hogy – személyes átélésen keresztül is – bemutassa, miként interpretálható a keleti kultúra és életszemlélet a Nyugat számára. Watts 1973. november 16-án álmában hunyt el.
A zen összetevői
Watts már az első rész első fejezetében megkísérli tisztázni azt a filozófiai és egyben gondolkodásbeli különbséget, amivel az olvasó egy lépéssel közelebb kerülhet a zen megtapasztalásához és megértéséhez.
Az akadályt ugyanis sokszor a konvencionális gondolkodásunk és az abból származó prekoncepciók (előzetesen kialakított elgondolás) jelentik. A nyugati gondolkodás sémái sokszor túlságosan bekeretezik a látásunkat és gondolkodásunkat ahhoz, hogy a tao vagy a zen nyelvét megértsük, vagy hogy az életben zajló egyéb folyamatokat felismerjük. Pedig ez nem lehetetlen. Ahogyan a tudás sem a memorizálástól függ, hanem a megértéstől, úgy a bölcsesség sem a tervek megfelelő kivitelezésétől. Inkább a spontán és logikus úton meghozott döntések között, egy kiegyensúlyozott középutat jelent.
A megszabadulás útja
Tisztázza, hogy nem a „formátlan késztetést” vagy a „szeszély puszta játékát” érti spontaneitás alatt, hanem azt az intelligenciát, amelyre a taoista hagyomány is rámutat a versein keresztül. Ezt a spontaneitást átélhetjük megérzések vagy gondolatok formájában, intuitívan bármikor, csak lehet, hogy épp úgy érezzük, „nem illik bele a képbe”, vagyis az általunk elképzelt és eltervezett valóságba, és ezért inkább nem veszünk róla tudomást.
Szintén még az első részben a szerző tömören, de követhetően és alaposan bemutatja a taoista és konfuciánus filozófiákat, amelyek a történeti Kína idejében és így a buddhizmus kialakulásában is meghatározóak voltak. Szokás mondani, hogy nem igazán lehet a buddhizmusról önmagában beszélni, hiszen több ágat is megkülönböztethetünk egymástól. Ez a könyvben szintén megjelenik, ahogyan a mahájána buddhizmusról mesél az író, és ezzel kronologikusan haladva el is vezet minket a zen kialakulásához.
A zen gyakorlata
„A tökéletes Út (tao) nehézségek nélkül való,
Csak épp nem keres, nem is válogat.
Ha semmit nem kedvelsz és nem is kerülsz már,
Akkor értesz mindent világosan.”
A második részben a zen elveivel és gyakorlatával foglalkozik, ami a későbbiekben is hasznos alapanyagként szolgálhat. Érdekesség még, hogy többször kezdi fejtegetéseit tagadással, vagy hogy mi mivel nem egyenlő.
„A zazen tehát nem azt jelenti, hogy üres fejjel üldögélünk, kirekesztve minden külső és belső érzékelésünkből származó benyomást.”
Máshol:
„… nem az a cél, hogy erőnek erejével elhallgattassuk érzelmeinket és a jótékony közönynek hódoljunk. Hanem hogy felülemelkedjünk azon a közkeletű illúzión, amely a kellemeset és jót elválaszthatónak véli a fájdalmastól vagy rossztól.”
Körvonalazza tehát, hogy a zen nem egy vallás vagy egy filozófia, habár vannak stabil gondolatelemei, mégis inkább egyfajta világszemlélet. Egy iránymutatás egy életmód felé, amelyet lehet önerőből vagy közösségben is gyakorolni. Olyan tradíció, ami azt mutatja: csak nyugodtan ülni, nem tenni semmit. Ez egy annyira egyszerű recept, hogy talán nem véletlenül gondolta azt írónk, hogy külön fejezetcímként is kiemeli. Bár egy külső szemlélő nézőpontjából érthetetlennek tűnhet, amikor valaki leteszi magát lótusz vagy fél-lótusz ülésbe és csak csendben üldögél mindenféle ismeretlen cél nélkül.
A természetesség állapota a megszabadulás útján
Valójában az állapot, amihez a zazen közben közeledhetünk, az a természetesség állapota, vagy Watts szavaival: „amikor a tudat és a világ »magától« megnyilvánul”. Ehhez az állapothoz különösen fontos a testtartás és légzés is a zazenben. A keresztbe tett lábak, az egyenes gerinc, a lassú légzés mind elengedhetetlen része ennek az elmélyült, biztos helyzetnek.
„A kezdőknek azt ajánlják: úgy szoktassa hozzá magát a mozdulatlansághoz, hogy semmi mást nem tesz, csak a lélegzetvételét számolja egytől tízig, újra meg újra, amíg már természetesen, erőfeszítés nélkül nem lesz képes minden ítélkezés nélkül ülni.”
Watts a zen művészeti megnyilvánulásai mellett természetesen még kifejti a tudat működését a tao aspektusából vizsgálva, és leírja a legfontosabb ismérveit, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy „lát, mint a szem, s nem látja önmagát”. Van szem és van látás. Ez analóg az emberi tudatra is, azzal a különbséggel, hogy – nehézségünkre – elménk sokszor külön utakon jár és azonosulni kíván bizonyos képekkel, ami bénító lehet. Ezért mondta Jün-men:
„Amikor jársz, csak járj! Amikor ülsz, csak ülj! Fő, hogy ne ingadozz!”
Természetes érzés, ha hiányt, kíváncsiságot vagy elégedetlenséget érzünk, és az is rendben van, ha ez cselekvésre buzdít minket. Sőt! Idővel azonban ráébredhetünk, hogy eredeti elképzeléseinkkel ellentétben az igazságnak van irracionális oldala is.
Indulj el a megszabadulás útján
De ha tudtuk volna, nem indultunk volna el? A többi élmény nem számít? Erre írja szerzőnk, hogy: „Ha ismernénk a válaszokat, anélkül, hogy magunk jöttünk volna rá, az olyan, mintha utazás helyett a térképet tanulmányoznánk.”
A könyv kiváló történeti összefoglaló, filozófiai tanulmány és egyben bevezető segédanyag a zen iránt érdeklődőknek. Akik úgy érzik, elfogadták, hogy az egyénnek be kell illeszkednie a nagy kollektív gépezetbe, de már kezdik kinőni a társadalmi konvenciók rendjét, azoknak gyógyírt kínál a zen. Akik érzik a szocializáció káros hatásait, de nem tudnak vele mit kezdeni, vagy akik szoronganak és úgy érzik, sodródnak a mindennapokban. Számukra lehet a zen a megszabadulás útja.
Felhasznált szakmai tartalom
- Watts, A. (2021). A zen útja. Ursus Libris.
További felhasznált irodalom itt érhető el.
Matits Miklós
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
