Elgondolkodtál már azon, hogy az életednek mekkora részét teszi ki a munka? Egyszerű szükséges cselekedetként tekintesz rá, kiteljesedsz benne, vagy csak ekörül forog az életed? A munka sokak számára kiteljesedés, míg másoknak a szükséges rossz a túléléshez. Ám egyeseknek egész életük eköré tud épülni. A munkavégzés túlértékelése generációk óta beszőtte magát életünkbe. De miért is veszélyes, ha csodálandó dologként tekintünk rá? És mit tegyél, ha úgy érzed, te is elindultál a munkamánia felé vezető úton? Varga Réka pszichológus írása.
A munkához fűződő viszonyunk alapjait otthonról hozzuk. Gondold át, miért kaptál eddig életed során dicséreteket! Előfordulhat, hogy egy családban a legtöbb elismerő szó általában teljesítményünkre irányul. Amitől természetesen úgy érezzük, hogy még többet és még jobban akarunk teljesíteni, hiszen így még jobban kiélvezhetjük az elismerést. Jöjjön az a dicséret szüleinktől, párunktól, munkatársainktól, nagyon is csábító tud lenni, hogy fokozatosan egyre fentebb emeljük a teljesítményünk képzeletbeli lécét. Ám ha csak eköré építjük önbecsülésünket, akkor könnyen csapdába eshetünk. Ennek a csapdának pedig már neve is van: munkamánia.
A munkamánia
A munkamánia nem új keletű dolog. Napjainkban viszont még tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy okostelefonunk, laptopjaink segítségével sokkal könnyebben haza tudjuk vinni a munkát, mint szüleink vagy nagyszüleink generációja. Már nemcsak a szokásos 8-16 óra között vagyunk elérhetőek, hanem este is, hétvégén is, sőt még szabadság alatt is.
Ez az egy perc „ránézés” gyakran átcsap órákba.
Így egyre nagyobb elvárás lehet a munkáltatók részéről a folyamatos kontakt és teljesítés, de a munkavállalók is könnyebben eshetnek a „csak egy percre nézek rá” csapdájába.
A munkamánia pedig egy függőségi állapotként is funkcionálhat.
Csakhogy itt a drog maga a munka és a teljesítés érzése. A munkamániás ideje nagy részét a munkájának szenteli, alávetve társas kapcsolatait, így a családját és a barátait is. Gyakran még saját egészségéről is elfelejt gondoskodni, így kimaradhatnak az étkezések, és átveheti helyüket a praktikusabbnak talált kávé- vagy cigiszünet. A fő örömforrássá az általa elvégzett munka válik. A munkamániás személy legfőbb vágya, hogy folyamatosan dolgozzon. Így még akkor sem elégedett, ha már mindent elvégzett, amit feladatként kapott. Hát akkor csinál majd ő magának újat!
Na de hol ér véget az elhivatottság, és hol kezdődik a munkamánia?
A munka szeretete csodálatos dolog. Ha azt érzed, hogy inspirálnak és örömet okoznak az új kihívások, akkor valószínűleg megtaláltad azt a munkát, amelyben jelenleg ki tudsz teljesedni! De ha még szabadnapjaidon vagy éjjel is azon kattog az agyad, hogy most éppen mi mindenen dolgozhatnál, akkor érdemes megállnod egy percre.
A munkamániás emberek nem tudják letenni a munkájukat, kényszeresen magukkal cipelik a családi piknikre, az ágyba, a nagyszülőkkel közös ebédlőasztalhoz is.
Önbecsülésük nagy részét vagy egészét csak az ott nyújtott teljesítményük adja számukra. Gyakori jellemzőjük, hogy bár rengeteg időt töltenek vele, mégsem kifejezetten élvezik a munkájukat! Hogyan is tehetnék, hiszen többnyire csak folyamatos kényszert éreznek iránta… Ez pedig mélyen el tudja választani a nagyfokú hivatástudatot vagy élvezetet a munkamániától.
Miért baj, ha elvárás lesz a munkamánia?
Az elmúlt években egyre elfogadottabb, sőt egyre elvártabb lett, hogy a munkamánia felé sodródjunk. Nemcsak a cégek és vállalatok raknak egyre több terhet a dolgozókra, de maga a társadalom is gyakran kergeti a „főállás mellett mellékállásom is van, sőt még éppen 2 továbbképzésen is részt veszek” ideált.
Ha pedig nem szeretnénk túldolgozni magunkat, gyakran válhatunk mások szemében lustává vagy épp motiválatlanná.
„Miért elégszel meg ennyivel?”, „Miért nincs valami hasznos (értsd) pénzkereső hobbid?”, „Biztos nem akarod többre vinni?” – hangozhatnak el a kérdések. Így a társadalom nemhogy lefékezné az önsorsrontásba való sodródást, még éppenhogy elő is segítheti azt. Ezért fontos, hogy felismerjük már a kezdeti jeleit is annak, ha nem a kiegyensúlyozott élet felé vezető úton haladunk.
Hogyan ismerd fel magadon, ha túlzásba viszed?
A megoldás felé vezető úton az első lépcsőfok mindig a probléma felismerése és megismerése.
Íme pár szempont, ami segíthet tudatosítani, ha a munka már elkezdte átvenni az uralmat az életed felett:
- egyre gyakrabban hanyagolod családi és szociális kapcsolataidat;
- gyakran még az étkezések is kimaradoznak;
- egész nap a fejedben kattog a sok munkahelyi tennivaló;
- még éjszaka is azon járnak a gondolataid, hogy mennyi mindent kell csinálnod;
- akkor is túldolgozod magad, ha erre nem kérnek meg;
- folyamatos szorongást érzel attól, hogy nem teljesítesz majd elég jól;
- ha negatív érzések (düh, csalódottság, kétely) kerítenek hatalmukba, hajlamos vagy teljesen a munkába temetkezni;
- a munkahelyi teljesítményed alapján értékeled önmagadat;
- ha elfogy minden lehetséges munka, akkor keresel magadnak más „hasznosnak ítélt” tevékenységet.
Gondold át, hogy a fentiek közül mi jellemző rád. Van-e olyan, ami már hetek vagy hónapok, netalántán évek óta előfordul? Ha találsz ilyet (akár többet is), akkor érdemes átgondolni és átértékelni, hogy biztos ezen az úton akarsz-e továbbhaladni.
A probléma feltérképezése
Ha a fenti tünetek közül van, ami hosszabb ideje igaz rád, akkor érdemes végiggondolni, hogy külső vagy belső motiváció hatására jelenhetett-e meg. Te akartad egyre több idődet a munkában tölteni, vagy a munkahelyed erőlteti rád a folyamatos teljesítést? Azért hanyagolod a barátaidat vagy a családodat, mert fontosabbnak tartod a munkád, vagy azért, mert reális félelem az, hogy elveszíted az állásodat, ha nem dolgozod túl magad?
A munkával való túlzott időtöltés így lehet belső motiváción alapuló, vagy külső tényezők által ránk erőltetett dinamika is.
Ha a feletteseid ítéletétől vagy az állásod elvesztésétől okkal kell rettegned, akkor lehet megérett az idő a váltásra. Bár elhagyni egy munkahelyet szorongáskeltő élethelyzet, akár előnyödre is fordíthatod. Ha érdekel, hogyan, olvasd el alábbi cikkünket!
Ha pedig úgy érzed, az otthonról hozott dinamika miatt teljesítesz túl, és még jobban szeretnél elmerülni a kérdésben, akkor gondold át, hogyan áll a saját családod a munkához? Lehet, hogy gyerekkorodból eltanult szokás az, hogy akkor vagy jó / szerethető / dicsérnivaló, ha sokat dolgozol? Érdemes ezeket a kérdéseket fontolóra venned ahhoz, hogy könnyebb legyen a szemléletváltás. Ha ezekre válaszoltál magadnak, akkor lehetőséged van eldönteni, hogy egyetértesz-e így felnőtt fejjel azzal, amit tanultál.
Vannak olyan családi útmutatások, amelyeket érdemesnek találhatsz továbbvinni!
Például: „A kitartás fontos a munkában.” , „Azért, mert egyszer elbuktál még megéri tovább próbálkozni.”. De lehet, hogy egyes eltanult ideáktól ideje érzelmileg megszabadulnod (pl.: „Csak akkor vagy szerethető, ha agyondolgozod magad.” ).
6 tipp a túlvállalás ellen
Ha úgy gondolod, hogy elindultál a munkamánia felé vezető úton, akkor íme 6 tipp, amelyekkel csökkentheted az esélyét annak, hogy a munka átvegye az életed felett az uralmat.
1. tipp : Tanuld meg kiélvezni a csendet!
Egyszerűnek tűnik csendben ülni és pihenni? Na, hát egy munkamánia felé közelítő embernek kicsit sem az. Ilyenkor könnyen megjelenhet számukra a haszontalanság, a semmittevés érzése. És gyakran a hasznosság érzéséért hajlamosak csinálni maguknak valami feladatot. Általában valamelyik munkájukhoz kapcsolódót, de ha olyan nincs, akkor beérik mással is.
A csendhez való viszonyunk sokat árulkodik belső érzelmi világunkról. 20 perc csend egy folyton magas fokon pörgő és szorongó embernek felüdülés helyett a gyerekkori büntetés érzését keltheti.
Pedig mind a testünknek, mind az elménknek szüksége van a pihenésre, ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyünk.
Figyeld meg a csendhez való viszonyod! Mi történik, ha megpróbálsz 20 percet telefon, laptop és folyamatos agyalás nélkül tölteni? Ha hajlamos vagy folyton feladatokat adni magadnak közben, akkor érdemes megtanulnod tudatosan kikapcsolni! Bizony ez is egy tanulási folyamat.
Adj magadnak mindennap először 15 percet, amikor nem folyamatosan a teendőiden gondolkodsz. Cserébe csinálj valamit, amivel testileg vagy szellemileg megerősítheted magad. Ahogy egyre jobban megszokod és értékeled magad körül a csendet, úgy tudod az erre szánt időt is tovább növelni. Ebbe az énidőbe akár meditációs gyakorlatokat is beépíthetsz!
Személyes kedvencként ajánlom nektek a tea-szeánszt, amelyet ezen a linken érhettek el!
2. tipp: Tarts ki a meghúzott határaid mellett!
Ha már feltérképezted, hogy jó úton haladsz a munkamánia felé, és elkezdted megengedni magadnak a kötetlen időt, akkor épp ideje a munkaidőn is kicsit elgondolkodnod.
Húzz meg magad számára egy határt, hogy mikor kell abbahagynod a munkát akár a munkahelyen, akár otthon. Válaszd ki, hogy mi az az időpont, amikor jobb esetben megpróbálsz felállni és otthagyni a munkát (pl.: 16:15) és még egy időpontot, amitől tovább pedig végképp nem vagy hajlandó maradni (pl.: 17:00). Ha pedig kitaláltad, hogy mihez tartsd magad, akkor már csak a gyakorlás marad hátra.
Törekedj arra, hogy az általad (és saját lelki egészségedért) húzott határok ne legyenek átlépve! A cél az elsőnek kitalált időponthoz való közeledés.
Figyeld meg saját fejlődésedet, és ne felejtsd el meg is jutalmazni magad az erőfeszítéseidért! Legyen az egy régóta várt program, étterem vagy vágyott könyv, az apró jutalmak segíthetnek legyőzni a munka otthagyásával kapcsolatos negatív érzéseidet.
3. tipp: Így találd meg azt az egyensúlyt, hogy a munka az életed része, de nem a teljes életed!
A munka sokunk számára segít azt érezni, hogy hasznosak vagyunk, akár társadalmi szinten is. Ha úgy érzed, valami fontos célért küzdesz, legyen az mások megsegítése, vagy akár a saját vállalati részleged éves célprofitjának elérése, még nehezebb lehet meghúznod azokat a határokat. Nem baj, ha igényes vagy a munkádra, sőt még lelkes is, de ne feledkezz meg arról sem, hogy ez csak a mindennapjaid egy része legyen, és ne a teljes létezésed célja.
Az életed más területeit is érdemes előtérbe helyezned!
Ehhez nagy segítséget nyújthat a szereptorta gyakorlat! Személyiségünk különböző szerepeinek feltérképezésével közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy jobban megismerjük valódi motivációinkat, vágyainkat, és ezek eléréséért tudatosabb lépéseket is megtegyünk. Ha szeretnéd jobban átlátni az életedben lévő szerepeket (pl.: önmagam, anya, testvér, dolgozó, sportoló, művész), és egy ideálisabb egyensúlyt kialakítani közöttük, akkor itt megtalálhatod a szereptorta „receptjének” útmutatóját!
4. tipp: Csapatban az erő!
A munkába való túlzott belemerülés hatására könnyen megfeledkezhetsz a kapcsolataidról. Ezért is fontos, hogy ha el akarod kerülni ezt az állapotot, akkor találj olyan embereket magad körül, akik segítenek rávilágítani, ha elszaladna veled a képzeletbeli ló. Egy őszinteségen alapuló bizalmi kapcsolatba belefér, ha beismered a problémádat, és a másik támogatását kéred ehhez. Legyen az egy családtagod, barátod vagy szintén a hasonló gondokkal küzdő munkatársad.
Segíthettek egymásnak tudatosan tartani a határokat, fókuszálhattok más egészségesebb tevékenységekre, vagy emlékeztethetitek egymást arra, hogy mennyi más élethelyzet vár rátok a munkahely kapuin túl.
5. tipp: Ha hiánypótlónak használod a munkát, akkor fontold meg ezeket!
Ha életünk egyik területén éppen nem jeleskedünk, vagy csak passzívan várakozunk, akkor még nehezebb lehet leküzdenünk a vágyat, hogy egy másik részére annál több figyelmet fordítsunk. Így előfordulhat, hogy egy párkapcsolatában, életvitelében, családi életében önmagát megakadtnak látó ember éppen a munkára kezd el túl sokat fókuszálni. Így egyfajta hiánypótló szerepet is betölthet a munka. Főleg, ha az a teljesítmény vagy hasznosság érzetével is összekapcsolódik.
Ilyenkor nehéz kilépni onnan, ahonnan a pozitív visszajelzések származnak. Ha úgy érzed te is hiánypótlónak használod, akkor megpróbálhatsz tudatosan választani helyette más tevékenységeket.
Kereshetsz olyanokat, amelyek feltöltenek
- lelkileg (meditáció, mindfulness gyakorlása, olvasás),
- testileg (jóga, futás, túrázás),
- vagy hasonlóan megélheted bennük a hasznosság érzését (kertészkedés, jótékonykodás, korrepetálás).
6. tipp: Adj erőt magadnak beismerni, ha már átlépted a határt!
Honnan tudjuk, hogy hol a határ? Általában onnan, hogy átlépjük. Ha úgy érzed, te már nem közelítesz a munkamánia felé, hanem mélyen benne vagy, akkor a legbátrabb lépés az lehet, ha felismerés után segítséget kérsz a kilépéshez. Egy szakember megfelelő társad és támogatód lehet azon az úton, amelyen sikerülhet felfedezni és mozgósítani a belső erőforrásaidat. Ha érdeklődsz a pozitív pszichológián alapuló terápiás folyamatok megismerése iránt, akkor itt többet is megtudhatsz róluk!
Az alkotás és a teljesítés evolúciós vágyaink közé sorolhatóak. Ezek megjelenése természetes, a probléma ott kezdődik, ha megbillen az a bizonyos egyensúly. Megfelelő önismereti munkával viszont tehetsz a megelőzéséért is, pont úgy, mint ahogy a visszaállítása érdekében is.
Felhasznált szakmai tartalom
- Haar, J.M., Russo, M., Suñe, A., Ollier-Malaterre, A.(2014). Outcomes of work–life balance on job satisfaction, life satisfaction and mental health: A study across seven cultures. Journal of Vocational Behavior, 85, 3, 361-373.
- Lunau, T., Bambra, C., Eikemo, T. A., van der Wel, K. A., Dragano, N. (2014). A balancing act? Work–life balance, health and well-being in European welfare states. European Journal of Public Health, 24, (3), 422–427.
- További tartalom elérhető itt és itt.
Varga Réka
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
