A szocializáció azt a folyamatot jelenti, ahogy az egyén egy társadalom, egy kultúra tagjává válik. Elsajátítja a viselkedés szabályait, azokat az értékeket, képességeket és ismereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy a társadalom tagjaként működjön.
Szocializáció fogalma
A szocializáció szűkebb értelemben azt a folyamatot jelöli, amelyben az egyén egy speciális normarendszer, értékek, beállítódások elsajátításával egy adott csoport normarendszeréhez tud igazodni, így a csoport tagjává tud válni. A szociális viselkedés elsajátítása, egy örökké tartó tanulási folyamat.
A társas interakciók során tanuljuk a társas viselkedést, szerzünk társas tapasztalatokat.
A társas interakciókhoz szükséges társas készség, megértés és empátia, valamint érzelmi érettség – érzelmi intelligencia (a felnőtt részéről).
Az interakció akkor sikeres, ha kölcsönösségre épül és a szerepek jól körülhatároltak.
Szocializációs színterek
A gyermek fejlődésében betöltött szerepük alapján megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos szocializációs színtereket.
Az elsődleges szocializáció jellemzői:
- Az élet első, legmeghatározóbb éveinek színtere.
- Beleszületünk.
- Azoknak a személyeknek a közreműködésével zajlik a szocializáció, akikhez a gyermek kötődik, vagyis a család.
- A fontos mások segítségével szerez a gyermek tapasztalatokat, sajátítja el a nyelvet, normákat stb., értelmezi a világot.
- A korai években tanultak később internalizálódnak, ez az alapja az egyén önazonosságának, identitásának.
- A szocializációs folyamatban lényeges szerepe van az érzelmi köteléknek, a szignifikáns másokkal való kapcsolatot nem lehet helyettesíteni.
- A tanulásban, az ismeretek, értékek, normák elsajátításában nagy szerepet játszik a szignifikáns másokkal való azonosulás.
Másodlagos szocializáció jellemzői:
- Minden későbbi, a családon túli szocializációs tapasztalatot magában foglalja.
- A szocializációs hatások közvetítői azok a személyek, akikkel az egyén kapcsolatba lép és hatással vannak rá, új viszonyulásokkal ismertetik meg.
- Ezek a szereplők elsősorban pozíciójuk, szerepük révén kerülnek kapcsolatba az egyénnel, pl.: óvópedagógus, edző.
- Az egyén egyes színterekben szerzett tapasztalatait generalizálja, kiterjeszti, személyektől függetleníti.
- A színtereit megválaszthatjuk.
Felhasznált szakirodalom
- Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
- Hewstone, M., Stroebe, W. (szerk.) (2007): Szociálpszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest.
- Horváth György (2004): Pedagógiai pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
- Keményné Pálffy Katalin (2002): A szociális tanulás. In: B. Lakatos Margit, Serfőző Mónika (szerk.) Pszichológia szöveggyűjtemény óvodapedagógus hallgatóknak. Trezor Kiadó, Budapest.
- Maccoby, E. (2007): Historical Overview Of Socialization Research and Theory. In: Grusec, J.E., Hastings, P.D. (eds.) Handbook of Socialization: Theory and Research. Guilford Press, NewYork.
- Solymosi Katalin (2004): Fejlődés és szocializáció. In: N. Kollár Katalin, Szabó Éva (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.