szocializáció

A szocializáció azt a folyamatot jelenti, ahogy az egyén egy társadalom, egy kultúra tagjává válik. Elsajátítja a viselkedés szabályait, azokat az értékeket, képességeket és ismereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy a társadalom tagjaként működjön.

Szocializáció fogalma

A szocializáció szűkebb értelemben azt a folyamatot jelöli, amelyben az egyén egy speciális normarendszer, értékek, beállítódások elsajátításával egy adott csoport normarendszeréhez tud igazodni, így a csoport tagjává tud válni. A szociális viselkedés elsajátítása, egy örökké tartó tanulási folyamat.

A társas interakciók során tanuljuk a társas viselkedést, szerzünk társas tapasztalatokat.

A társas interakciókhoz szükséges társas készség, megértés és empátia, valamint érzelmi érettség – érzelmi intelligencia (a felnőtt részéről).

Az interakció akkor sikeres, ha kölcsönösségre épül és a szerepek jól körülhatároltak.

Szocializációs színterek

A gyermek fejlődésében betöltött szerepük alapján megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos szocializációs színtereket.

Az elsődleges szocializáció jellemzői:

• Az élet első, legmeghatározóbb éveinek színtere.
• Beleszületünk.
• Azoknak a személyeknek a közreműködésével zajlik a szocializáció, akikhez a gyermek kötődik, vagyis a család.
• A fontos mások segítségével szerez a gyermek tapasztalatokat, sajátítja el a nyelvet, normákat stb., értelmezi a világot.
• A korai években tanultak később internalizálódnak, ez az alapja az egyén önazonosságának, identitásának.
• A szocializációs folyamatban lényeges szerepe van az érzelmi köteléknek, a szignifikáns másokkal való kapcsolatot nem lehet helyettesíteni.
• A tanulásban, az ismeretek, értékek, normák elsajátításában nagy szerepet játszik a szignifikáns másokkal való azonosulás.

Másodlagos szocializáció jellemzői:

• Minden későbbi, a családon túli szocializációs tapasztalatot magában foglalja.
• A szocializációs hatások közvetítői azok a személyek, akikkel az egyén kapcsolatba lép és hatással vannak rá, új viszonyulásokkal ismertetik meg.
• Ezek a szereplők elsősorban pozíciójuk, szerepük révén kerülnek kapcsolatba az egyénnel, pl.: óvópedagógus, edző.
• Az egyén egyes színterekben szerzett tapasztalatait generalizálja, kiterjeszti, személyektől függetleníti.
• A színtereit megválaszthatjuk.

Felhasznált szakirodalom

• Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Hewstone, M., Stroebe, W. (szerk.) (2007): Szociálpszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Horváth György (2004): Pedagógiai pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
• Keményné Pálffy Katalin (2002): A szociális tanulás. In: B. Lakatos Margit, Serfőző Mónika (szerk.) Pszichológia szöveggyűjtemény óvodapedagógus hallgatóknak. Trezor Kiadó, Budapest.
• Maccoby, E. (2007): Historical Overview Of Socialization Research and Theory. In: Grusec, J.E., Hastings, P.D. (eds.) Handbook of Socialization: Theory and Research. Guilford Press, NewYork.
• Solymosi Katalin (2004): Fejlődés és szocializáció. In: N. Kollár Katalin, Szabó Éva (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.