fbpx
A hozzájárulási beállításaid testreszabása

Kedves olvasónk 👋

Az oldalon cookie-kat használunk a hatékony navigálás és bizonyos funkciók végrehajtása érdekében. Az alábbiakban az egyes hozzájárulási kategóriák alatt részletes információkat találhatsz az összes cookie-ról.

A „Szükséges” kategóriába sorolt cookie-kat a böngésződ tárolni fogja, mivel ezek elengedhetetlenek az oldal alapvető funkcióinak biztosításához.... 

Mindíg aktív

A kötelező cookie-k szükségesek az oldal alapvető funkcióinak engedélyezéséhez, mint például a biztonságos bejelentkezés vagy a hozzájárulási beállítások módosításához. Ezek a sütik nem tárolnak személyes azonosításra alkalmas adatokat.

Nincs megjeleníthető cookie.

A funkcionális sütik segítenek bizonyos funkciók végrehajtásában, mint például a webhely tartalmának megosztása közösségi média platformokon, visszajelzések gyűjtése és egyéb, harmadik féltől származó funkciókban.

Nincs megjeleníthető cookie.

Az analitikai sütiket arra használjuk, hogy megértsük, hogyan lépnek kapcsolatba a látogatóink a weboldallal. Ezek a cookie-k segítenek információt szolgáltatni olyan mutatókról, mint a látogatók száma, a visszafordulási arány, a forgalom forrása stb.

Nincs megjeleníthető cookie.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

Nincs megjeleníthető cookie.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

Nincs megjeleníthető cookie.

elhárító mechanizmus

Pszichológiai szempontból az elhárító (énvédő) mechanizmusok tudattalan sémák, lelki működések. Olyan eljárások vagy taktikák, amelyeket az én (Ego) azért fejleszt ki, hogy könnyebben megküzdhessen a szorongással.

Elhárító mechanizmus fogalma

Az elhárító mechanizmusok fogalmának megalkotása Anna Freud (1895-1982) nevéhez fűződik. Azokra a tudattalan stratégiákra alkalmazta a kifejezést, amelyek segítségével az adott személy a pszichés feszültségét megpróbálja csökkenteni vagy megszüntetni.

Az elhárító mechanizmusok funkciója, hogy megakadályozzák, hogy az „én” szembesüljön az őt negatívan érintő (pl. önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető) történésekkel.

Habár az énképet hatékonyan védik a szembesüléstől, ezzel egyidejűleg eltorzíthatják a valóság reális érzékelését.

Az elhárító mechanizmusok típusai

  1. Elfojtás
  2. Identifikáció
  3. Introjekció
  4. Izoláció
  5. Fantáziatevékenység
  6. Meg nem történtté tevés
  7. Projekció
  8. Reakcióképzés
  9. Regresszió
  10. Szublimáció
  11. Tagadás
  12. Hasítás
  13. Disszociáció
  14. Tünetképzés
  15. Eltolás
  16. Leértékelés
  17. Sajnáltatás
  18. Passzív agresszió
  19. Racionalizáció
  20. Intellektualizáció
  21. Humor

Gyakori elhárító mechanizmusok

Tagadás

Tagadás esetében elutasítjuk egy adott esemény vagy állapot bekövetkezését. Példaként említhetjük, amikor a gyermekét elvesztő édesanya úgy tesz, mintha még élne a gyermek.

A tagadás során a zavaró érzéseket, vágyakat kiutasítjuk a tudatunkból. Ennek eredményeképpen távolság keletkezik önmagunk és élményeink között. A tagadás ideig óráig jó megoldásnak tűnhet, azonban a problémánk nem oldódik meg általa. Ha valaki szóba hozza az általunk megtagadott eseményeket vagy érzéseket, azt igazságtalan vádként élhetjük meg, dühössé válhatunk.

Elfojtás

Az elfojtás lényege, hogy a számunkra félelmet vagy fájdalmat keltő emlékeket kiutasítsuk a tudatból. Általában tudatos folyamat; akaratlagosan próbálunk egy-egy gondolatot távol tartani (például, ha valami kellemetlen dolgot tettünk, akkor próbálunk nem gondolni rá, így egy idő múlva már lehet, hogy nem is fogunk rá emlékezni).

Projekció

Projekció esetében saját el, vagy fel nem ismert érzéseinket másoknak tulajdonítjuk, vagy azokat másokban véljük felfedezni. Erre példa lehet, amikor egy házas asszony párját gyanúsítja a csábítással – valójában ő érez vonzalmat egy másik férfi iránt.

A projekció által lehetőségünk nyílik, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégis kifejezésre juttassuk ezeket a tartalmakat.

Hasítás

Kezdetleges (primitív) disszociatív mechanizmus, leggyakrabban a tagadással és a projekcióval társul. Célja, hogy leegyszerűsítő módon „feketének vagy fehérnek” lássa a világot azért, hogy elkerülje a helyzetek bonyolultságából származó feszültséget. Ebből fakadóan két részre osztja a környezete pszichológiai tárgyait, azaz környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl.: „jók”-ra és „rosszak”-ra – osztja.

Ezután a pozitív csoportba tartozó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja.

Fantáziatevékenység

Fantáziatevékenység lehet a nappali álmodozás, amely olyan élethelyzetek szituációk elképzelését jelenti (pl. barátság, siker, szépség, hatalom), melyek kellemes érzésekkel járnak, elégedettségérzést keltenek bennünk.

Intellektualizáció

Célja az érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy a fenyegető dolgokról hideg, tárgyilagos, tudományoskodó módon kezd el gondolkozni, így az ahhoz kapcsolódó érzelmeket eltávolítja. Például amikor valaki megtudja, hogy egy családtagja súlyos betegségtől szenved, és erre úgy reagál, hogy beleássa magát a betegség tüneteinek / kezelésének / jellemzőinek feltárásába. Ezzel akadályozza meg azt, hogy átadja magát az elkeseredésnek.

Felhasznált szakirodalom

  • Anna Freud (1994). Az én és az elhárító mechanizmusok. ANIMULA. Budapest.
« Vissza a Lexikonhoz