„Ok, boomer!” – mondja a fiatal, mikor az idősebb nem osztja az álláspontját. „Ok, zoomer!” – kontrázik rá az idősebb, mikor a fiatal olyat tesz, ami kívül esik egy korábbi világ értékrendjén. Vajon lehet ilyen egyszerűen reagálni a két különböző korosztály között húzódó feszültségekre? Egyesek szerint napjainkban már-már „világháborús szintre” került a generációk közötti harc. De mi a generációs sztereotípiák oka? Mi ennek a haszna? Van-e egyáltalán? Katona Dóra kommunikációs szakember véleménycikke – a kávéd mellé. [CAPPUCCINO]
Az ember összetett, bonyolult, nehezen behatárolható. Személyiségünk rengeteg különböző komponensből áll, lényünket megannyi élmény, hatás, tapasztalat, velünk született tulajdonság alkotja, így merész vállalkozásba kezd, aki mindössze egy szempont alapján szeretné kategorizálni az egyes típusokat. Aki így tesz, könnyen beleeshet a generációs sztereotípiák csapdájába.
Generációkutatások hozománya
A generációkutatások a huszadik század végére növekvő népszerűségnek örvendtek. Számos kutató foglalkozott a lakosság életkor alapján való kategorizálásával, és az adott korosztályok élményeire, tapasztalataira támaszkodva megszülettek azok az elméletek és fogalmak, amelyekre ma is reflektálunk. Ezek az elméletek adják a generációs sztereotípiák alapjait.
Ha megtudjuk egy személy születési dátumát, a generációs besorolásokat ismerve rögtön megállapíthatjuk, hogy egy Baby Boomerrel, X-essel, Ezredfordulóssal, vagy Z generációssal van-e dolgunk. Vajon ez tényleg ilyen egyszerű? Aligha.
Generációs besorolások
Ahány kutató, annyi besorolás létezik. A határokat valamennyien máshol húzták meg, de az egyes korosztályok alapját mindig a vizsgált attitűdök, a meghatározó történelmi események és társadalmi hatások alkották.
Az úgynevezett „kohorsz-élmények” azok a generációszintű, közös élmények, amelyek hatással lehetnek az adott korcsoport későbbi személyiségének, értékrendjének alakulására.
Ez viszont kultúránként változó, éppen ezért nem lehet globális szinten megállapított sémák alapján kategorizálni, hiszen teljesen más volt felnőni Magyarországon a ’60-as, ’70-es években, mint például az Egyesült Államokban.
Én melyik nemzedék tagja vagyok?
A legismertebb elmélet a Strauss-Howe pároshoz kapcsolódik, akik egészen a középkorig vezették vissza és állapították meg a különböző generációkat. Ha valamennyi elméletet összeollózunk, a következőképpen lehetne meghatározni a ma élő nemzedékeket: A Csendes generáció az 1925/26-1945 között születetteket foglalja magába, a Baby Boomer nemzedék tagjai 1946-1964, az X-esek 1965-1981, az Ezredfordulósok (Y) 1982-1995, a Z generációsok pedig 1996-2008 között születtek. Ezen meghatározások alapján ki-ki eldöntheti, hogy ő melyik nemzedék tagja.
Azonban a „hovatartozás” kérdése jóval összetettebb, hiszen a kulturális különbségek figyelembevételén kívül fontos kihangsúlyozni, hogy a földrajzi elhelyezkedés kérdése is számottevő.
NEM MINDEGY, HOVA SZÜLETTÜNK…
Más tapasztalatokkal gazdagodva nő fel az, aki falun töltötte a fiatalkorát, mint az, aki városban. A szülői behatásról nem is beszélve, hiszen életünkre a legmeghatározóbb befolyással a családunk, közvetlen környezetünk bír.
A generációs sztereotípiák ellen: fókuszáljunk arra, ami közös bennünk!
Mindezek alapján érdemes-e egyáltalán különbséget tenni generációk között? Ha a várható tendenciákat vizsgáljuk, úgy gondolom, hasznunkra válhatnak az empirikus kutatásokon alapuló elméletek. A generációk vizsgálatának nemcsak létjogosultsága, de haszna is van, hiszen így könnyebben megérthetjük a különböző korosztályok élményeit, világképét és a generációs sztereotípiák megjelenését. Azonban, ha egyénileg vagyunk kíváncsiak valakire, ne essünk bele a beskatulyázás csapdájába.
Igyekezzünk megismerni a másikat, empátiával forduljunk hozzá, és ne vonjunk le felelőtlenül konzekvenciákat pusztán az életkora alapján, hiszen lehet, hogy teljesen mást fogunk kapni, mint amire számítottunk.
Tartsuk tiszteletben a tényt, hogy – bár vannak időtlen, örökérvényű leckék, amelyek elé az élet mindannyiónkat állít – sok szempontból más tapasztalatok érik a különböző korosztályokat. Azok az emberek, akik a huszonegyedik században töltik a fiatalságukat, már egy teljesen más világban nőttek fel, mint azok, akik harminc, negyven vagy akár ötven évvel ezelőtt voltak gyerekek.
Egyesek szeretik a már említett besorolások alapján egy-egy generáció tagjaként számontartani magukat, mert ez ad egyfajta biztonságot, egyszerűséget. Mások viszont teljesen elzárkóznak tőle, és abszolút elhatárolódnak mindennemű kategorizálástól.
Kulcsszó: a nyitottság!
A fiatalok és az idősebbek közötti kommunikáció mondhatni két kultúra között zajlik, így eltérő tapasztalatokkal, meglátásokkal rendelkezhetnek a felek. Viszont a generációs sztereotípiák és különbségek kiküszöbölhetőek, és akár a munkahelyen, akár a magánéletben virágzó kapcsolat alakulhat ki két ember között, és ehhez csak egy dolog kell: a nyitottság.
Ha nemcsak a saját álláspontunkat hallatjuk, hanem kíváncsian fordulunk a másik felé, nyitottak vagyunk a személyére, a mondanivalójára, és meg is halljuk azt, így nem a kora alapján ítélkezünk, rengeteg későbbi problémát előzünk meg.
Hiszen ítéleteinkkel szakadékot építünk, nyitottságunkkal pedig hidat.
Felhasznált szakmai tartalom
- BUZZFEEDVIDEO: Generations throughout history
URL: https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE - CenSAMM, „Strauss-Howe Generational Theory”, Censamm.org,
URL: https://censamm.org/resources/profiles/strauss-howe-generational-theory
Katona Dóra
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
