önbántalmazás

Az önbántalmazás alatt azt értjük, hogy valaki szándékosan fájdalmat okoz magának, és kárt tesz saját testében.

Az önbántalmazás fogalma

Az önbántalmazásba beletartozik a vagdosás (falcolás), égetés, karmolás és a testi sértések egyéb fajtái. A másik formája a mérgező mennyiségű alkohol-, vagy drogfogyasztás, illetve a nem biztonságos szex.

Bár némely önsértés öngyilkossági kísérlethez hasonlíthat, és néhány önbántalmazó ténylegesen öngyilkosságot hajt végre, nagyon sok másik esetben nem ez a cél. Ezek az emberek szándékosan ártanak maguknak, ám

a céljuk ezzel az, hogy megfeledkezzenek a problémáikról, hogy megszabaduljanak a számukra kibírhatatlan szellemi szorongástól.

Az önbántalmazás okai

Az önsértés gyökerei gyakran bonyolult pszichológiai tényezőkben rejlenek. Az önmaguknak ártó személyeknek gyakran problémájuk van az érzelmi regulációval, nehezen fejezik ki vagy kezelik az őket elárasztó érzéseket. A depresszió, szorongás, borderline személyiségzavar vagy trauma története gyakran társul az önsértő viselkedéssel. Valamint az alacsony önbecsülés, a szégyen érzése vagy az élet kihívásaival való megbirkózás képtelensége is hozzájárulhat az önsértő hajlamokhoz.

Ha valaki bántalmazza önmagát, az állandó nyugtalanság érzése lepheti el, ugyanis nem tudja kifejezni a negatív érzelmeit. Az önbántalmazás átmenetileg segíthet megszabadulni a szorongástól, ám ezek a nyers érzelmek újra és újra megjelennek a bűntudat és szégyen által kísérve, amíg el nem jut az egyén a probléma gyökeréig és meg nem tanul egészségesebb módszerek segítségével megbirkózni.

Típusai és kezelési lehetőségei

Az önsértés különböző formákban nyilvánulhat meg, és ezek megértése kulcsfontosságú a hatékony intervencióhoz. Az önsértés tartozhat vágáshoz, égetéshez, harapásokhoz, ütögetéshez vagy bármely szándékos fizikai sérüléshez. A nem fizikai formák közé tartozik az alkohol vagy drog túlzott fogyasztása, veszélyes viselkedések vagy saját jólétének elhanyagolása. Mindegyik típus más-más célokat szolgálhat, például érzelmi felszabadítást, elterelést vagy az irányítás visszaszerzésének kísérletét.

Kezelése teljes körű, többdimenziós megközelítést igényel. A pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT) és a dialektikus viselkedésterápia (DBT), bizonyultak hatékonynak az önsértés kezelésében. Ezek a terápiás megközelítések arra összpontosítanak, hogy megértsék és módosítsák a gondolati mintákat, kifejlesszék a megküzdési mechanizmusokat és javítsák az érzelmi regulációs készségeket. Gyógyszeres kezelést, ha indokolt, a háttérben álló mentális egészségügyi problémák kezelésére is felírhatnak.

Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén az érintett a háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.

Felhasznált szakirodalom

• Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó
• Hawton, K., Rodham, K., Evans, E., & Weatherall, R. (2002). Deliberate self-harm in adolescents: Self-report survey in schools in England. British Medical Journal, 325(7374), 1207-1211.
• Zsila, Á., Orosz, G., Király, O., Urbán, R., Ujhelyi, A., Jármi, É., & Griffiths, M. D. (2018). Psychoactive substance use and problematic internet use as predictors of self-reported problematic gaming. Journal of Behavioral Addictions, 7(1), 70-78.
• O’Connor, R. C., Pirkis, J., & Cox, G. R. (2020). The International Handbook of Suicide Prevention (2nd ed.). Wiley.
• Zsila, Á., Griffiths, M. D., Szabo, A., & Demetrovics, Z. (2019). The association between exercise addiction, obsessive-compulsive symptoms, and overcommitment to sport: A moderated mediation analysis. Journal of Behavioral Addictions, 8(1), 181-190.