altruizmus

Az altruizmus olyan önkéntes viselkedést jelent, amely mások javát szolgálja, a jutalmazás reménye nélkül.

Altruizmus fogalma

Az altruizmus vagy önzetlenség, egy olyan társas támogatási forma, amely a segítségnyújtástól, akár az önfeláldozásig is terjedhet. Olyan interakcióról van szó, amely során az egyén akár még annak ellenére is segít, hogy ez számára hátrányokkal járhat.

E viselkedésnek többfelé motivációja lehet, melyek nagy hajtóerővel (drive) rendelkezhetnek, a személy életében sokszor meghökkentő pályamódosításokat eredményezhetnek, és egy egész életre szólóan fenntarthatják az altruizmust.

Segítés, proszociális viselkedés vagy altruizmus?!

Fontos megkülönböztetnünk a segítségnyújtás három szintjét:

1. a segítő magatartást,
2. a proszociális viselkedést és
3. az altruzimust.

Mindhárom a segítségnyújtás egy fajtája, abban azonban különböznek, hogy míg a segítés általában szakmai és munkakötelezettségekkel jár, és szervezet is végezheti; addig a proszociális viselkedés egyéni, belsőleg generált és a támogatás önkéntes. Az altruizmus pedig egy ennél is szűkebb kategória, ahol a segítőt már távlati célok és empátia is jellemzi (Hewstone és Stroebe, 2007).

Az empátia mint altruista viselkedést meghatározó tényező

Az altruista viselkedés szempontjából az empátia kulcsfontosságú szerepet tölt be (Decety és Grèzes, 2006). Ez azt jelenti, hogy a személy észleli, majd osztozik a szenvedő személy érzelmeiben, és tulajdonképpen az ő saját szenvedésének feloldása érdekében tesz lépéseket a segítségnyújtásra. Így még az egyén számára túlságosan költségesnek ítélt helyzetekben is segít (Preston és de Waal, 2002).

Bár az emberek többségénél a segítés egoisztikus célokból fakad, mint például:

• személyes distressz feloldása;
• segítségnyújtás elmulasztásából fakadó nyilvános szégyen elkerülése (Batson és Shaw, 1991);
• bánat elűzése (Batson és mtsai., 1989) és
• a vágy valaki felvidítására (Batson és mtsai, 1991).

Másoknál ez a magatartás önzetlenségből ered.

Felhasznált szakirodalom

• Batson, C. D., Shaw, L. (1991). Evidence for altruism: toward a pluralism of
  prosocial motives. Psychological Inquiry, 2, 107–122.
• Batson, C. D., Batson, J., Griffitt, C., Barrientos, S., Brandt, J., Sprengelmeyer, P.,
  Bayly, M. (1989). Negativestate relief and the empathy–altruism
  hypothesis. Journal of Personality and Social Psychology, 56, 922–933.
• Batson, C. D., Batson, J., Singlsby, J., Harrell, K., Peekna, H., Todd, R. (1991).
  Empathic joy and the empathy–altruism hypothesis. Journal of
  Personality and Social Psychology, 61, 413–426.
• Decety, J., Grèzes, J. (2006). The power of simulation: imagining one’s own and
  other’s behavior. Brain Research. 1079(1), 4–14.
• Hewstone, M., Stroebe, W. (2007). Szociálpszichológia európai szemszögből.
  Budapest, Magyarország: Akadémiai Kiadó.
• Preston, S. D., de Waal, F. B. M. (2002). Empathy: its ultimate and proximate
  bases. Behavior Brain Science, 25(1), 1–20.