serdülőkor

Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a serdülőkor az autonómia és függőség harca.

Serdülőkor fogalma

„A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet.” (Atkinson és Hilgard, 2005, 750. old.)

Ahhoz, hogy érett személyiség váljon belőlünk ezt a fejlődési lépcsőt is meg kell ugranunk. Egy serdülőnek fokozatosan kell önállóvá válnia, ehhez szükséges, hogy az éntudata, egészséges énképe, identitása is fejlődjön.

Szerepet játszik még a szocializáció, és a kötődés fokozatos elengedése is.

Ekkor választják meg életpályájukat is, így már tisztában kell lenniük nemi identitásukkal és szerepeikkel. Erikson szerint tehát a serdülőkor az identitás kialakulásának korszaka.

A krízis akkor következik be, ha a serdülő nem fogadja el saját magát, nem érti, és nem is tudja megfogalmazni, ki ő. Nem tud azonosulni énképével, így nem is tudja azt elfogadni. Testképzavarral és szociális problémákkal is társulhat. Negatív megküzdési stratégia lehet az alkohol és a kábítószer fogyasztása, illetve a dohányzás (addikció).

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Cole, M., Cole S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.