Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavar egyik enyhébb megjelenési formája.

Asperger-szindróma fogalma

Ezt a tünetegyüttest elsőként Hans Asperger bécsi gyermekgyógyász írta le 1944-ben. Később pedig Lorna Wing brit pszichiáter alkalmazta rá először az Asperger-szindróma elnevezést. Jól funkcionáló autistaként is szokták nevezni a tüneteit mutató személyeket. 

 

Az autizmus kritériumait tekintve itt is megjelenik a társas kapcsolatok zavaraként a csökkent mértékű szociális érzékenység és empátia, valamint a beszűkült érdeklődés.

 

További jellemzője ennek a tünetegyüttesnek a mozgáskoordináció deficitje.

 

Az Asperger-szindrómával élő személyek általában szokatlanul mély érdeklődést mutatnak valamely téma iránt és minden szabadidejüket az azzal való foglalkozás köti le. Elsősorban az információszerzés motiválja őket. Kitalált történetekkel és a tárgyi valóságtól elrugaszkodott dolgokkal nem szívesen foglalkoznak.

 

Ez az irányultság a kommunikációjukat is uralja: lexikonként osztanak meg másokkal nagy információtömegeket anélkül, hogy érzékelnék a másik fél érdeklődését vagy érdektelenségét az adott téma iránt. Nem kifejezetten keresnek kapcsolatot másokkal és gyakran tesznek közösségben oda nem illő megjegyzéseket a szociális készségek fejlődési zavarának következtében.

Felhasznált szakirodalom

  • Attwood, T. (2018): Különös gyerekek – Kalauz az Asperger-szindrómáról szülőknek és nevelőknek. Animus Kiadó, Budapest.