optimizmus

A vonás szintű optimizmus generalizált elvárás a pozitív kimenetelekre vonatkozóan, míg a vonás pesszimizmus generalizált negatív elvárásokat takar.

Optimizmus & pesszimizmus

Az optimista személyek nagyobb valószínűséggel alkalmaznak aktív, problémafókuszú megküzdést, mint a pesszimista személyek. Amennyiben a helyzet kontrollálhatatlan, az optimista hajlamos adaptív emóciófókuszú megküzdési mechanizmusokat (pozitív átértelmezés, humor, elfogadás stb.) alkalmazni.

„Az optimizmus jó, a pesszimizmus rossz” felfogás azonban túlságosan leegyszerűsítő:

a pesszimizmus olykor szorongáscsökkentő stratégiaként funkcionálhat (Whelen és munkatársai, 1997).

Diszpozicionális optimizmus és pesszimizmus

Scheier és Carver (1985) diszpozicionális (vonás szintű) optimizmus fogalma a motiváció „elvárás-érték” modelljére támaszkodik, mely szerint különböző célok elérése vezérli a viselkedésünket. Minél fontosabb a cél, annál nagyobb értékkel bír a személy motivációs rendszerében. Az elvárás arra vonatkozik, hogy mennyire bizakodó vagy pesszimista a személy a cél elérését illetően.

Pozitív elvárás hiányában a személy nem fektet energiát a cél elérésébe.

Scheier és Carver modellje szerint, ha célunk elérése akadályba ütközik, „leállítjuk” viselkedésünket és mérlegeljük a sikeres célelérés valószínűségét (Carver és Scheier, 2002).

A generalizált pozitív és negatív elvárások nagymértékben befolyásolják a viselkedést, ugyanis kihívás esetén, vagy ha céljának elérésében akadályoztatott a személy, a diszpozicionális optimizmus magas szintjével bizakodó lesz a kimenetet illetően, és több energiát fektet célja elérésébe. Ezzel szemben a pesszimisták hezitálnak, és nem bíznak céljaik elérésében. Ha kétségeik elég erősek, feladják céljukat.

A pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja, az optimista minden nehézségben a lehetőséget nézi.​

– Winston Churchill​

A diszpozicionális optimizmus mérése

• Életszemlélet Teszt (Life Orientation Test) – 8 tételből és 4 „tölteléktételből” áll. A 8 tételből 4 pozitív (pl. „Bizonytalan időkben általában a legjobbat várom.”) és 4 negatív („Szinte sosem számítok arra, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogy szeretném.”)

Defenzív pesszimizmus

A defenzív pesszimizmus arra a kognitív stratégiára utal, amit a magas szorongásszinttel jellemezhető személyek céljaik elérése során alkalmazhatnak. Ezek a személyek irreálisan alacsony elvárásokkal fordulnak a feladat felé, annak ellenére, hogy korábban sikeresen teljesítettek hasonló helyzetekben. Eközben intenzíven fókuszálnak és reflektálnak viselkedésük lehetséges kimeneteire (Norem és Chang, 2002).

Stratégiai optimizmus

A stratégiai optimizmust választó személyek a defenzív pesszimizmussal szemben optimista elvárásokkal fordulnak a feladat felé, és aktívan próbálják elkerülni a lehetséges kimenetekre való reflektálást.

Irreális optimizmus

Irreális optimizmusról akkor beszélünk, amikor „a személy pozitívabb színben látja saját jövőjét, mint a hasonló helyzetben lévő másokét” (Clarke és mtsai, 2000, 368. o.). Az emberek hajlamosak úgy érezni, hogy egy adott eseménnyel kapcsolatban az átlagosnál kisebb a kockázatuk, azonban ez az optimizmus irreális, hiszen az emberek többségének nem lehet átlag alatti a veszélyeztetettsége (Weinstein, 1980).

Felhasznált szakirodalom

• Carver, C. S., Scheier, M. F. (2002). Optimism, pessimism, and self – regulation. In: Chang, E.C. (szerk.) Optimism and pessimism. Implications for theory, research, and practice. American Psychological Association, Washington, 31-53.
• Sheier, M. F., Carver, C. S. (1985). Optimism, coping and health: assessment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4, 219–247.
• Szondy M. (2008). Optimizmus, pesszimizmus, egészség és egészségmagatartás. [Doktori értekezés tézisei.] Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest.

« Vissza a Lexikonhoz