krízis

Akkor beszélhetünk krízisről, ha egy tragédia vagy veszteség esetén olyan megterhelő helyzetbe kerülünk, amivel nem tudunk megbirkózni.

Krízis fogalma

Legyen az ember akármennyire sikeres és egészséges, bármelyikünk kerülhet nehéz helyzetbe, élhetünk át traumát, amivel nem tudunk megküzdeni. A krízis az egészséges ember lelki és testi tünetekkel egyaránt jellemezhető átmeneti állapota.

A krízis olyan lelki állapotot vált ki, amely felborítja az élet, a kapcsolatok normális működését, a belső biztonság érzését.

A krízisben lévő személyek a következő tüneteket tapasztalhatják: szorongás, lehangoltság, izgatottság, szívpanaszok, gyomor-bélpanaszok, remegés, izzadás.

A krízisek típusai

A kríziseket két nagy csoportra oszthatjuk: akcidentális és fejlődési (normatív) krízisekre.

Akcidentális krízis

Az akcidentális krízisek közé soroljuk az olyan eseményeket, melyek véletlenszerűen, váratlanul, hirtelen történnek. Ezeknek az eseményeknek a központi eleme a veszteségélmény. Ide tartoznak:

természeti katasztrófák (pl. földrengés, hurrikán)
technika, emberi/társadalmi tényezők által előidézett katasztrófák (pl. háború, terrortámadás, tömegbaleset)
balesetek
érzelmi katasztrófák (pl. haláleset, válás, fontos kapcsolat megszakadása)
esetleges krízisesemények (pl. rablás, erőszakos cselekmények, csőd, munkahely elvesztése).

Normatív krízis

Normatív krízisek alatt azokat az eseményeket értjük, melyek fejlődésünk elengedhetetlen velejárói. Erikson nyolc fejlődési szakaszt írt le, amelyek között kialakul a fejlődési krízis. Elmélete szerint ezek a krízisek formálják a személyiséget, illetve segítenek új konfliktusmegoldó stratégiákat kialakítani, melyekre a további szakaszokban is szükségünk lesz. Erikson az alábbi fázisokat, és az azokban megjelenő jellegzetes konfliktusokat írta le:

Csecsemőkor (bizalom – bizalmatlanság)
Kisgyermekkor (2-3 év) (autonómia – kétségbeesés)
Óvodáskor (3-5 év) (kezdeményezés – bűntudat)
Iskoláskor (6-11 év) (teljesítmény – kisebbrendűség)
Serdülőkor (12-20 év) (identitás – szerepkonfúzió)
Fiatal felnőttkor (25 évig) (intimitás – izoláció)
Felnőttkor (60 évig) (generativitás /létrehozás/ – stagnálás)
Időskor (én-integritás – kétségbeesés)

A krízis szakaszai

A krízisállapotot alapvetően négy szakaszra lehet felosztani. A helyzet bármelyik szakaszban megoldódhat, ami az egyensúly helyreállásában nyilvánul meg.

szakasz: készenlét. Jellegzetes vegetatív, testi tünetek jelentkeznek (heves szívdobogás, izzadás, magas vérnyomás, izomfeszülés), illetve bizonyos pszichés funkciók is megváltoznak (figyelem, érzékelés, gondolkodás és emlékezés is beszűkülhet a provokatív ingerre).
szakasz: küzdelem. Ennek során a személy különböző próbálkozásokat tesz a helyzet megoldására.
szakasz: kapkodás. Ha a személy korábbi próbálkozásai nem bizonyultak eredményesnek, előfordulhat, hogy újabb és újabb technikákkal próbálja megoldani a krízist, azonban ezt már egy érzelemvezérelt, kevésbé racionális módon teszi.
szakasz: összeomlás. Amennyiben a korábbi próbálkozások ellenére sem sikerült megoldani a helyzetet, az alkalmazkodóképesség felborul, az egyensúly felbomlik, és az érzelmek és indulatok veszik át az irányítást, ami impulzív, destruktív viselkedéshez vezethet.