idegrendszer

Az idegrendszer a homeosztázis fenntartásáért felel, feladata az ingerfelfogás, az ingerekre való reagálás, majd az életjelenségek harmonizálása.

Az idegrendszer fogalma

Az idegrendszer idegsejtek hálózata és egyben komplex szervrendszer. Feladata a homeosztázis fenntartása, vagyis az ingerfelfogás, az ingerekre való reagálás, a belső szervek szabályozása és életjelenségek harmonizálása.

Az idegrendszer jellemzői

A külső környezet vagy belső állapot változásának hatására változtatja a szervek működését, összehangolja a különböző szövetek, szervek működését.

Az idegrendszer idegszövetből (tela nervosa) épül fel, mely a szervezet legdifferenciáltabb szövete. Sajátos működése azon alapszik, hogy ingerlékenysége és ingerületvezető képessége nagyobb, mint más szöveteké. Az ingerületi állapot gyorsan terjed végig a szövet egészén. Anatómiai, működési egysége az idegsejt vagy neuron, kötőszöveti működést végző sejtjei pedig a gliasejtek.

Az idegrendszert bizonyos szintű és mértékű képlékenység, rugalmasság (neuroplaszticitás) jellemzi, ezért a környezeti hatásokkal (szellemi, biofizikai, kémiai) való interakcióban fejlődik, változik. Ennek következtében az idegrendszeri érés folyamatában meghatározó szerepe van a korai (kritikus) időszaknak, melyben a még alakuló agy a legfogékonyabb az ingerekre. Az eltérő fejlődésmenet utalhat a későbbi érésére, de életkor feletti szinten egy vagy több meghatározó terület elmaradására, vagyis idegrendszeri éretlenségre is. A korai felismeréssel és terápiával az agy rugalmasságának köszönhetően pozitív irányú változások érhetőek el.

Az idegrendszer felépítése

Szerkezetileg, funkcionálisan és működése alapján is felosztható.  Szerkezetileg két részből áll: az információ feldolgozásáért, integrációjáért, döntéshozásért felelős központi, ill. a szervek, valamint a központi idegrendszer összeköttetéséért felelős környéki (perifériás) idegrendszerből. Funkcionálisan szomatikus és autonóm (vegetatív) idegrendszer különíthető el, melyek feladata a környezethez való alkalmazkodás, illetve az érzékszervekből a központba irányuló információ közvetítése. Működése alapján is két fajtáját (állapotát) különböztetjük meg, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszeri hatást.

• Szimpatikus idegrendszer
  Központi része a gerincvelő hátágyéki szakaszának oldalsó szarvaiban elhelyezkedő idegsejtek csoportjaiból áll, környéki részét az ugyancsak idegsejtekből álló szimpatikus idegdúcokból eredő páros vagy páratlan szimpatikus idegek alkotják.
• Paraszimpatikus idegrendszer
  Központi része az agyvelőben és a gerincvelő kereszttáji szakaszában lévő paraszimpatikus idegmagvakból áll. Környéki részének nincsenek saját idegei, rostjai az agy-és gerincvelői idegekben haladnak.
• Intramurális idegrendszer
  Az emésztő, a húgy- és ivarszervek falában a nyálkahártya és a savós hártya alatt 2-3 rétegben található ganglionokból és idegfonatokból áll, amelyekben a szerv tartalmának nyomása kelt ingerületet. A szimpatikus és paraszimpatikus idegek ezt a független alapműködést (pl. az emésztőcsőben a perisztaltikát) módosítják.

Felhasznált szakirodalom

• Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Márkus A., Cziegler B. (2018). Neurológia pszichológia szakos hallgatóknak. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Zimbardo, P., Johnson, R., McCann, V. (2017). Pszichológia mindenkinek. Agyműködés, öröklés, észlelés, fejlődés. Budapest: Libri Kiadó.