Erik H. Erikson

Erik H. Erikson (1902-1994) egy neves fejlődéspszichológus, analitikus szerző, aki pszichoszociális fejlődésmodellt dolgozott ki.

Erik H. Erikson

1902-ben született Frankfurtban. Édesapja ismeretlen, dán származású férfi, édesanyja pedig német zsidó volt. Nevelőapja gyerekorvosként dolgozott. Az Erikson nevet már amerikai honosításakor vette fel.

Eleinte a művészet érdekelte leginkább, aminek eredményeképp művészettanár lett. Bécsben kezdett tanítani – itt ismerkedett meg Freud tanaival és a pszichoanalízissel. Több neves, amerikai egyetemen is oktatott, illetve ő volt az USA első gyermekanalitikusa; hatalmas népszerűségnek örvendett. 1994-ben, hosszú betegség után hunyt el.

Pszichoszociális fejlődéselmélet

Erikson elmélete szerint az ember egész életén át, születésétől haláláig folyamatosan fejlődik, erre a fejlődésre pedig elkerülhetetlenül hatnak a társak és a kultúra (normák, értékrendszer, elvárások), amelyben élünk.

Pszichoszociális fejlődéselméletében nyolc szakaszra osztotta az emberi életet, amelyekhez szakaszonként különböző normatív, a szociális környezettel összefüggő kríziseket kapcsolt. Minden szakaszt egy bizonyos életkorhoz köthetünk.

Ezek a fejlődés szükséges velejárói, amelyeket nem lehet és nem is kell elkerülni, ugyanis megoldásuk növekedést eredményez.

Minden szakaszban meghatározta a szakaszra jellemző egzisztenciális kérdést és a megoldása által nyerhető énerőt.

Ezek a szakaszok a következők:

1. Bizalom szemben az ősbizalmatlansággal.
2. Autonómia szemben a szégyennel és a kétellyel.
3. Kezdeményezés szemben a bűntudattal.
4. Teljesítmény szemben a csökkentértékűséggel.
5. Identitás szemben a szerepdiffúzióval/-konfúzióval.
6. Intimitás szemben az izolációval.
7. Alkotóképesség szemben a stagnálással.
8. Énintegritás szemben a kétségbeeséssel.

Minden szakasz specifikus kihívással állít szembe, amelynek megoldatlansága a következő szakaszokban nehézséget okozhat. Igaz, hogy a következő szakaszokba lépésnek nem feltétele az előző szakaszok sikeres megoldása, azonban ha valaki jól oldja meg az adott krízist, akkor hatékonynak és kompetensnek érezheti magát. Ezáltal képessé válik a következő szakaszok kríziseinek is gyorsabb, gördülékenyebb megoldására.

Viszont azzal, hogy életünk egy adott szakaszában megoldottunk egy bizonyos krízist, még nem tudunk teljesen megszabadulni a problémától, az ugyanis a további szakaszokban is bármikor újra megjelenhet. De ebben az esetben már rendelkezünk egy, a probléma megoldásáról szóló sémával, ezáltal pedig sokkal könnyedebben birkózhatunk meg vele.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
• Erikson, E. H. (1980). Az emberi fejlődés nyolc szakasza. Személyiséglélektani szöveggyűjtemény II. In: Szakács F. & Kulcsár Zs. (Szerk.), Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
• Friedman, L. J. (2000). Identity’s architect: A biography of Erik H. Erikson. Harvard University Press.