énhatékonyság

Az énhatékonyság önmagunkba vetett hit vagy bizalom arra nézve, hogy adott helyzetben képesek vagyunk az elvárásoknak megfelelően teljesíteni.

Énhatékonyság fogalma

Az énhatékonyság fogalmát fogalmát Albert Bandura vezette be a pszichológiai tudományba. Leírása szerint az énhatékonyság „az egyén azon képességébe vetett hite, hogy eléri a teljesítmény egy bizonyos szintjét, és ez befolyásol olyan történéseket, amelyek hatással vannak az életére” (Bandura, 1994:71).

Az a hitünk, hogy a tetteinkkel elérhetjük a kívánt hatást, befolyásolja a döntéseinket, törekvéseinket, valamint a bizonyos cselekvésekkel kapcsolatos erőfeszítéseink szintjét és mértékét is. Ezzel összefüggésben saját életkörülményeinek „előállítói” vagyunk, nem
pedig azok elszenvedői (vö. Bandura, 2006).

A gyenge énhatékonysággal rendelkező emberek jellemzői

• Személyes fenyegetettségként élik meg a nehéz feladatokat, így hamar elriadnak tőlük.
• Kevésbé vágynak elérni céljaikat, így nem elkötelezettek irántuk.
• Amikor egy nehéz feladattal találkoznak, nem a sikeres kimenetelre koncentrálnak, hanem arra, hogy melyek a személyes hiányosságaik a feladattal kapcsolatban, illetve hogy milyen akadályok várhatók. Kedvezőtlen eredményre számítanak.
• Ha valamilyen akadályba ütköznek, meghátrálnak, vagyis csökkentik az erőfeszítés mértékét, és hamar feladják.
• Ha valami nem sikerül, vagy akadályba ütköznek, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy önbizalmuk visszatérjen.
• Az elégtelen teljesítményt a saját elégtelen képességeiknek tudják be, így ha nem is vallanak kudarcot, akkor is elveszítik a hitüket saját képességeikben.
• Hajlamosak a stresszre és a depresszióra.

Az erős énhatékonysággal rendelkező emberek jellemzői

• Ha nehéz feladattal találkoznak, azt olyan kihívásként fogják fel, amit le kell küzdeniük.
• Képesek alaposan elmélyedni egy tevékenységben, vagyis valódi érdeklődést mutatnak a tevékenység iránt.
• Olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek kihívást jelentenek számukra, és erősen elköteleződnek ezen célok mellett.
• Ha kudarcot vallanak egy tevékenységben, tovább növelik és fent is tartják azzal kapcsolatos erőfeszítéseiket.
• Amikor akadályokba ütköznek, vagy valami nem sikerül, hamar visszaáll az önbizalmuk.
• A kudarcot úgy élik meg, hogy azért következett be, mert nem tettek elég erőfeszítést vagy nem rendelkeztek a megfelelő tudással, vagyis lehet rajta változtatni (~ belső kontroll, growth mindset).
• Biztosak abban, hogy a nehéz helyzeteket is kontrollálni tudják.
• Nagyobb a teljesítményük, jobb életkörülményeik vannak, és kevésbé hajlamosak a depresszióra vagy stresszre.

Felhasznált szakirodalom

• Bandura, A. (1994). Self-efficacy. In V. S. Ramachaudran (Ed.), Encyclopedia of
  human behavior (Vol. 4, pp. 71-81). New York: Academic Press.
• Bandura, A. (1996). Regulation of cognitive processes through perceived selfefficacy.
  In G. H. Jennings, D. Belanger (Eds.), Passages beyond the gate: A Jungian
  approach to understanding the nature of American psychology at the dawn of the new
  millennium (pp. 96-107). Needham Heights, MA: Simon & Schuster.
• Bandura, A. (2006). Going global with social cognitive theory: From prospect to
  paydirt. In S. I. Donaldson, D. E. Berger, K. Pezdek (Eds.). The rise of applied
  psychology: New frontiers and rewarding careers (pp. 53-70). Mahwah, NJ: Lawrence
  Erlbaum.