C típusú személyiség

A kutatók próbáltak magyarázatot adni a rákos megbetegedések hátterében álló hajlamosító pszichológiai tényezőkre is. Így jött létre a C típusú személyiség (cancer – prone) leírása.

Az orvostudomány és pszichológia által is sokat kutatott terület az egészség és személyiség egymással kapcsolatos viszonya. Számos elmélet született a témával kapcsolatban és valamennyi egyetért abban, hogy nem lehet teljesen elválasztani a személyiséget és a fizikai egészséget, valamilyen összefüggés van a két fogalom között. Most az A-B-C-D személyiségtípusokat mutatjuk be.

A-B-C-D személyiségtípusok

Az A-B-C-D személyiségtípusok és az egészség kapcsolatát tárgyaló elméletek szerint az emberek bizonyos személyiségtípusokba tartoznak, melyek különböző, sajátos szervi megbetegedésekre hajlamosíthatnak.

Nincs száz százalékosan A, B, C vagy D típus, általában valamelyik ugyan dominál a személyiségben, de a többi típusból is jelen vannak jellemző jegyek. Az említett tipológia nem egy különálló elmélet, a történelem során egymáshoz kapcsolt, továbbfejlesztett elméletek átfogó összessége.

C típusú személyiség

Lawrence LeShan úttörő munkássága nyomán az 1980-as években felvetették a C típusú – rákra érzékeny – személyiségtípus létezését. Lydia Temoshok, valamint Morris és Greer (1980) megfigyelései alapján a rákban szenvedő emberekre jellemző személyiségvonások a következők voltak:

• csökkent emocionális reaktivitás;
• negatív érzések elfojtása, tagadás (~ éretlen elhárító mechanizmusok);
• tanult tehetetlenség magas szintje;
• kooperativitás;
• túlkontrollált magatartás.

Inkább a másik személy igényeivel törődnek, mintsem a saját szükségleteikkel (passzivitás az asszertív viselkedés helyett).

Extrém módon is önfeláldozóak lehetnek.

Egy nagy volumenű vizsgálatban tudományosan igazolták, hogy akik emocionálisan expresszívebbek, azoknak kisebb a tumoruk, lassabban osztódnak a rákos sejtjeik és nagyobb a limfocitaszámuk (Temoshok és Dreher, 1992).

Korai kötődését tekintve, bizonytalan, ambivalens viszony jellemző az anya és gyermek között.

Erre vezethető vissza, hogy későbbiekben az ilyen személy dependencia igénye fokozott, melyet a környezet nem tud megfelelően kielégíteni (Kopp és Berghammer, 2003).

Fontos azonban leszögezni, hogy ezeket a vizsgálatokat már diagnosztizált rákbetegekkel végezték, így el kell különíteni a rákdiagnózisra adott reakciókat a már előzetesen fennálló személyiségvonásoktól. Bányai Éva szerint „ha ezt megtesszük, számos negatív eredményt kapunk – nem ismerünk olyan kutatást, mely a hosszú éveken át tartó megfigyelés során összefüggést talált volna bármely személyiségvonás és a rák későbbi megjelenése között”.

A tudomány a rák kialakulását ma már rendszerszemléletben vizsgálja. Nem egyetlen tényező ok-okozati összefüggését feltételezi.

Felhasznált szakirodalom

• Denollet, J., Sys, S. U., Brutsaert, D. L. (1995): Personality and mortality after myocardial infarction. Psychosomatic Medicine 57, 582–91.
• Denollet, J., Sys, S. U., Stroobant, N., Rombouts, H., Gillebert, T. C., Brutsaert, D. L. (1996): Personality as independent predictor of long-term mortality in patients with coronary heart disease. Lancet 347, 417–21.
• Kopp M., Berghammer R. (2003): Orvosi pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó.
• Morris, T., Greer, S. (1980): A Type C for cancer? Low trait anxiety in the pathogenesis of breast cancer. Cancer Detection and Prevention, 3, Abstract 102.
• Temoshok, L. , Dreher, H. (1992): THE TYPE C CONNECTION: The Behavioral Links to Cancer and Your Health. Random House, New York.