A belső hang egy olyan, a belsőnkben játszódó életünket átszövő monológ, mely kombinálja a tudatos gondolatokat a tudattalan hiedelmekkel, és amely által az agy hatékonyabb módon értelmezheti és dolgozhatja fel a napi tapasztalatainkat.
Belső hang fogalma
Beszélhetünk pozitív és negatív belső hangról:
- pozitív: támogató, vidám, beszél a félelmekről is, erősíti az önbizalmat;
- negatív: az önbizalmat gyengíti alaptalan állításokkal, megbénítja, és tétlenségbe taszítja az embert.
Megkülönböztetünk továbbá kritikus belső hangot, melyet olyan drive-ok vezérelnek, amelyek arra irányulnak, hogy megvédjék a személyt a kudarc érzetétől, a szégyentől. A kritikus belső hang fejleszthető: hasznos lehet az önfegyelem javítására, a gyengeségek felismerésére. Mindezek mellett van egy negatív oldala is, amely kritizál mindent, amit a személy tesz. Ez létrejöhet negatív gyerekkori tapasztalatok következményeként és kialakíthat olyan problémás működésmódokat, amelyek alacsony önértékeléssel és énhatékonysággal járnak együtt.
Felhasznált szakirodalom
- Pléh Cs. (2010): A lélektan története. Osiris kiadó, Budapest. 289-291.
- Balázs I. (2002): Pszichológiai lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest.
További felhasznált tartalom elérhető itt.
« Vissza a Lexikonhoz