A zene kikapcsol, feltölt, levezeti érzelmeinket, és egyes esetekben még tanít is. Nemcsak a hallgatása, hanem a zenélés elsajátítása is számos következményt hoz maga után. Bár felnőttként is belevethetjük magunkat a zenetanulásba, de a legjobb, ha a zenei nevelés gyermekkorban kezdődik. Az óvodáskortól kezdve a kisiskoláskoron át, egészen a középiskolákig más-más célja és haszna lehet a zeneiség bevezetésének a gyermekek életébe. Hogyan járulhat hozzá az ismeretek elsajátításához? Mit profitálhat belőle érzelmileg a gyermek? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Varga Réka pszichológus írása.
A zene átlengi mindennapjainkat. Hallgatjuk, ha bánatosak vagyunk, ha ünnepelünk, ha megpihennénk vagy ha erőt gyűjtünk egy nagy feladathoz. Kifejezi hangulatunkat, érzéseinket, és továbbadatjuk vele a gyermekek számára útmutatásainkat is.
A múltból hozott zene
A zene szeretete a kezdetektől átszőtte az emberiség életét. Már a nagy ókori kultúrákra is jellemző volt egy-egy sajátos stílus. A zene a közösségépítés egyik alapköve – összehozza a családokat, falvakat, kultúrákat.
A dallamok végigkísérhetik a legvidámabb és a legszomorúbb társadalmi eseményeket is.
A zene nemcsak élményt és hangulatot ad át, hanem útravaló tanításokat is. Akár egyházi, akár törzsi énekekről van szó, mind magában hordozza az elődök tapasztalatait és megküzdéseit, abból a célból, hogy az új generációk ezt már beépítsék saját tudásukba.
Zene a kora gyermekkorban
A magzat a terhesség már korai szakaszában érzékenyen reagál a különböző zajokra. Így korai élményeink közé tartozik az anya légzése, beszéde és akár énekhangja is. Ezenfelül a csöppségek reagálnak a különböző zenei hangokra is.
Egyes esetekben a megnyugvását, máskor pont hogy az aktivitását lehet a kisbabának növelni a különböző műfajú zenékkel.
A baba születése után sok szülő választja az altatási rutin részeként az ezt segítő nyugtató dallamokat. Így már újszülöttkorban is elindulhat a kicsiknek a zenei élettel való megismerkedése.
A kezdetek
A kora gyermekkor a kísérletezés életkora. Ilyenkor természetes kíváncsisággal fordulnak minden újdonság felé. A zene és a dallamosság pedig különlegesen figyelemfelkeltő a gyermekek számára. Kisgyermekkorban még aktív zenetanításról ritkán beszélhetünk. Ebben az életkorban többnyire magával a dallammal, a zeneiséggel való megismerkedés fázisa zajlik. Aktívan segíthet a zene a tanulnivalók elsajátításában. De hogyan is?
Gyermekként ösztönösen felfigyelünk a dallamos beszédre, az így megtanult mondókák, versek pedig játékosan tudnak beépülni elménkbe. A zeneiség által érdekesebbé és könnyebben megjegyezhetővé válik a sok hasznos útmutatás is, például a játékelpakolást serkentő dallamok.
Máris jobb hangulatban telnek a feladatok, ha még zenei kíséret is társult hozzájuk.
Az ütemre való tapsolás által könnyen elsajátítja a gyermek a ritmikusságot, és közben még a mozgáskoordinációja is fejlődhet. Ebben az életkorban pedig pont a játszva tanulás az, ami a legkönnyebben feldolgozható a gyermek számára.
A dalok és mondókák segítségével tovább bővülhet a kicsik szókincse, olyan szavakkal is, amelyek eddig nem képezték a mindennapjaik részét. A beszédértés és beszédkifejezés is fejlődhet a zeneiség bevezetésével.
Zene az oviban
A korai években pedig nemcsak tanulásra, de közösségépítésre is kifejezetten hasznos a dallamok megismertetése. Emlékezzünk csak vissza óvodás éveinkre, számos körtánc és játék épül a zene köré, ami által a gyermekek felszabadultan játszhatnak egymással.
Ezek a közös programok pedig magabiztosságot és lelkesedést is adhatnak a gyermekek számára, és megkönnyítik, hogy nyissanak a többiek felé.
Míg a gyors dallamok jókedvre derítenek, addig a kellemes nyugtató zene segítheti a lecsillapodást, a relaxáció élményét. A relaxáció már a korai gyermekkorban is hozzásegít az érzelmileg kiegyensúlyozott életre neveléshez. A zenei aláfestés pedig sok esetben tovább szélesítheti az élményt. Legyen az egy sima nyugtató dallam, vagy egy zenei alapra felvett relaxációs szöveg, hozzájárulhat a önmegnyugtatás megtanulásához.
Zenei nevelés iskoláskorban
A legtöbb esetben a zenével való mélyebb megismerkedés az iskolás évek alatt történik. Itt lehet először akár iskolai, akár otthoni vagy zeneiskolai úton egy-egy hangszer vagy stílus iránt jobban elköteleződni. Ebben a korban már nemcsak a zene szépsége lehet jelen a gyermek életében, hanem a megtanulásához és gyakorlásához szükséges befektetett munka is megjelenik.
A képalkotó eljárások már régen bebizonyították, hogy a zene gyakorlása rendkívül pozitív hatással van a kognitív fejlődésünkre. Egyszerre stimulálja a nyelvfejlődésünket, az olvasási és a kommunikációs készségünket is.
Milyen tantárgyaknál lehet előnye egy iskolásnak, ha aktívan tanul zenélni?
- Matematika: Sokak számára mumustantárgy, aminek elsajátításához általában sok gyakorlás szükséges. Azok a gyerekek, akik rendszeresen zenélnek, már nemcsak a gyakorláshoz szoktak hozzá, de az összefüggések és a váltások is automatikusabban mennek, hála a sok kottaolvasásnak és az akkordok gyakorlásának.
- Testnevelés: Egyes hangszerek csak pár izmunkat mozgatják meg, de vannak olyanok is, amelyek megszólaltatása egy teljes testet érintő összhangot igényel (dobfelszerelés, skótduda, zongora). Minél korábban gyakorolja egy gyermek a mozgáskoordinációja finomítását, annál magabiztosabb lesz más összehangolást igénylő mozgásformáknál is, amelyeknél szintén össze kell kapcsolnia a figyelmét és a teste rezdüléseit.
- Irodalom: Az általános és középiskolában jellemzően számos verssel kell megismerkedniük a gyerekeknek, melyek jó részét még memorizálniuk is szükséges. Azok a gyerekek, akik már hozzászoktak a művek feldolgozásához és elsajátításához, könnyebben veszik ezeket az akadályokat is.
- Történelem: A memorizálás nemcsak a kották megtanulásánál hasznos, hanem más tantárgyaknál, így a történelemnél is előnyben lehetnek azok, akik már hozzászoktak az apró részletek megjegyzéséhez.
- Minden más tárgy: Bizony általánosságban akár készségtárgyakról, akár olvasást vagy memóriát igénylő tantárgyakról beszélünk, a figyelemfókusz, az összehangoltság és a megfelelő kognitív feldolgozás mindenhol megkönnyítheti a gyermeknek a teljesítést.
A feladattudat elsajátítása
Egy hangszer választásánál nemcsak hobbit, de feladatot is választunk magunknak. Ha a gyermek el akarja sajátítani az adott eszközt vagy stílust, akkor arra egy hosszú távú tervként érdemes gondolni.
Ezt a célt pedig azon gyerekek érhetik el, akik eléggé motiváltak a gyakorlásra.
Így a zenélés nagyban segítheti őket a feladat- és kötelességtudat fejlesztésében. A különböző akkordok elsajátítása, a pontos hangszerfogás, a megfelelő mennyiségű erő és persze a kottaolvasás is egy teljesítendő feladatként jelenik meg. A feladat rendszeres elvégzésével pedig a gyermekek egyre közelebb kerülhetnek a kitűzött céljukhoz. Ha ez belső motiváció hatására a gyermek saját vágya, akkor játszva sajátít el életre szóló leckéket – azaz pontosabban zenélve!
A felelősségtudat erősítése a folyamatos gyakorlással
Nemcsak a feladattudat, de a felelősségtudat is előtérbe kerülhet a zene által. Egy hangszert folyamatosan karban kell tartani, vigyázni kell rá, és megfelelően kell bánni vele. Ezen szükséges tevékenységek elvégzésével gyorsan elsajátítják a gyerekek, hogy bizonyos dolgokért felelősek. Egy kisebb gyermeknél még természetes, ha a szülő besegít ezekbe, de egy felső tagozatos vagy idősebb gyereknél már elvárható az, hogy egyedül is törekedjen ezeknek az elvégzésére.
A figyelem fejlesztése
Gondoljunk bele, mennyi dologra kell egyszerre figyelni egy zongoránál, furulyánál vagy épp gitárnál. Helyes kéztartás, megfelelő helyen, megfelelő erősséggel hozzáérni, a hangokat úgy előcsalogatni, hogy azok kövessék az elképzelt dallamokat. Bizony ennyi felé koncentrálni nem egyszerű! De minél korábban megszokja a gyermek ezt a fajta osztott figyelmet, annál könnyebben teljesíti majd ezeket az elvárásokat.
Ha már egyszer elsajátította a figyelme tudatos irányítását, akkor ezt az élet számos másik területén is felhasználhatja.
A kreatív önkifejezés, így a zene is, segíthet még a figyelemhiány-zavaros gyermekek célzott fejlesztésében is. Nem is beszélve arról, hogy egy zenekarban játszó gyermeknek még a társaira is erősen fókuszálnia kell, így a figyelem mellett a várakozás és együttműködés képessége is folyamatos fejlesztés alatt áll.
A teljesítményhelyzetre való felkészítés
Már iskoláskorban is beszélhetünk nyitottabb, társaságkeresőbb (extrovertált) és zárkózottabb, nyugalmat keresőbb (introvertált) gyerekekről. Személyiségükből és előzetes élményeikből adódóan, így minden gyermek másként éli meg a teljesítményhelyzeteket. Egyes gyermekeket nagyon vonz a színpad világa, képességeik megmutatása, míg a zárkózottabb társaiknál ez a helyzet akár magasabb teljesítményszorongást idézhet elő.
Ezeknek a szorongásoknak a leküzdése hosszú távon jótékony hatású lehet!
Ha a gyermek egyes helyzetekben már elfogadja a versenyhelyzetet, és igyekszik képességeinek megfelelően teljesíteni, akkor nemcsak a zenei világban lehet sikeresebb, de az élet más területén is könnyebben kamatoztathatja tudását és képességeit. Érdemes azonban betartani egy arany középutat, ahol a gyermeknek lehetősége van az új dolgok megismerésére, de mégsem terheljük le minden idejét a különórákkal.
Az önkifejezés módja
Serdülőkorban már központi téma az egyéniség megélése, az önkifejezés módjainak feltérképezése. A zene által pedig egy igen színes módszerrel sikerülhet megmutatniuk saját személyiségüket.
Gondoljunk csak bele, hány tinédzser merül el szívesen egy-egy zenei műfaj rajongásába, amivel igyekeznek minél jobban azonosulni. Ebben az életkorban szintén jelentős közösségformáló hatásai is megfigyelhetőek –szívesen barátkoznak azokkal a kortársaikkal, akikkel hasonló az ízlésük. Így mind a zene meghallgatása, mind a megalkotása egy mélyebb érzelmi élménnyel ajándékozza meg a fiatalokat.
Szülői tippek
Szülőként nehéz megítélni, hol van a határ a lehetőségek adására, és mikor csap át kimondott vagy kimondatlan elvárásokba a helyzet. A továbbiakban pár tippet olvashatsz, amik segítenek átgondolni a kérdést.
Érdemes-e a gyerekeket erre az útra terelni?
Bemutatni és elérhetővé tenni a zenei világ megismerését, mindenképpen előnyére válhat minden életkorban a gyermekeknek. Akár finommotoros képessége, önbizaloma vagy figyelme fejlesztése a cél, biztosan hosszú távon és más területen is kamatoztathatja az ott elsajátított tapasztalatokat.
Kisgyermekkorban persze még sok minden felkeltheti a figyelmüket.
Ha utat engedünk ennek az élményszerzésnek, az egy nagyszerű, komplex fejlesztőprogramként is funkcionálhat. A különböző méretű, hangú, stílusú hangszerek közül nagy valószínűséggel talál olyat minden gyermek, ami legalább egy kicsit érdekesnek tűnik számára. A kis érdeklődésből pedig lehet, hogy hamarosan nagy szenvedély is kialakul.
Ha pedig kifejezetten tehetségesnek tűnik a választott műfajában a gyermek, akkor íme egy szuper könyvajánló, amivel támogathatod a fejlődését.
Na de hol a határ a lehetőségadás és az erőltetés között?
A kulcsfontosságú kérdés a témában viszont az, hogy hol válik el a lehetőségek nyújtása és az erőltetés. A kérdés attól is válik nagyon összetetté, hogy minden gyermeknek más útja van egy-egy tevékenységben való elmélyülése során. Azzal nem lőhetünk nagyon félre, ha megismertetjük velük a különböző hangszereket, zenei stílusokat, és engedjük, hogy saját maguk is kipróbálják őket. Ha úgy érezzük, csak a mi kedvünkért kezdenek bele, vagy egyre nagyobb kényszernek érzik a gyakorlást, akkor ezeket a kérdéseket érdemes feltenni magunkban:
- Lelkesen megy el az óráira?
- Gyakorol önmagától is, vagy csak ha rászólnak?
- Élvezettel vagy kényszeredetten teljesíti az ezekkel kapcsolatos feladatait?
- Szabadidejében is szívesen foglalkozik a zenével?
- Törekszik-e önmagától a folyamatos fejlődésre?
- Stagnál a zenei készségének fejlődése, vagy egyre ügyesebb benne?
Ebben a kétséges helyzetben is, az egyik legfontosabb a szülő-gyermek kommunikáció megfelelő kiépítése. Így szülőként, ha kétségeink vannak, kérdezzük meg a gyermeket is erről. Ha ő is inkább csak kötelességének érzi miattunk vagy más okok miatt a további zenetanulást, de már örömét nem leli benne, akkor érdemes átsorolni egy időnkénti szórakoztató időtöltéssé, és nem a tökéletes elsajátításra és a folyamatos fejlődésre törekedni benne.
Hogyan illeszthető be a zenei nevelés a családi programba?
Ha a szülő saját gyermekkorából hozta a zenéhez kapcsolódó pozitív élményeket, akkor természetes a vágy, hogy ő is tovább akarja adni ezt a saját gyermekének. Ilyenkor tökéletes családi program lehet egy közös zenekar kovácsolása. Fontos szabály azonban, hogy itt sose a tökéletességre törekedjünk, hanem az önfeledt közös időtöltésre.
A mókázás mindig közelebb tudja hozni egymáshoz a családtagokat.
A legizgalmasabb családi programot is képes elrontani, ha a gyermek szorongással vagy kudarckerüléssel áll hozzá. Így ezekben a percekben legyen a fő a felszabadult alkotás és a mókázás. Ha érdekel, hogy mások hogyan tudják a gyerekeket bevonni a családi bandába, akkor kattints ide.
Tanuljunk együtt zenélni!
Nem csak azok a családok élvezhetik ám közös programként a zenét, ahol már a szülők is profik. Lehet együtt is kezdeni a gyermekekkel! A zenetanulásnak felnőttkorban is legalább annyi pozitív hozadéka van, mint gyermekkorban. Megtanulni valamit sosem késő. Így összefoghatnak a kisebbek és a nagyobbak is, ha ez az a program, ami mindannyijukat érdekli. A közös tanulás és alkotás érzésén keresztül könnyen kapcsolódhatnak a családtagok egymással.
Még több zenés családi programötletet innen tudsz letölteni!
A zeneoktatás nem csak akkor hasznos, ha a végsőkig elmenve tökéletes kottaolvasó kis virtuózzá válik a gyermek. Már maga a zene szeretete és élvezete egy olyan élményt ad számukra, ami növelheti a mentális és emocionális kiegyensúlyozottságukat. Ha nem is profi szinten űzik, akkor is jelentős mértékben profitálhatnak a gyakorlásból és a tanulási folyamatok elsajátításából a gyermekek és a felnőttek is.
Felhasznált szakmai tartalom
- Szűcs T. (2017): A zene tanulás és hatásai egy debreceni vizsgálat alapján. Educatio 26 (3), 472-483
- További felhasznált tartalom elérhető itt és itt.