fbpx

pozitív fegyelmezés

A pozitív vagy megoldásközpontú fegyelmezés a kölcsönös tiszteletre és a felek közötti együttműködésre épít: tekintélyelvűség helyett a gyerekekkel közösen határozzuk meg a szabályokat, és ha gondjaink vannak, közösen keresünk mindkettőnk számára elfogadható megoldásokat, s ha kell, következményeket.

Pozitív fegyelmezés fogalma

A pozitív fegyelmezés célja olyan szociális készségek  és képességek tanítása  amelyek hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyerek  felnőttként is boldog, sikeres, hasznos és tevékeny tagja legyen a társadalomnak.

Fontos közösségi és életvezetési képességeket tanít, olyan módon, amely mélyen tiszteletteljes, és bátorító gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ideértve szülőket, tanárokat, nevelési tanácsadókat, gyermekvédelmi felelősöket, ifjúságsegítőket és másokat.

A pozitív fegyelmezés  egy olyan nevelési szemlélet, amelynek pszichológiai alapjait Alfred Adler és Rudolf Dreikurs fektette le. Adler hitte, hogy a gyerekeknek elemi szükséglete, hogy kötődjenek a környezetükben élőkhöz. Szerinte azok a gyerekek, akiknek szoros a kapcsolata a családjukkal, szeretteikkel, környezetükkel kevésbé hajlamosak a rossz viselkedésre. Ezt az elképzelést gondolta tovább Jane Nelsen, aki “Pozitív Fegyelmezés” néven fektette le az elmélet alapjait.

A pozitív fegyelmezés alapelve, hogy a fegyelmet tanítani kell, és a fegyelem tanít.

Nelsen így határozta meg a ‘hatékony fegyelmezés, ami tanít’ kritériumait:

  1. Egyszerre érvényesül a kedvesség és határozottság.
  2. Segítjük a gyereket abban, hogy fontosnak érezze magát és éreztetjük vele, hogy hozzánk tartozik.
  3. Az alkalmazott fegyelmezési mód hosszú távon hatékony.
  4. Az alkalmazott fegyelmezési mód értékes életviteli és szociális készségeket tanít.
  5. Az alkalmazott fegyelmezési mód ösztönzi a gyerekeket arra, hogy felfedezzék mire képesek, és hogy  használják az őket érintő dolgokban a személyi erejüket és a problémamegoldó gondolkodásukat.

Felhasznált szakirodalom

  • Nelsen, J. (2013): Pozitív fegyelmezés. Budapest: Reneszánsz Kiadó.

További felhasznált irodalom itt olvasható.

« Vissza a Lexikonhoz