vezetési stílus

A vezetési stílus az a mód, ahogy a vezető közvetlenül és személyesen hat a beosztottakra annak érdekében, hogy az egyéni és a szervezeti célokat összehangolja.

A vezetés fogalma

A vezetői tevékenység során irányítás alá kerül az emberi munka, a termelőtevékenység, vagy épp a szervezet gazdasági és társadalmi folyamatai. Vezetés: eredményesen megvalósíttatni dolgokat a többi ember által, illetve velük együtt.

A 20. században került a vezetés a tudományos világ központi érdeklődési körébe. Elsősorban az egyházzal, állammal, hadsereggel és kormányzással kapcsolatosan vizsgálták.

A vezetéstudomány első szakemberének Frederick W. Taylort tekintik. Azóta a pszichológia, a szociológia és a mérnöki tudományok is bővítik a vezetéstudomány ismeretanyagát.

Vezetési stílus

A vezetési stílus az a mód, ahogy a vezető közvetlenül és személyesen hat a beosztottakra annak érdekében, hogy az egyéni és a szervezeti célokat összehangolja. Kurt Lewin felosztása szerint

a vezetési stílusok a tekintélyelvű (autokratikus), a demokratikus és a megengedő (laissez-faire).

Kutatások alapján elmondható, hogy a demokratikus vezetők a leghatékonyabbak, legfőképpen a kreatív munkák esetében.

A hatékony vezetők felismerhetők a szervezetet vizsgálva: dolgozóik jobb teljesítményt nyújtanak, morálisak és kapcsolódnak egymáshoz, míg a rossz vezetők szorongást, kiégést, stresszt és türelmetlenséget váltanak ki a munkásokból.

A tekintélyelvű vagy autoriter vezető

Az autoriter vezető mindenben tekintélyt követel, munkatársai véleményét nem, vagy kevésbé veszi figyelembe.

Gyakran visszatartja az információkat, ezzel függőségre kényszerítve a csoport tagjait. Önkényesen bíz meg tagokat, rendszertelenül utasít és jelöl ki személyeket a feladatok elvégzésére, valamint önkényesen értékel. Ezzel együtt a csoport teljesítménye a tekintélyelvű vezetőnél a legjobb, viszont a munkatársak itt érzik legkevésbé jól magukat. Ez érthető is, hiszen  a tekintélyelvű módon vezetett csoport légköre elég agresszív, merevek és korlátozóak a szabályok, ezzel a vezető gyakorlatilag megakadályozza a szükségletek kielégülését.

A demokratikus vezető

A demokratikus vezető bevonja a munkatársakat a célok meghatározásától a feladat befejezéséig mindenbe. A csoportnak döntési, illetve választási lehetősége van.

A vezető elismerései és bírálatai objektivitásra törekvőek, a leader figyelembe veszi a csoport véleményét is. A munkateljesítmény esetenként rosszabb lehet, de a megoldások gyakran kreatívabbak, a csoporttagok pedig jobban érzik magukat, nagyobb az autonómiájuk, erősebb a biztonságérzetük.

A munkatársak véleményének figyelembe vétele, a részvétel biztosítása nem jelenti azt, hogy a vezető nem követeli meg a munka elvégzését. Gyakori, hogy a demokratikus vezetői magatartás az előkészítésre, tervezésre, a problémamegoldásra, esetleg a döntéselőkészítésre vonatkozik.

A megvalósítás, a számonkérés szintén része a következetes vezetői magatartásnak. A munka elvégzése a munkatárs felelőssége, a feltételek biztosítása, ellenőrzése, a munkatársak támogatása pedig a csapatvezető felelőssége.

Az  engedékeny (lassez-faire) vezető

Az lassez-faire vezető gyakorlatilag nem vesz részt a csoport életében, magatartása „ráhagyó” jellegű.

A vezető ellátja a csoportot a tevékenység elvégzéséhez szükséges anyagokkal, de a szervezéssel nem törődik, a vitát a csoportra hagyja, megerősítést nem ad.

Ez a vezetési mód, csak speciális helyzetben ajánlható.

Vezetőfejlesztés

A vezetők egyéni fejlesztéséről az executive coaching gondoskodik. A coach a leader erőforrásait felfedezve, motivációit és céljait megismerve, javíthatja teljesítményét – mindezt összhangban elégedettségének növelésével.

Felhasznált szakirodalom

• Atkinson, R. C., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
• Berde Cs. (2009): A vezetés funkcionális vizsgálatának módszertani kérdései. In: Vezetési ismeretek III.
• Chamorro-Premuzic, T. (2019): If Women Are Better Leaders Why Aren’t More of Them Leaders? Psychology Today.
• Dobák M., Antal Zs. (2013): Vezetés és szervezés. Akadémia Kiadó, Budapest.

További felhasznált irodalom itt.

« Vissza a Lexikonhoz