„Semmi sem állandó, csak a változás maga” – bár közhely a mondás, de mégis igaz. A személyiség kibontakozásának folyamata, a családi életciklusok váltakozása, és a környezethez való alkalmazkodás (például az iskolai, munkahelyi elvárásoknak való megfelelés) egyidejűleg jelennek meg az ember életében. Milyen megoldásai lehetnek az életciklusváltásokat kísérő kríziseknek? Hogyan találhatja meg a család újra az egyensúlyt egy-egy életszakaszváltást követően? A cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ – Irinyi Tünde pszichológus írása.
Személyiségünk egész életünkön át fejlődik. Ahogyan telnek az évek, egymást követik a különböző életciklusszakaszok. Minden egyes szakasznak saját, megoldandó feladatai vannak, amiket Erikson kríziseknek nevezett, hiszen az adott szakaszban konfliktusok fűződnek a megoldásukhoz.
Az adott életszakaszban megjelenő konfliktus sikeres megoldása növeli az énerőnket és formálja az identitásunkat.
A fejlődést kísérő krízisek – Erikson szerint – magukban rejtik a növekedés, a pozitív irányú változás és a személyiség épülésének lehetőségét.
Egész életen át tartó fejlődés: krízisek és megoldások
Erikson elmélete alapján minden „megfejlődött” periódus hozzájárul a személyiség kibontakozásához. A változás és a fejlődés minden szakasz során lehetséges, tehát egyik szakasz sem „fontosabb” vagy értékesebb a másiknál. A táblázat az adott életszakaszhoz társuló feladatokat és megoldásaikat mutatja be (Atkinson, 2005).
| Életkor | Feladat | Jó megoldás | Elakadás |
|---|---|---|---|
| Csecsemőkor | Bízni másokban | Bizalom | Ősbizalmatlanság |
| Kisgyermekkor | Bízni magamban | Autonómia | Kétségbeesés |
| Óvodáskor | Merni | Kezdeményezés | Bűntudat |
| Iskoláskor | Megismerni | Teljesítmény | Kisebbrendűség |
| Serdülőkor | Magamat megalkotni | Identitás | Szétesés |
| Fiatalkor | Elköteleződni | Intimitás | Izoláció |
| Felnőttkor | Létrehozni | Alkotókészség | Stagnálás |
| Időskor | Áttekinteni | Integritás | Kétségbeesés |
Az életkori szakaszainkhoz tehát feladatok is társulnak, amelyek jó megoldása – bár nem feltétele a következő szakaszba való átlépésnek, de várhatóan újból felbukkanhatnak majd jövőbeni problémaként.
Az életciklus-szemléletről
Nemcsak az ember egyéni életének, hanem a család közös életének is megvan a maga fejlődési íve, ezek a családi életciklusok. A szemlélet szerint a család életében bekövetkező legfontosabb események megváltoztatják a családtagok közötti érzelmi rendszert.
„Családi életcikluson azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében változtatást követel.”
– Komósi Piroska
A következőkben a Hill- Rodgers szerzőpáros által leírt nyolc életcikluson keresztül követhetjük végig egy család életciklusait – egészen a kezdetektől indulva.
1. Pár, gyermek nélkül
Ennek az életszakasznak fő feladata a pár egymás iránti elköteleződésének erősödése. Ilyenkor váltja fel az „én” identitást a „mi”, amely a közös tervek és célok megalkotásával egyre inkább elmélyül. Ebben a szakaszban a szüleinkkel való viszonyunk szükségszerűen változik: szimmetrikusabb lesz, és életvitelünk függetlenedik, önállóvá válik. Egyéni feladatként a szakmai identitás megerősödése, illetve a felelősségvállalás kérdése a meghatározó.
A „mi-érzés” a közös élmények és az együtt töltött idő során alakul.
A szakaszra jellemző elakadás a szülőkkel való (érzelmi) távolság szabályozása lehet. A túl közeli, függő viszony és a drasztikus leválás egyaránt a szülőkkel való kapcsolat újrakalibrálásának nehézségét jelzi az új egyensúly kialakításának időszakában.
2. Csecsemőről gondoskodó család
A gyermek születésével a párnak itt az idő bővíteni a „mi” identitásukat. Az új szülői szerep megkívánja a gyermek iránti felelősségvállalást, a gondoskodást és a saját szükségletek bizonyos mértékű háttérbe szorítását is. Ebben az időszakban az újszülött áll a középpontban, köré szerveződik a család élete.
A szülőpárok bár különböző, de kihívást jelentő feladatokkal szembesülnek, amelyek egymás támogatásával bírhatóbbá válnak.
Az édesanyák számára testileg és lelkileg is kimerítő lehet ez az időszak, amely a gyermekről való gondoskodás és teljes odafordulás mellett az életterük beszűkülésével is járhat. Az apákra jellemzően nagyobb felelősség és fokozott terhelés hárul a család anyagi hátterének biztosításában. A nagyszülők és más rokonok támogatása szintén jelentős erőforrás lehet, így ez az életciklus megalapozhatja a generációk közötti együttműködést is.
Mint ahogyan a többi szakaszban, itt is fontos a kommunikáció a pár között. Ebben az életciklusban az elakadás adódhat az együttműködés hiányából, a túlzott szülői bizonytalanságból vagy a párkapcsolati frusztrációkból.
3. Óvodáskorú (3-6 éves) gyermeket nevelő család
A reggeli búcsú, az elválás pillanatai… A közösségbe kerülés sok esetben nem csak a kisgyermekek számára nehéz feladat! Ebben az életszakaszban a szülők sok, új kihívást jelentő helyzettel találkoznak a gyermeknevelésben: a következetesség, a szülői feladatok megosztása és a mintanyújtás fontosabbá válnak, mint valaha. A kistestvér születése szintén alapjaiban képes megváltoztatni a család életét.
Az óvodáskorú gyermekek érzelmi biztonságát a közösen eltöltött idő alatt is mélyíthetjük.
A gyermek közösségbe lépésével gyakran az anya visszatér a munkahelyére. A házastársi kapcsolatra is hatással van a napi ritmus megváltozása, amelyben egyensúlyt teremteni az egyéni igények, elvárások megfogalmazásával és az egymásra figyeléssel lehetséges.
4. Iskoláskorú (6-14 éves) gyermeket nevelő család
Ebben az életszakaszban a gyermek intellektuális teljesítménye, iskolai sikerei vagy kudarcai válnak hangsúlyossá. Amíg a gyermek számára kihívást jelent a szülői és iskolai elvárásoknak való megfelelés, a szülők a különböző szerepeik (szakmai, házastársi/élettársi, szülői) összeegyeztetésére törekednek.
5. Serdülő (14-18 éves) gyermeket nevelő család
A serdülő intenzíven formálódó identitástudata a családi rendszerben is változásokat hoz. A nagyobb függetlenségre, autonómiára való igény a kamasz részéről a személyiségfejlődéséhez szükséges törekvés. Ebben az időszakban szükséges a családban eddig érvényben lévő szabályok és határok közös újrastrukturálása.
Serdülőnek lenni nem könnyű… Ezt a szülők is felidézhetik a saját serdülőkorukra visszaemlékezve.
Az életszakaszban nem „csak” a függetlenedni vágyó serdülő jelenthet megpróbáltatást a szülőknek: ekkor már gyakran az idősödő nagyszülők betegségével, vagy éppen a saját, életközépi válságukkal is szembe kell nézniük.
6. Felnövekedett gyermeket kibocsátó család – a fészekelhagyás időszaka
Ebben az életszakaszban a „gyermek” – már felnőtt. Ez az alapvető megállapítás, és az ezzel járó elengedés nem egyszerű a szülők számára. A gyermekszerepből felnövő fiatal már a munkában és a kapcsolatokban keresi a helyét, általában a családon kívül. A szülő és a gyermekeik számára is fontos feladat ebben a szakaszban is a kapcsolatuk újradefiniálása, míg a gyermekszerep veszteségélménye mindkét oldalon megjelenhet.
7. Kettesben maradt, de még aktív (dolgozó) szülők családja
A szülők kapcsolatára is hatással van az „üres fészek”; az eddig még többtagú család ismét párrá alakul. A szülő-, illetve nagyszülő szerep új kihívásokkal, feladatokkal és felelősséggel ruházza fel a családtagokat. Egyes pároknál a gyermekneveléssel töltött idő felszabadulásával több lehetőség adódik a közös programokra, amelyek megerősíthetik a kapcsolatukat. Más esetekben pedig a régebb óta fennálló konfliktusok kiéleződése, újra előtérbe kerülése akár párkapcsolati válsághoz is vezethet.
Az új élethelyzettel járó kihívások megkívánják a párkapcsolatról való kommunikáció elmélyítését és a közös jövőről való gondolkodást.
8. Idős házaspár családja (nyugdíj után)
A nyugdíjba vonulással általában nagymértékben átalakulnak az idős házaspár mindennapjai. A munka által biztosított napi rutin helyére léphet a szülő által eddig hobbiként folytatott tevékenységek végzése. Ebben az életszakaszban külön nehézséget jelenthet a társ elveszítése, így a házastársi/élettársi szerepkör megszűnése, a magányosság érzése.
A közös, családi programok során együtt töltött idő felbecsülhetetlen.
A szülő-gyermek kapcsolat ismét aszimmetrikussá válhat az idősebb szülők egészségügyi állapota miatt – immár a szülő lehet az, aki segítségre szorulhat. A nagyszülőséggel átélt gondoskodás élménye, a család és a barátok által nyújtott társas támasz ebben az életszakaszban nagyban hozzájárul a mentális egészséghez és a boldogsághoz.
Krízisek – és megoldásaik
Vannak krízisek, amelyekkel szükségszerűen találkozunk az életünk során. A normatív krízisek az életciklusból adódóan elkerülhetetlenül megjelennek – de fel tudunk készülni ezekre. Az akcidentális krízisek általában hirtelen, váratlanul fellépő életesemények, amelyekre nem tudunk előzetesen felkészülni.
| Normatív krízisek | Akcidentális krízisek |
|---|---|
| Pályaválasztás kérdése, a hivatás megtalálása | Szeretett személy elveszítése |
| Önállósodás, a családról való leválás folyamata | Válás, szakítás |
| Anyává válás | Beilleszkedési nehézségek |
| Életközépi válság | Munkahely megszűnése |
Családi életciklusok és az önismeret
A családi életciklusok szakaszainak ismerete segít rendszerbe foglalni és beazonosítani az életünkben tapasztalt stresszorokat és konfliktusokat – ezáltal egyfajta keretként tekinthetünk rájuk.
Nehezebb élethelyzetek, krízisek idején gondoljuk végig a családi életciklusok szakaszai mentén a saját helyzetünket!
- Melyik családi életciklusban jár a családunk?
- Milyen jellegzetes konfliktusok adódhatnak ebben az életciklusban a szülők, illetve a gyermekek oldaláról?
- Az adott szakasz céljainak és elakadásaink ismerete iránymutatásként szolgálhat a családunknak arra, hogy milyen irányú változások szükségesek az új egyensúly kialakításához.
Korábbi életciklusok megoldásai
Felnőttként már több lezárult életciklust magunk mögött tudhatunk. Az aktuális, megoldandó konfliktusban támpont lehet, ha visszaemlékezünk:
- Egy korábbi életciklus idején (például serdülőkorban) mi működött és mi nem működött a családi élet és az egyéni szükségletek összehangolásában?
- Mi az, amiben az azóta eltelt időben fejlődtél?
- Milyen tulajdonságokkal, képességekkel rendelkezel korábbi önmagadhoz képest? Hogyan tudnak ezek a segítségedre válni a helyzet megoldásában?
- Milyen változások történtek a család szerkezetében, működésmódjában a korábbi szakaszokhoz képest?
- Neked milyen szereped van a változásokban?
Ha ti vagytok az a pár, akik a családi életciklus elején tartanak
A családi életciklusokról való beszélgetés a pároddal sok tanulsággal és ráismeréssel szolgálhat a kapcsolatotokról:
- Ő hogyan élte meg a saját családjában eddig bekövetkező életciklusváltásokat?
- Mi segítette őt egy-egy normatív krízis során?
- Vessétek össze, hogy a két családból hozott minták, megküzdési módok hogyan hatnak a kapcsolatotokra!
A múlt – és a jövő
Nemcsak a párunk, hanem a szüleink is részesei voltak egy másik családi életciklusnak. Akár egy-egy életciklusban felmerülő konfliktus kapcsán beszélgessünk az idősebb generáció tagjaival arról:
- Az aktuális életszakaszt kísérő krízis hogyan jelentkezett az Ő családjukban?
- Hogyan sikerült (vagy nem sikerült) túljutni ezen?
- Hogyan élték meg ezeket a kríziseket?
- Miben volt más az ő helyzetük, és miben hasonló a mostani helyzet?
- Milyen erőforrások segítették a családot a nehéz időszakokban?
A családtagok időről-időre változó egyéni szükségletei és a megváltozott körülmények a családokban változásokat indítanak el. A családi szabályok átalakításában való rugalmasság, a tagok közötti nyílt kommunikáció és a határok kijelölése minden életciklus során segíti a kiegyensúlyozott családi együttélést.
Felhasznált szakmai tartalom
- Atkinson, R. C. és Hilgard, E.(2005). Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 363-406.
- Goldenberg, H., & Goldenberg, I. (2008). Áttekintés a családról. Első kötet.
- Komlósi P. (2009). A családi élet − változások folyamata. In: Gutman B. (szerk). Családi boldogság, családi pokol? Az együttélés művészete. Jaffa Kiadó, Budapest, 71−96.
Irinyi Tünde
Élvezted ezt a cikket? Csatlakozz a Zárt Közösségünkhöz! 
