A pszichodinamikus terápiák különböző változatai a pszichoanalitikus elméletből nőttek ki, és a klinikumban a problémák széles körében alkalmazzák őket.
Pszichodinamika fogalma
A pszichodinamikus elméletek a pszichoanalízisből származó mentális folyamatok elképzeléseiből származnak, mely irányzat Sigmund Freud nevéhez kötődik. Freud elmélete szerint a személyiséget három nagy központi erő formálja. Ezek alkotják magát a személyiséget, nevezetesen a tudattalan, az én és a felettes én (Id, Ego és Superego). Freud és számos követője szerint a tudattalanban zajló folyamatok alapvetően hozzáférhetetlenek számunkra, miközben cselekedeteink mozgatórugóját képezik
A pszichodinamikus elméletek osztoznak a freudi látásmódban, mely szerint
a tudatos és a tudattalan gondolatok, motivációk között vannak konfliktusok.
Az ezen irányzatra épülő terápia egyik fő célja, hogy segítse a pácienst megérteni és kezelni a tudattalan tartalmakat, valamint tudatosítsa, hogy hogyan befolyásolja a múlt a jelen viselkedést.
Pszichodinamikus terápia
A pszichodinamikus terápia megközelítése képessé teszi a klienst, hogy felismerje a megoldatlan konfliktusokat, a régi nem megfelelően működő kapcsolatokból eredő tüneteket, melyek az életvezetési problémákat okozzák.
Különböző változatai a pszichoanalitikus elméletből nőttek ki, és a klinikumban a problémák széles körében alkalmazzák őket.
Felhasznált szakirodalom
- Almond, M.T. (2012). Pszichoterápiát. CEDE előkészítő kézikönyv PIR, 06. CEDE: Madrid.
- Atkinson, R. C. Hilgard,E. (2005). Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.