fbpx

megfeleltetési torzítás

A megfeleltetési torzítás – vagy más néven alapvető attribúciós hiba – egy szociálpszichológiai fogalom. Tendencia, hogy a cselekvő személyes jellemvonásaira következtethetünk a megfigyelt viselkedésből még akkor is, ha a következtetés nem igazolt, mivel a viselkedés magyarázatára más lehetséges okok is vannak.

Megfeleltetési torzítás fogalma

A megfeleltetési torzítás az emberek tendenciája megfelelési következtetések levonására, még ha azok nem igazoltak, sőt ha a viselkedés más lehetséges magyarázatai is ismertek. A fogalom más néven: alapvető attribúciós hiba.

Ilyen alapvető attribúciós hiba például, ha látunk valakit az utcán feküdni, amiből arra következtetünk, hogy valószínűleg alkoholista és most is ittas állapotban van. Holott előfordulhat, hogy csak rosszul lett.

A megfeleltetési torzításnak valójában az a legnagyobb előnye számunkra, hogy fenntartja a kontroll érzetét, úgy érezhetjük, hogy mi irányítjuk az eseményeket és kontroll alatt tartjuk a helyzetet. Ennek segítségével jobban meg tudjuk jósolni egy helyzetnek a kimenetelét.

Kísérletekkel igazolták, hogy az emberek hajlamosak feltételezni, hogy a megfigyelt viselkedések a cselekvő belső tulajdonságait tükrözik, bár esetleg a szituáció bizonyos elemei magyarázattal szolgálhatnának azokra.

A Fidel Castro dolgozat kísérlet

Jones és Harris (1967) híres kísérletükben arra kérték a résztvevőket, hogy olvassanak Fidel Castroról írt dolgozatokat. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy a tanulók maguk dönthettek arról, hogy milyen álláspontot képviselnek az esszében. Ezután a kutatók megkérték a vizsgálat résztvevőit, hogy ítéljék meg, a dolgozat írója valójában milyen véleménnyel lehet Fidel Castro rezsimjéről. A részvevők azt feltételezték, hogy ezek a vélemények megfelelnek az esszében olvasottaknak. A másik csoport ezzel szemben úgy tudta, hogy az íróknak előre meg volt adva, hogy támogató vagy ellenző dolgozatot kell írniuk.

Ezt követően őket is megkérdezték arról, hogy szerintük mi lehetett az írók valódi véleménye. A kutatók feltételezték, hogy a résztvevők felismerik, hogy az esszében leírtak nem feltétlenül a valódi véleményeket tükrözik, ám azonban nem ezt az eredményt kapták. A vizsgálati személyek ugyanis ebben az esetben is úgy gondolták, hogy a tanulók ténylegesen azon az állásponton vannak, amit leírtak, hiába volt számukra a feladatban megadva, hogy támogató vagy ellenző esszét várnak el tőlük.

Megfeleltetési torzítás magunkkal és saját csoportunkkal szemben

A megfeleltetési torzítás lényege tehát, hogy az egyén viselkedését a személyiségéből eredő okoknak tulajdonítjuk, nem pedig külső tényezőknek. Önmagunkkal szemben azonban elnézőbbek vagyunk, hiszen saját viselkedésünket általában nem a személyiségünkből eredeztetjük, hanem a helyzet, külső okok következményének tekintjük. Például nem azért buktunk meg a vizsgán, mert nem tanultunk elég keményen és inkább lustálkodtunk, hanem azért, mert az oktató túl nehéz vizsgát állított össze.

Nincs ez másképp a csoportok esetében sem. A saját csoportbeli sikereket általában belső okoknak („Azért nyertük meg a versenyt, mert keményen megdolgoztunk érte”), míg a másik csoport sikereit külső okoknak tulajdonítjuk („Azért nyerték meg a versenyt, mert szerencséjük volt”).

Felhasznált szakirodalom

  • Jones, E. E., & Harris, V. A. (1967). The attribution of attitudes. Journal of Experimental Social Psychology, 3, 1-24.
  • Smith, E. R., Mackie, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.
« Vissza a Lexikonhoz